2011-10-28 12:45:37

Megjelent a Fényemberek! :)

Nagy örömömre a napokban már a könyvesboltok polcaira kerül harmadik regényem, a Fényemberek. Túl vagyok egy fantasztikus könyvbemutatón, ahol Tőletek, az Olvasóimtól annyi szeretetet kaptam, hogy az bőven kitart egy újabb könyv megírásáig! :-)

Az alábbiakban kis ízelítő az első misztikus-romantikus regényemből, a Fényemberekből. :-)

A könyvbemutatón készült fotók tömkelegét itt találjátok:

www.facebook.com/gyemantfiu

HÁLÁS KÖSZÖNETEM KLAUSMANN VIKTORNAK, AMIÉRT REMEKÜL HELYT ÁLLT, MINT HÁZIGAZDA, VALAMINT GÁSPÁR KATA SZÍNMŰVÉSZNŐNEK, AKI TÖKÉLETESEN, TELJES ÁTÉLÉSSEL OLVASOTT FEL A FÉNYEMBEREKBŐL - pontosan az alábbi részletet! :-)

 

 "Földrengés, Úristen, földrengés. Ez volt az első gondolatom, amikor egyetlen pillanat alatt magamhoz tértem. Egyszer már éreztem hasonlót, kiskoromban, amikor Manhattan alatt megmozdult a talaj. Csak egy dolog nem stimmelt: most a levegőben voltunk. Ez volt az első repülőutam, de nem féltem – a Chrissel átélt légi élmények után ez már semmiségnek tűnt. Ám a nyugalmam odaveszett, amikor kinyitottam a szemem, és a mellettünk elhaladó, riadt arcú légi utaskísérőre pillantottam.

-         Kérem, kisasszony, csatolja be az övet, és ébressze fel a partnerét! – mondta udvariasan, nagyon erőltetett mosollyal. Világéletemben ki voltam hegyezve a körülöttem lévő emberek hangulatára, így azonnal éreztem, hogy baj van.

A gép egy újabb hatalmasat rázkódott a levegőben. A tekintetem Chrisre siklott, aki a körülményekhez képest túl feltűnően nyugodtan aludt. Atyaég, hogy fogom felébreszteni? Nagy összegeket tennék rá, hogy álmában éppen Astrid társalog vele. Kissé reményvesztetten néztem ismét a stewardess-re.

- Mi a probléma…?

- Ne aggódjon, kedves, csak egy kis légörvénybe kerültünk… - felelt, de a szeme nem azt mondta nekem, mint a szája. – Mindössze jobb, ha mindenki ébren van a gépen, míg ki nem keveredünk belőle…

Elfordította a tekintetét, és kapaszkodva tovább ment, hogy a többi utast is figyelmeztesse a biztonsági előírásokra. Amint kikerültem a látóteréből, Chris felé fordultam, felvértezve magam, felkészülve arra, hogy bármi áron is, de fel fogom ébreszteni őt.

Erre azonban nem volt szükség. Minden ízében megmerevedve, kifürkészhetetlen tekintettel bámult egyetlen pontra, és az égvilágon semmi jelét nem adta annak, hogy lenne okom bármi féle nyugalomra. Olyan volt, mintha a tudata egész máshol járna – de biztosan nem valami kellemes helyen. Félelem, kétségbeesés, megdöbbenés tükröződött az arcán, és szinte megijedtem tőle, amikor egyszer csak rám nézett. Éreztem, hogy kifinomult érzékelő rendszerének köszönhetően már tud valamit, amiről nekem még sejtelmem sincs. Valamit, ami nem lehet jó. Várakozó arccal figyeltem őt, de túl sok időt nem hagyott nekem. Erőteljesen megragadta a vállam.

-         Mennünk kell! Most! – kiáltott rám, olyan hangosan és határozottan, hogy egyszeriben úgy éreztem, minden szempár felénk fordult a gép fedélzetén. Ijedten bámultam rá, az agyam valahogy nehezen fogadta be a hallottakat. Mennünk kell. Indulnunk kell. De hát hova mehetnénk? Hova is mehet az ember több ezer méter magasan a Föld felett?

-         De… Chris… Mi ez az…

-         Nincs időnk, hogy elmagyarázzam – egyszeriben megragadott a vállamnál fogva, hozzáteszem, nem túl gyöngéden, és maga után vonszolt. Szerencsétlenül botladoztam, miközben a gép le- és fel liftezett a légörvényben, néha a plafonon találtam magam, néha a földre szorultam. A csípőmet többször is jól bevertem a kényelmes fotelek karfájába. Értetlenül, rémülten mentem egészen a gép aprócska mosdójáig.

-         Uram, azonnal üljenek le… - próbálkozott határozottan ránk ripakodni a másik, halottfehér stewardess, őt most láttam először.

Chris rám pillantott.

-         A barátnőm rosszul van. Be kell oda bemennie! – mondta ellentmondást nem tűrő hangon, majd szélesre tárta előttem a mosdó ajtaját. Bementem, a tenyérnyi helyiségbe, hiszen bíztam benne, noha fogalmam sem volt, miért kell a vécében elbújnom, míg kinn a tomboló viharban a gép már csak néhányszáz méter magasan küszködik a levegőben. Az agyam kétségbeesetten kattogott, kerestem az összefüggéseket, de nem találtam őket sehol. Létezik, hogy a Sötétek feljuthattak a gépre? Istenem, minden létezik! Vagy Astrid... A vihar... Mire a következő pillanatban Chris felrántotta a mosdó ajtaját, már fájdalmasan összeállt bennem a kép.

-         Nagyon nehezen eresztett a stewardess… Gyanús voltam neki – suttogta zavartan.

-         Lezuhanunk, Chris…? – kérdeztem, a választól rettegve.

-         Ha nem tűnünk el innen gyorsan, nagyon valószínű, hogy igen! – mondta, miközben a pöttömnyi helyiség hozzánk közelebb eső falához lépett, és a tenyerét szorosan rátapasztotta.

-         Astrid…?

-  Az üzenete rólad szólt. Láttalak az óceánba zuhanni. A munka már megint te vagy… - mondta gépiesen, de egy pillanatra sem nézett rám. A fal lekötötte a teljes figyelmét.

-         Meg fogok halni? – kérdeztem, miközben ismét nekiestem a krómozott mosdónak.

-         Hívtak már párszor az utolsó órádhoz, mégis itt vagy – felelte kitérően, s döbbenten vettem észre, hogy a kezeinek nyomán olvadni kezd a repülőgép oldala. Egyre vékonyabb és vékonyabb lett… nem tűnt már olyan masszívnak azon a részen, ahol Chris vele foglalatoskodott. Hirtelen felém pillantott, az ezüstösen csillogó szemek ezúttal nagyon is összeszedetten, jelentőségteljesen figyeltek engem – tudtam, ami most történik, az minden, csak nem játék.

-         Bízol bennem? – kérdezte.

Bólintottam. Ez sosem volt kérdés.

-         Ha most itt maradunk… Biztos, hogy meghalsz, ahogyan a többiek is. Az egyetlen esélyünk, ha megpróbáljuk a repülést.

Nyeltem egy nagyot, de azért intettem a szemeimmel, hogy rendben van, és megpróbáltam bátorságot erőltetni magamra.

-         Végül is, egyszer már túléltem. Ha eltűnünk innen, ők épségben kijutnak a viharzónából? – intettem a fejemmel a kabin felé.

-         Valószínűleg igen – bólintott Chris, majd felvett a padlóról valamit, amit eddig észre sem vettem. Kétségtelenül a legmelegebb orkánkabát volt, amit valaha láttam. Értetlen arcomat látva ajkai a szokott, pimasz kis mosolyára húzódtak. – Na, és ha loptam, akkor mi van?

-         Mindent a Szent cél érdekében – sóhajtottam, miközben belebújtam a ki tudja, kinek az elorozott kabátjába.

-         Így van – helyeselt Chris. – Mindent a nőért, akit szeretek! Ölelj, olyan szorosan, ahogy csak tudsz… Nincs más esélyünk. Jaj, Jane! – a szemeit ellepték a könnyek, ettől még fényesebben csillogtak. – Annyira féltelek…

-         Tegnap is működött… - vigasztaltam, noha olyan hangsúllyal, hogy a saját szavaimnak sem adtam volna sok hitelt, ha hallom.

-         Szeretlek.

- Én is szeretlek. És nem fogok meghalni, ígérem – ez annyira nevetségesen hangzott, hogy kényszeredetten elmosolyodtam. Mintha bizony nekem is valamiféle varázserőm volna, s tehetnék a dolog ellen bármit is! Szörnyen sérülékeny voltam. Szörnyen félős. Pont, mint bármelyik másik halandó lett volna a helyemben, amikor a Fényember a karjába vett. Mielőtt beszippantott volna bennünket az égbolt fagyos sötétje, csak homályosan érzékeltem, hogy eltűnik a fal, s Christophert körülöleli az ezüstös fény. Most meg fogok halni. Egész biztos, hogy meghalok."

 

 

 


Címkék:
Értékelés: 3.00 Hozzászólások: (0)
Értékeld mennyire tetszett ez a bejegyzés:
HOZZÁSZÓLÁSOK SZÁMA: 0
Név:
E-mail cím:
Két szám összege: tizenhat meg tizenhét =
HOZZÁSZÓLÁS:

BLOG LEÍRÁSA

MAGAMRÓL

ÜZENŐFAL

2012-01-30 19:32:26 Kathy Kedves Kitti ! jan.25-n találkoztunk, de. 11-kor.Fantasztikus a Fényemberek,köszönöm Neked.

2011-12-21 14:44:41 Nati Kedves Kitti!
Teljesen elvarázsolt a könyved, vagyis csak a 21. fejezetig olvastam, mert addig van meg.
Kérlek küld el Nekem, mert majd megöl a kíváncsiság, hogy mi lesz Chris-sel és Jane-nel. Minden gondolatom a könyv körül forog.
Kérlek küld el nekem.
E-mail címem:
natika15@citromail.hu

2011-08-27 12:19:21 vityol Mikor és hol lehet olvasni a Smink nélkül folytatását? Nagyon jó!

2011-05-23 13:18:29 Stünde tévedtem a Féynembereket olvastam!!:D
már annyi könyvet elolvastam hogy néha nem tudom minek mi a címe:D

2011-02-07 19:28:08 Kriszti Kedves Kitti! Észveszejtő, ahogy írsz! Öröm, hogy ilyen tehetséggel áldott meg minket a Sors. A Gyémántfiút imádtam, most kezdem a Fényembereket. Azt kell hogy mondjam, jó a Harry Potter és a Twilight saga is remek... De ez mindkettőt veri! Miután elolvastam a könyved, én is írni kezdtem. Köszönöm, hogy megadtad ezt a csodás élményt!

2010-10-01 14:23:23 Relay Amikor egy általánosba jártunk, sosem gondoltam volna, hogy épp te leszel az, aki ekkora karriert fut majd be. Mindig is furcsa kis szerzet voltál, és emlékszem, hogy nem nagyon szerettek. Még mindig előttem van a kép, ahogy a fiúk elvették a verseid, amiket órán írtál, hangosan felolvasták szünetben és kinevettek miattuk. De nagyon büszke vagyok rád, mert mint ahogy ők, akik kiröhögtek téged, nem, de te elmondhatod magadról, hogy elértél valamit az életben! Gratulálok hozzá!

2010-09-22 22:46:38 mkcs Szia Kitti !

A kezdetektől a Fényemberekre vártam !
A Smink nélkül is tetszett és a Gyámántfiú is -végül belopta magát a szívembe - , de igazán kíváncsi vagyok a Fényemberek 2. fejezetére ! mkcs

2010-09-16 22:06:48 Ambrus Petrus Szia Kitti! Hihetetlen csaj vagy (Ezt jó értelemben mondom)! Imádok olvasni, ha valami megfog, a könyvet egyszerűen nem tudom lerakni( persze ha van rá időm). Volt már rá példa, hogy egy hónap alatt közel 4 ezer oldalt olvastam el. A lényeg, hogy amit írsz az változatos, mindig új, laza, kötöttségek nélküli. Egyszerűen fantasztikus. Puszika!

2010-09-14 16:15:47 monika65 Kedves Kitti!
Kíváncsi volnék a véleményedre... http://monika65.blog.nlcafe.hu
előre is kösz!!

2010-09-08 16:02:09 Gréty Robinson Szia Kitti!
Ez egyszerűen hihetetlen, amit a nagy utazásodon átéltél. Wow. Szerintem is :) Én is kíváncsi volnék, hogy én ki lehettem egyik előző életemben! Talán egyszer majd rászánom magam és utána kutatok! További szép napot!
Pusszantás: Gréty

2010-08-24 13:35:10 Melinda Szia! Nem voltunk osztálytársak, de én mindenesetre emlékszem rád. Középiskolában voltunk sulitársak. Mindössze 1 évig. Sajna. De jó volt az is. Sokat lehetett tőled tanulni. A diákok vezetőjeként példát mutattál. Szép napot továbbra is. -Melinda-

2010-08-23 11:14:51 Szurovecz Kitti Kedves Melinda! :-) Nagyon köszönöm. Most csiklandozza az oldalam a kíváncsiság, melyik Melinda lehetsz, mert 4 iskolába is jártam és mindenhol volt Melinda osztálytársam. :-)

2010-08-17 13:44:12 Melinda Szia Kitti! Már régen is látszott rajtad, hogy tehetséges vagy. Gratulálok a sikeredhez. -Egy régi iskolatársad-

2010-08-16 16:09:10 szurovecz.kitti Kedves Szeka! Mindig pontos i-vel írtam a nevem és magasról teszek a trendekre.:-)

2010-08-12 07:44:36 szeka Kitti, ha már olyan veszettül trendinek képzeled magad, miért nem írod y-al a végén a neved?

2010-08-09 08:59:43 Rita Szia Kitti! Te aztán érted, hogyan csigázd fel az ember érdeklődését :)).Biztos vagyok benne, hogy ez a könyved is nagy sikerű lesz majd, akárcsak a Gyémántfiú és a Smink nélkül. Gratula ;)

2010-07-29 10:54:53 Miri Kitti! A nice-on láttam egy cikket a készülő webes könyvedről és 1 nap alatt elolvastam az eddig kitett 220 oldalt! :-) Elképesztően jó és a Smink Nélkül beharangozója is nagyon felkeltette az érdeklődésem. Attól tartok, velem szereztél egy új rajongót! Puszi: Mirjam

2010-07-14 16:44:23 Weninger Reni Szia Kitti, nagyon örültem amikor a minap azt olvastam a Facebookon hogy lesz majd 2. regényed. Remélem, hogy a Smink Nélkül második része mert nagyon-nagyon tetszett nekem a könyv. :-) És mikor? Mert már a Gyémántfiút is elolvastam, azaz teljesen kifogytam belőled! :-) Szimpatikus hogy minden olvasóddal szóbaállsz és Te magad szerkeszted a rajongói oldalad. NAGYON SOK SIKERT KÍVÁNOK NEKED, HIHETETLEN TEHETSÉGGEL ÁLDOTT MEG A SORS! Szeretettel, Reni

2010-06-25 22:50:59 Solymos Zoltán :) Szia Kittilány! Szoktam nézegetni a blogod, értelmes gondolataid vannak, jól írsz, tetszik. A Smink Nélkül című könyved megvettem a csajomnak szülinapra, aztán meg lenyúltam tőle! :) Végre egy nő, aki meri nevén nevezni a dolgokat! A sztori iszonyú jó, letehetetlen regény és nem csak nőknek.

2010-06-21 19:43:30 Dani Andrea Bocs, Kitti, de már nálam is kiverte a biztosítékot!

SZÓLJ HOZZÁ!

Név:
E-mail:
Két szám összege: 16 meg 5 =:
HOZZÁSZÓLÁS:
© StoryOnline 2007