2011-03-23 14:54:49

Smink nélkül-2. fejezet! :)

Ahogy ígértem, itt is van a Smink nélkül című regényem második fejezete, sok szeretettel. :) A szűkszavúságom miatt elnézéseteket kérem - a Fényembereim nagyon lekötnek ezekben a napokban, mert a legjobb ihletadó a határidő. :) Az pedig bizony április! :)

 

1998. Füzesgyarmat

 

Lilla kivette a matraca alól a hetek óta dugdosott kétszázötven Forintot. Itt az ideje, hogy elköltse, hiszen a volt osztálytársai, barátnői ma lesznek kinn a fürdőben és őt is elhívták. Hogy mi munkájába került megmenekíteni ezt a kis pénzt! Már hetek óta nagyon várta a napot, hogy egy kicsit együtt lehessen a többi lánnyal. Várta, hogy meséljenek neki, hogy milyen a suliban, hogy készülnek az érettségire, míg ő a baromfifeldolgozóban robotol.

Lilla két éve, azaz tizenhat évesen kiesett a középiskolából, mert dolgoznia kellett. A családja ugyanis tönkre ment anyagilag. Apja az olaj szakmában dolgozott, s a MOL beszüntette a fúrást a kistérségben. Sajnos Szombati Jozsó – a kisközségben így emlegették Lilla apját - nem fáradt túl sokáig az álláskereséssel: napszámba járt, de a cseresznyeszedésből vagy címerezésből szerzett pénz nem a családi kasszában landolt, hanem a kocsmai nyerőgépekben. Szegény feje nem tudhatta, hogy mindig a bank nyer! Lilla anyja pedig világ életében háztartásbeli volt, összesen három gyerek kötötte le így sosem dolgozott, természetes volt számára, hogy a férje tartja el. Csakhogy ennek egyszer s mindenkorra vége lett. Az asszony pedig belebetegedett a nélkülözésbe, hamar kiderült, hogy nem túlélő típus. Remegő roncsként csattogtatta a kötőtűit a kanapén, megesett, hogy még fürödni is elfelejtett. Lilla hordta a kistestvéreit óvodába, mosott, takarított, főzött, nyugtatókat és kedély javítókat íratott az orvossal az anyjának. Volt, hogy kéregetett ezt, azt a szomszédoktól, ha már az ennivalóból is kifogytak. Végül, egyértelművé vált, hogy tennie kell valamit, elvégre nem hagyhatja, hogy a kistestvérei éhen haljanak! Elköszönt a lányoktól a gimnáziumban és jött a baromfi feldolgozó, no és hajnalonként a reklámújságok kihordása. Strapás élet volt és nem is túl fényűző. Nem jutott valami sok mindenre, de legalább étel volt az asztalon.

 Lilla gyors mérleget vont az életéről: még nincs húsz éves, senkire és semmire nem számíthat, nyakán a beteg anyja, a két testvére és a szenvedélybeteg apja, aki rendre feltűnik a szobájában az éj leple alatt, hogy újabb és újabb összegeket csikarjon ki a nyerőgépek etetésére. Ha anyja nem adott pénzt, jött a pofon. Ha Lilla sem, jött a következő. Apja a két kicsit is gyakran felverte részeg követelőzésével. A fiatal lány egy ideje már a konyhakéssel a párnája alatt aludt…

De ezt az egészet most elfeledheti néhány órára! S ott lesznek a lányok, akik gondtalanul fecsegnek majd suliról, fiúkról, ruhákról! Lilla gyorsan elköszönt az édesanyjától, aki a szokásos közönnyel az arcán fogadta a hírt, hogy lánya elmegy.

-          Anyu, a strandon leszek. Későn jövök, buli is lesz.

-          Ne maradj el soká, még nem vagy tizennyolc – felelte az anyja.

-          Anya, két hónapja múltam tizennyolc…

-          Lilluskám…én…én úgy sajnálom.

-          Nem baj, Anya. Tudom, a gyógyszereid teszik. Szia Anya.

-          Lilluskám kellene pénz a villanyszámlára…

-          Anya, a múlt héten adtam…

-          Apád nem fizette be…

-          Anya nem tudok már adni…nincs honnan…nem bírom, nincs több pénzem!!!

Az utolsó szavakat már ordította a lány és dühös könnyek között csapta be maga után az ajtót. Kopott kis táskájában a bikinijével s egy törülközővel, zsebében a hőn áhított strandjegy árával igyekezett oda, ahová két barátnőjével, Zsanettel és Ildivel  megbeszélték a találkozót. Letörölte a könnyeit, s elhatározta, hogy a következő órákban csak azért is jól fogja érezni magát.

A lányok pedig egyszerűen fantasztikusak voltak, s úgy örültek Lillának, hogy az néhány órára minden baját elfeledte. Meséltek neki arról, milyen volt a szalagavató, hogy hányszor megemlékezett róla az osztályfőnök, hogy mennyire sajnálja, hogy ki kellett maradnia. Merthogy Lillánál nem szavalt senki szebben az iskolai ünnepélyeken, nem volt jobb szervező, hiányzott mindenkinek.

Egy fa árnyékában heveredtek le a strandon. Idő közben Zsanett barátja is csatlakozott hozzájuk, aki friss limonádét vett nekik. Rögtön kiderült, hogy az ital egy kicsit meg van spékelve alkohollal, ám ezt senki nem bánta: lévén nagykorúak és azért jöttek, hogy kiengedjék a gőzt. Lilla szinte csak külső szemlélőnek érezte magát. Miközben a maga koktélját kortyolgatta, elmerengett azon, mennyire más az életük ezeknek a fiataloknak, mint neki. Homályosan emlékezett még, milyen volt gyereknek lenni, amikor az apja még rendesen dolgozott és nem volt szenvedélybeteg. Sosem éltek fényűzően, de a kislány emlékezett, hogy voltak víg napjaik.. A sok mese és játék, a tollasozás anyával az udvaron, s amikor apa énekelt és gitározott neki. Mintha csak egy másik kislány lett volna, nem ő maga!

 S most, míg a társai önfeledten buliznak, érettségiznek, készülnek a főiskolára, rá vajon milyen élet vár? Gürizhet éhbérért a csirkefeldolgozóban és elfelejtheti, hogy vannak álmai! Lillának hányingere támadt, ha csak a véres csirkehúsra, a kopasztott csirkék bőrére gondolt. Munkaidő után hiába súrolta szappannal a testét, azt a szörnyű szagot sosem tudta teljesen lemosni.  „Esélyem sincs kitörni innen. Hiszen hová mehetnék?”- gondolta. Kislány korában sokszor látta Geszler Dorottyát a tévében. A szépségkirálynőből lett műsorvezető volt a példaképe, mindig az ő útját szerette volna követni. E percben azonban siralmasan nézett ki a jövő, s nevetségesnek tűnt ez a régi terv. A csirkés lány a tévébe vágyik! Szánalmas – gondolta. Merengéséből Zsanett barátjának hangja riasztotta föl.

-          És te, Lilla?

-           Bocs, nem értettem mit kérdeztél, nagy itt a hangzavar…

-          Arra gondoltunk, át kéne menni a bárhoz bevágni még néhány pezsgőkoktélt az esti partyzás előtt. Benne vagy?

Lilla gyors fejszámolást végzett. Noha tudta, felesleges, mert egyetlen pezsgőkoktélra való pénz sem volt már nála. Azonban önérzetesebb volt annál, mint hogy meghívassa magát.

-          Menjetek csak. Ritkán iszom, kicsit rossz a gyomrom a koktéltól. Napozom egy kicsit, aztán utánatok megyek…

-          Te tudod, csak le ne maradj az alkoholszintben, mert a végén még Te fogod furán érezni magad…- nevetett a fiú, majd elindult a két másik lánnyal a bár irányába.

Lilla leheveredett a pokrócra és elhatározta, hogy pihenni fog. Miközben igyekezett kikapcsolni a gondolatait, fogalma sem volt arról, hogy hoszú lábaival, dús, zabolázatlan szőke fürtjeivel milyen vonzó teremtés. Fáradt volt, hiszen előző éjjel dolgozott, nem csoda hogy az a kis ital elbódította és a napon könnyű álomba szenderült…

 

XXX

 

Salim Araz már vagy félórája figyelte a kis szőkeséget a bárpult mellől. Ma azért jött ide, hogy találjon egy lányt, s most örült, mert úgy érezte megvan a megfelelő áldozat.

Salim ismerte már ezeket a kis fiatal pofikákat. Ha szomorúság van a szemükben, akkor talán szeretnének megpattanni otthonról. Ha otthagyta őket a fiújuk, akkor meg azért. Ha nem sikerültek a suliban a vizsgák, hát azért. S miért ne vele, Salimmal pattannának meg? Most hogy a kicsi lány egyedül maradt, a férfi tudta, cselekednie kell. Bízott benne, hogy nem lesz vele nehéz dolga. A fővárosban megesett, hogy már a fiatal lányok is pontosan tudták, mit jelent a konzumálás. A vidéki libuskák sokkal naívabbak voltak, rendre bevették, hogy csak kísérgetni kell a gazdagokat s néha egy kicsit táncolni. Salim a szokásos szöveggel kezdte…

-          Szia, bocsánat, beszélhetnénk pár percet? Általában nem szoktam idegen lányokat megszólítani, de most muszáj kérdeznem valamit…

Lilla a szundikálásból feleszmélve, hunyorogva nézett a nála jóval idősebb erős akcentussal beszélő arab külsejű férfira.

- Mit szeretne?

- Munkát szeretnék ajánlani neked.

- De nekem már van munkám.

- S hol dolgozol? – érdeklődött a férfi.

-Öööö…hát, csak… egy gyárban – Lilla szégyellte bevallani a baromfifeldolgozót.

- Nem jársz iskolába egyáltalán?

- Kimaradtam. – Salim ujjongott. Úgy látszik, a kis csinoskának zaklatott a háttere, vagy egyszerűen nem tartja fontosnak a konvenciókat. A kerítő érezte, könnyű dolga lesz. Hogy fogják imádni a főméltóságok ezt a kis cukorfalatot! Ráadásul szöszi. Salim tudta, hogy nagy dicséretben, de lehet, hogy még extra pénzjutalomban is részesül, ha ezt a magyar kislányt magával viszi.

- Gondoltál már arra, hogy híres modellként milyen sokat kereshetnél? Sokkal többet, mint abban a gyárban, ahol dolgozol. – érvelt Salim.

- Maga tudna ilyen munkát? – kérdezte gyanakodva a lány, miközben felült a pléden. A férfi örömmel konstatálta, hogy telt, izgató mellei vannak.

- Nos…közvetlen ilyet nem. De olyan igen, amin keresztül elérheted ezt. Tudod, én ügynökként dolgozom. Külföldi munkát intézek olyan lányoknak, akik többre szeretnék vinni, mint hogy gyárban dolgozzanak.

- S mit kellene csinálni?

- Óh, a munka maga nem nehéz. Csak kedvesnek kell lenni és rendezvényekre elkísérni embereket. Szórakoztatni őket, megjelenni velük. No és néha egy kicsit táncolni. Ennyi lenne az egész. Persze, a szállást, az ellátást biztosítom, s dollárban adom a fizetést.

Lilla nem nagyon törődött pénzügyi dolgokkal, de azt tudta, a dollár sokkal, de sokkal többet ér a forintnál. Ám a lelkében megszólalt a figyelmeztető csengő: olvasott már efféle munkákról, gyakorta kapcsolatba hozták velük a szexet, ami nem igen tetszett a lánynak. Nem magával a szexszel volt baja: egyszer már csinálta a volt barátjával, Petivel. Igaz, nem igazán élvezte a dolgot, csupán a fiú forró testének közelsége esett jól neki. Peti azonban elment Angliába cserediáknak, s ezzel vége is lett, Lilla pedig azóta nem szerzett szexuális tapasztalatokat. Visszazökkent a valóságba, ahol az olajos bőrű, mosolygós szemű, megbízható ábrázatú férfi várakozva nézett rá.

-          Nem szeretnék pénzért szexelni. – jelentette ki kerek-perec a lány.

Salim felnevetett. Ez a lány nem buta és nem is fél nevén nevezni a dolgokat!

-          Ki mondta, hogy kell? Látom, nem ejtettek a fejedre. Nézdd, ez a munka annyi, amennyit te bevállalsz. Értelemszerűen, minél többet vállalsz, annál több a pénzed. Ami nem egy gyári fizetés! Szerintem neked nagy szükséged van a pénzre…

-          Ezt meg miből gondolja?! – csattant föl Lilla és könnyek gyűltek a szemébe – Rám van írva talán? Menjen innen, mégis mit gondol, mit tud maga az én életemről?

-          Óh, ezer bocsánat, ha a kisasszony lelkébe tiportam…de talán mégis igazam van…a mai estét még itt töltöm a strandon, a Gara Hotelben alszom. Reggel hétkor a főtérről, a régi Áfész bolt elől indulunk egy fekete mercivel. Jön egy másik lány is.

-          Ki az? – kérdezte kíváncsian Lilla.

-          Ha úgy döntesz, velünk jössz, a hátsó ülésen majd megtudod.

-          S hová mennek?

-          Néhány napos budapesti felkészülés után irány a napfényes Dubai, a milliárdok földje, a szülőhazám. Apám arab, anyám magyar. Ott élnek ők is. Mondhatom neked, kislány, az egy csodavilág! De te itt akarsz maradni abban a gyárban, pedig királynőként bánnának veled az én hazámban…hát viszlát, kislány!

Salim amilyen hirtelen érkezett, olyan gyorsan el is tűnt. Lilla magára maradt a gondolataival. Nem volt már kedve a többiekhez, a szórakozáshoz, hiszen annyira, de annyira kilógott közülük! Elvégre egyik volt diáktársának sem volt olyan gondja, hogy holnap vajon mit esznek a testvérei? Heverészett még a napon egy félórát, majd feltűnéstől mentesen felöltözött és köszönés nélkül elindult hazafelé. Otthon a szokásos kép fogadta: a régi Videoton tévé bömbölt, a két kisöccse veszekedett, anyja a kanapén üldögélt révetegen. Lilla csak közelebb lépve vette észre, hogy az sír. A lakásban émelyítő cefreszag érződött.

-…Apa megint részeg? – kérdezte Lilla félve.

- Alszik.

-…Bántott?

Anyja csak fáradtan legyintett.

-          Nem ez a nagy baj.

-          Hát akkor mi van, anya, mondd már! – Lilla megrázta anyja vállait.

-          Kiraknak bennünket innét. Hiába költöd te ennivalóra az összes pénzedet, ha apád már háromhavi albérlettel és rezsivel el van maradva. Nemrég volt itt a főbérlő! Ha két héten belül nem fizetünk, pakolhatunk és ez az utolsó határidő! Lilla, ez rengeteg pénzt! Honnan szerezzünk ennyit! Te három hónap alatt sem keresed meg…

-          Miért én? Miért csak én? Miért mindig csak én? – kiabálta Lilla magából kikelve. – Elegem van! El akarok innen menni. Én ezt nem tudom tovább csinálni! Én, nem tudlak benneteket eltartani! Anyu, te beteg vagy! Apu meg alkoholista! Ha nem szeditek össze magatokat, ez sosem fog változni. Anyu nem tehetek semmit…- sírta keservesen Lilla. Vagy fél órán át ült a földön, fejét a kiült régi kanapéra hajtva és zokogott. Érezte, hogy anyja, mint mindig, most is tőle várja a megoldást. Lillának hirtelen eszébe jutott az arab férfi a strandról…Fekete merci…reggel hét…S ha elmenne? Irtózott az erotikus munka gondolatától, de tudta, csak így teremthetné elő pár nap alatt azt a rengeteg pénzt. S ha ezt csinálná, mindig küldhetne eleget haza az anyjának s a kisfiúknak.

 No de a saját testét mégsem bocsáthatja áruba! Ám ott messze, talán nem nyomasztaná őt úgy a létbizonytalanság…De nem, egyszerűen nem lehet belőle kurva! Ugyanakkor úgysem tudná meg senki! Idehaza csak azt látnák, hogy Szombatiék milyen szépen helyrerázódtak! De nem, ezt még sem teheti meg…

  Lillában aznap éjjel megfogalmazódott egy gondolat. Méghozzá az, hogy az erkölcseiből nem fogják tudni kifizetni a lakbértartozást. De a csirkeüzemi pénzéből sem. És Szombati Lilla másnap reggel már háromnegyed hétkor ott ácsorgott az Áfész bolt előtt. Kis utazótáskával, félelemmel az ismeretlentől, s attól hogy ez a kaland rosszul sül el.

Amikor beszállt a fekete autóba, azt gondolta, ezt sosem fogja magának megbocsátani, de mentségéül szolgáljon, hogy csak a családjáért teszi. Aznap reggel kiosont a házból, édesanyjának kis cetlit hagyott az asztalon: ” Anyu! Most egy időre el kell mennem valahová, ahol többet tudok keresni, mint a gyárban. Kérlek, nyugodj meg, meglesz a pénz! Hamarosan jelentkezem! Bocsáss meg, hogy nem beszélem meg veled!: Lilla”

-          Üdvözlet a csapatban kislány! Tudtam, hogy eljössz! Hidd el, nem bánod majd meg – ezekkel a szavakkal tessékelte be a reszkető lányt az autóba Salim.

Lilla beült és látta, hogy nincs egyedül: egy csinos, húszas éveiben járó szintén szőke lány volt mellette.

-          Szia! Ne félj! Bízz Salimban! Tudod, én már másodjára megyek vele Dubaiba. Egyszer már hazajöttem, mert meg akartam javulni, de ráébredtem, hogy nem akarok én itt élni a gányban! Ja, Barbara vagyok, de szólíts csak Barának, mint mindenki. Nézd a dolog jó oldalát: rengeteget fogunk napozni és nem lesznek filléres gondjaink! Lesznek szabad óráink is, amikor fölfedezhetjük a környéket és el sem tudod képzelni, micsoda ruhákban járunk majd! No, ne pityeregj!

-          És…mindent kell csinálni? – kérdezte remegő hangon Lilla. Barbara csak szomorkásan mosolygott, de nem válaszolt. Helyette a volánnál ülő Salim szólalt meg:

-          Csak amennyit akarsz! Ne félj kislány, szerintem szeretni fogod az új életed!

Lilla annak azért örült, hogy Barbara első látásra szimpatikusnak tűnt. Hamarosan beszélgetésbe elegyedtek, a közben a Mercédesz maga mögött hagyta a lány kicsiny szülővárosát.

 

 


Címkék:
Értékelés: 4.14 Hozzászólások: (1)
Értékeld mennyire tetszett ez a bejegyzés:
HOZZÁSZÓLÁSOK SZÁMA: 1
sutak

Tetszik,lesz folytatás?
2011-10-08 20:18:00

Név:
E-mail cím:
Két szám összege: tizenkilenc meg négy =
HOZZÁSZÓLÁS:

BLOG LEÍRÁSA

MAGAMRÓL

ÜZENŐFAL

2012-01-30 19:32:26 Kathy Kedves Kitti ! jan.25-n találkoztunk, de. 11-kor.Fantasztikus a Fényemberek,köszönöm Neked.

2011-12-21 14:44:41 Nati Kedves Kitti!
Teljesen elvarázsolt a könyved, vagyis csak a 21. fejezetig olvastam, mert addig van meg.
Kérlek küld el Nekem, mert majd megöl a kíváncsiság, hogy mi lesz Chris-sel és Jane-nel. Minden gondolatom a könyv körül forog.
Kérlek küld el nekem.
E-mail címem:
natika15@citromail.hu

2011-08-27 12:19:21 vityol Mikor és hol lehet olvasni a Smink nélkül folytatását? Nagyon jó!

2011-05-23 13:18:29 Stünde tévedtem a Féynembereket olvastam!!:D
már annyi könyvet elolvastam hogy néha nem tudom minek mi a címe:D

2011-02-07 19:28:08 Kriszti Kedves Kitti! Észveszejtő, ahogy írsz! Öröm, hogy ilyen tehetséggel áldott meg minket a Sors. A Gyémántfiút imádtam, most kezdem a Fényembereket. Azt kell hogy mondjam, jó a Harry Potter és a Twilight saga is remek... De ez mindkettőt veri! Miután elolvastam a könyved, én is írni kezdtem. Köszönöm, hogy megadtad ezt a csodás élményt!

2010-10-01 14:23:23 Relay Amikor egy általánosba jártunk, sosem gondoltam volna, hogy épp te leszel az, aki ekkora karriert fut majd be. Mindig is furcsa kis szerzet voltál, és emlékszem, hogy nem nagyon szerettek. Még mindig előttem van a kép, ahogy a fiúk elvették a verseid, amiket órán írtál, hangosan felolvasták szünetben és kinevettek miattuk. De nagyon büszke vagyok rád, mert mint ahogy ők, akik kiröhögtek téged, nem, de te elmondhatod magadról, hogy elértél valamit az életben! Gratulálok hozzá!

2010-09-22 22:46:38 mkcs Szia Kitti !

A kezdetektől a Fényemberekre vártam !
A Smink nélkül is tetszett és a Gyámántfiú is -végül belopta magát a szívembe - , de igazán kíváncsi vagyok a Fényemberek 2. fejezetére ! mkcs

2010-09-16 22:06:48 Ambrus Petrus Szia Kitti! Hihetetlen csaj vagy (Ezt jó értelemben mondom)! Imádok olvasni, ha valami megfog, a könyvet egyszerűen nem tudom lerakni( persze ha van rá időm). Volt már rá példa, hogy egy hónap alatt közel 4 ezer oldalt olvastam el. A lényeg, hogy amit írsz az változatos, mindig új, laza, kötöttségek nélküli. Egyszerűen fantasztikus. Puszika!

2010-09-14 16:15:47 monika65 Kedves Kitti!
Kíváncsi volnék a véleményedre... http://monika65.blog.nlcafe.hu
előre is kösz!!

2010-09-08 16:02:09 Gréty Robinson Szia Kitti!
Ez egyszerűen hihetetlen, amit a nagy utazásodon átéltél. Wow. Szerintem is :) Én is kíváncsi volnék, hogy én ki lehettem egyik előző életemben! Talán egyszer majd rászánom magam és utána kutatok! További szép napot!
Pusszantás: Gréty

2010-08-24 13:35:10 Melinda Szia! Nem voltunk osztálytársak, de én mindenesetre emlékszem rád. Középiskolában voltunk sulitársak. Mindössze 1 évig. Sajna. De jó volt az is. Sokat lehetett tőled tanulni. A diákok vezetőjeként példát mutattál. Szép napot továbbra is. -Melinda-

2010-08-23 11:14:51 Szurovecz Kitti Kedves Melinda! :-) Nagyon köszönöm. Most csiklandozza az oldalam a kíváncsiság, melyik Melinda lehetsz, mert 4 iskolába is jártam és mindenhol volt Melinda osztálytársam. :-)

2010-08-17 13:44:12 Melinda Szia Kitti! Már régen is látszott rajtad, hogy tehetséges vagy. Gratulálok a sikeredhez. -Egy régi iskolatársad-

2010-08-16 16:09:10 szurovecz.kitti Kedves Szeka! Mindig pontos i-vel írtam a nevem és magasról teszek a trendekre.:-)

2010-08-12 07:44:36 szeka Kitti, ha már olyan veszettül trendinek képzeled magad, miért nem írod y-al a végén a neved?

2010-08-09 08:59:43 Rita Szia Kitti! Te aztán érted, hogyan csigázd fel az ember érdeklődését :)).Biztos vagyok benne, hogy ez a könyved is nagy sikerű lesz majd, akárcsak a Gyémántfiú és a Smink nélkül. Gratula ;)

2010-07-29 10:54:53 Miri Kitti! A nice-on láttam egy cikket a készülő webes könyvedről és 1 nap alatt elolvastam az eddig kitett 220 oldalt! :-) Elképesztően jó és a Smink Nélkül beharangozója is nagyon felkeltette az érdeklődésem. Attól tartok, velem szereztél egy új rajongót! Puszi: Mirjam

2010-07-14 16:44:23 Weninger Reni Szia Kitti, nagyon örültem amikor a minap azt olvastam a Facebookon hogy lesz majd 2. regényed. Remélem, hogy a Smink Nélkül második része mert nagyon-nagyon tetszett nekem a könyv. :-) És mikor? Mert már a Gyémántfiút is elolvastam, azaz teljesen kifogytam belőled! :-) Szimpatikus hogy minden olvasóddal szóbaállsz és Te magad szerkeszted a rajongói oldalad. NAGYON SOK SIKERT KÍVÁNOK NEKED, HIHETETLEN TEHETSÉGGEL ÁLDOTT MEG A SORS! Szeretettel, Reni

2010-06-25 22:50:59 Solymos Zoltán :) Szia Kittilány! Szoktam nézegetni a blogod, értelmes gondolataid vannak, jól írsz, tetszik. A Smink Nélkül című könyved megvettem a csajomnak szülinapra, aztán meg lenyúltam tőle! :) Végre egy nő, aki meri nevén nevezni a dolgokat! A sztori iszonyú jó, letehetetlen regény és nem csak nőknek.

2010-06-21 19:43:30 Dani Andrea Bocs, Kitti, de már nálam is kiverte a biztosítékot!

SZÓLJ HOZZÁ!

Név:
E-mail:
Két szám összege: 6 meg 4 =:
HOZZÁSZÓLÁS:
© StoryOnline 2007