VÁLASSZ: -

2010-09-30 12:37:41

Novodomszky Éva váratlan szülése

 

A baba akkor jön, amikor ő akar. Teljesen lényegtelen, mit jósolnak az orvosok, - persze, azért bízunk bennük. Így volt ezzel Évi is, aki teljes lelki nyugalommal szállt repülőre várandósan. Álmában sem gondolta volna, hogy az újabb családtag már nem a pocakjában, hanem a karjában lesz, amikor hazajönnek Olaszországból.

Amikor beszélgettünk, azoknak az édesanyáknak a lelkesedésével mesélt, akik alig néhány hete adtak életet a gyereküknek. Történetét hallgatva automatikusan beugrottak, s felerősödtek bennem a saját szülésemmel kapcsolatos emlékek is. Négy és fél év telt el azóta, de mintha csak egy pillanat lett volna.

Persze, az én Ádámom sem akkor jött, amikor a papírforma szerint kellett volna. Igen aktív kismama voltam, még az utolsó napomon is dolgoztam - a kolleganőim fogadásokat kötöttek arra, hogy vajon riportról, vagy a számítógépem mellől visznek majd a szülőszobára. Végül egyikük sem nyert, mert Ádám nem akarta megzavarni a munkamenetet, és úgy döntött, az éj leple alatt érkezik. Miután megszületett, hajnal hatkor sms-t küldtem Ványik Dóri kolleganőmnek: legyen kedves, és menjen el Pálffy Istvánhoz beszélgetni, mert nekem közbejött valami...azaz, valaki! :-)

Szülés után, a kórházban töltött második napomon a baba édesdeden szundikált mellettem, amikor bejöttek a szobánkba a Kórházi Önkéntes Segítő Szolgálat munkatársai, akiknek a létezéséről addig nem is tudtam. Beszélgetni kezdtünk, s már pár perc alatt felébredt bennem a vágy, hogy írjak a munkájukról...a cikk pár napon belül el is készült. Ennyit a nagy fogadalmamról, ami az volt, hogy legalább három hónapig nem írok, csak babázom. Ebből természetesen semmi nem lett.

Ugyanakkor nem érzem, hogy a kisfiam bármilyen szinten is kárát látta annak, hogy dolgoztam. Mivel az interjúk miatt heti egy-két alkalommal emberek között voltam, a kismama-depresszió is kimaradt az életemből. Nem éreztem magam bezárva a négy fal közé, és a beszélgetéseim után mindig hatalmas lelkesedéssel mentem haza "anyukának lenni".

Mai napig sokan csodálkoznak azon, hogy huszonhat éves létemre van egy majdnem ötéves fiam, tudom, ma már nem divat ilyen fiatalon szülni. De én sosem bántam meg, mert Ádám léte rengeteg pluszt adott a személyiségemhez, ő az, aki szó szerint felelősségteljes felnőttet nevelt belőlem. Egész más ember lettem, mióta anya vagyok - olyan, mintha az Ádi létezése előtti időszak egy másik életem lett volna. Távolinak tűnik, elmosódik, nem tiszta...

A gyerek egy valóságos katalizátor. Minden téren. Ha anya leszel, megtanulsz bánni az idővel, a fakanállal, a vasalóval, s három perc alatt képes leszel elkészülni reggelente. Megváltoznak a prioritások az életedben, csakúgy, mint a baráti köröd összetétele. Szomorú, de igaz: a gyermektelen, szingli barátnőimmel eljutottunk odáig, hogy már nem volt mit mondanunk egymásnak. Ők nem értették az én gondjaim, s számomra sem voltak már fontosak azok a dolgok, amik őket foglalkoztatták. Nem tudtak mit kezdeni a képzeld, felemelte a fejét, ennyit meg annyit evett, nem sírt oltáskor, belázasodott, egész éjjel hányt "típusú" problémáimmal...s ez valahol természetes is. Azért remélem, ha egyszer ők is anyukák lesznek, "visszakapom" majd őket. :-)

A kisgyermekes lét szépségei bőven kárpótolnak a kevesebb szabadságért. Bár már nem tivornyázzuk végig a város összes szórakozóhelyét, hétvégén baráti ebédeket rendezünk, sákányt eregetünk, kirándulni megyünk, vagy versenyt futunk a domboldalban. Őszi leveleket gyűjtünk, gesztenyét szedünk, és hosszas eszmecseréket folytatunk arról, Erik miért húzta meg az oviban Ancsa haját...az élet így kerek, így szép, legalábbis számomra.

A kicsi fiam ma reggel magához ölelt, és azt mondta nekem: "Anya, én úgy szeretlek téged, hogy felrobban a szívem." Hát nem ér meg minden lemondást egy ilyen gyerek? :-)

Legyen szép Napotok!

Kitti



Címkék: 6
Értékelés: 2.54500 Hozzászólások: ()
2010-09-16 11:27:41

A sztárok új diétás csodája

 

Peller Marianna és testvére, a népszerű színésznő, Anna már évek óta hadakoznak a kilókkal, több-kevesebb sikerrel. Nincs ezzel másként Jáksó Laci sem, aki saját bevallása szerint sokkal jobban szereti annál a szalonnát fehérkenyérrel éjfélkor, minthogy igazi, kőkemény diétába kezdjen. Hasonlóképpen vélekedik erről a kérdésről Gombos Edina is, aki él-hal a magyaros konyháért, nem szeret az éhségtől szenvedni, viszont úgy érezte, van rajta néhány fölösleges kiló.

S hogy mi a közös bennük? Az, hogy mindegyiküknek egy dolog oldotta meg a problémáját: egy olyan készítmény, amit magyar kutatók fejlesztettek ki kifejezetten azoknak a fogynivágyóknak, akik képtelenek megálljt parancsolni az étvágyuknak. Persze, mondják, kalóriacsökkentés nélkül fogyni nem lehet. Ez igaz is, ám nem akkor, ha valami úgymond "takarékra teszi" a hízásra hajlamosító géneket, felpörgeti az anyagcserét és kicsit visszafogja a falási kényszert. Ezt tudja a hírességek által kedvelt új diétás csoda, ami magában hordozza a hatóanyagot: az édesgyökérből kivont glabridint- és ez a kulcs.

Régebben az is meglátszott rajtam, ha egy meggymagot lenyeltem keresztbe, olyan vékony voltam. De amikor anyuka lettem, ez megváltozott: átalakult a hormonháztartásom és itt is, ott is megjelentek kicsi - de a hiúságomat bántó - párnácskák. Három év leforgása alatt eljutottam odáig, hogy minden nap sportolok - futás, torna, biciklizés, - de még így is rögtön észreveszem magamon, ha csak egy hétre is elengedem magam lakmározás terén. Nem akartam az új csodaszerről írni, míg ki nem próbáltam - általában mindent kipróbálok, minden voltam már, csak akasztott ember nem. A legdurvább a swingerklubban tett látogatásom volt, ehhez képest az édesgyökér-kivonat tesztelése semmiségnek tűnt. :-)

Szóval, lényeg, hogy működik, ezért akartam erről a felfedezésemről okvetlen mesélni Nektek. Elkezdtem használni, s mellette, ettem, amennyi jólesett. Egy hónappal később ráálltam a mérlegre, az eredmény: mínusz két kiló, azt hittem rosszul látok. :-) Az én esetemben ez arra jó, hogy elengedhessem magam, hogy alkalmanként este tízkor is elpusztíthassam a párom által sütött három nutelláspalacsintát - lelkifurdalás nélkül. :-) Különben is, a férfiak szeretik, ha egy nőnek jó az étvágya. :-) A regényírással töltött éjszakákat pedig egyszerűen nem tudom végigcsinálni csoki és tejeskávé nélkül, ez van.

Erről jut eszembe: már csak három hét és sajnos, "le kell kapcsolnom" a honlapomon a Gyémántfiú történetet, mert november 15-én megjelenik. A Kiadónak tett ígéretem szerint az utolsó 100 oldalt már csak a könyvben olvashatjátok el. Ez az ára annak, hogy a polcunkra tehessük. DE: októberben felkerül a weboldalra a Fényemberek első fejezete. :-) Bízom benne, hogy Christ és Jane-t is úgy tudjátok majd szeretni, mint Nicket és Heily-t. :-)

Szép Napot!

Kitti



Címkék: 11
Értékelés: 5.00000 Hozzászólások: ()
2010-09-08 13:27:57

Utazásom egy régi életembe...

 

Hála Dallos Ági "túravezetőnek", négy meghatározó jelenetet láthattam egy korábbi életemből. Persze, azért nem volt ilyen egyszerű a dolog. Enyhe hitetlenséggel küzdve feküdtem le az ágyra, ahol ő betakargatott és megkért: tudatosítsam magamban, bármit látok, bárkivel találkozom, bármi történik velem az utazás során, a valóság az, hogy itt vagyok vele a szobában és nem eshet semmi bajom. Fogalmam sem volt mire céloz ezzel...csak akkor értettem meg, amikor belemerültünk.

Az utazás nem hipnózisban zajlott, végig éber voltam, ám egy meditációval megváltoztatott tudatállapotban beszélgettem Ágival a kétórás kirándulás során. Az élmények, amiket megéltem, valóságosnak tűntek. Olyannyira, hogy éreztem a fájdalmat, a boldogságot, az érintéseket, a hideget, a meleget, s a halálom pillanatában azt, ahogyan a lelkem elhagyja a testem. Most azt gondoljátok, megőrültem, igaz? Sebaj, szerintem is. :) Azért most nagyvonalakban elmesélem Nektek, hogy az éberség és álom határán lebegve mit láttam, ki is voltam én az egyik előző életemben.

Egy muszlim nő, akit Amirának hívnak. Egy tehetős család legnagyobb lánya. Az első jelenetben épp az esküvőm napjára készültem, különböző kelmék között válogattam a hugommal, Mirdával a menyasszonyiruhámhoz való anyagot. De valami hihetetlen kelletlenül. Nem akartam férjhez menni. Az ember, akihez hozzá akartak adni, egy gazdag kereskedő volt Cairo-ban, valamiért fontos volt a családomnak, hogy ő legyen a férjem, de nem tudom, miért. Nem derült ki.

A következő jelenetben a tengerparton ültem. Már nem a muszlim nők jellegzetes testet beborító öltözékében, hanem egy rövid, szellős ruhában. Törtem a fejem valamin, egy fontos döntés előtt álltam. Hátranéztem, s mögöttem, nem messze volt egy kis ház, amolyan nyárilak féle. Elindultam felé. Odabenn teljes csend honolt, a légy zümmögését sem lehetett hallani, a hajnali nap sugarai vonták aranyba a kis szobát. Az ágyam jobboldalán egy férfi aludt. Megdöbbenve konstatáltam, hogy őt a mostani életemből ismerem. Nagyon megbántott egyszer. Julien. Futott át az agyamon. Ebben az egyiptomi életemben ő volt Julien, a francia utazó, aki lázadó lényem számára megtestesítette a szabadságot. Aki megígérte, hogy engem is felszabadít, hogy elmegyünk messzire, ahol már nem ér el bennünket a családom haragja, s végre lehullanak rólam a bilincsek, amiket a kultúránk aggatott rám. (Megjegyzem, többször jártam már Egyiptomban, s mindig ledöbbentett az ottani nők elnyomottsága, olyannyira, hogy ezt ki is fejtettem, amiért nem néztek rám valami szépen a helybéli férfiak.)

A felismerés, hogy miért kérte tőlem az elején Ági, amit kért, akkor ért, amikor a következő jelenetben tudatosult bennem, Julient megölték miattam. A férjem tette, aki rájött, mit terveztünk - a mi törvényeink lehetővé tették a nyilvánvaló gyilkosság megúszását is. Ha a bűnös csak két másik férfit maga mellé állított, aki az ártatlansága mellett voksolt, az ügy törvényszék elé sem került. Julient eltették láb alól, hiába várta őt haza a családja Európában. Engem pedig bezártak. Szó szerint.

Amikor a negyedik életkép rámtalált, először a perzselően forró homokot éreztem a talpam alatt, s a nehéz ruháim súlyát. Amikor körülnéztem, láttam, hogy a karomban egy pici gyerekkel lépkedek sietősen a sivatagban és keresek valamit. A baba arcában a jelen életem szerelmének vonásait véltem felfedezni. Kerestem valamit. Egy várost, egy kikötőt - ismertem a sivatag minden négyzetcentiméterét. Amikor tudatosult bennem, hogy megszöktem, hátranéztem, s már láttam is őket, akik engem üldöznek. Mint a rémálmaimban, úgy hagyott el az erőm, a mozdulataim lelassultak, nem működtek a reflexeim. Tudtam, hogy elkapnak, hogy esélyem sincs. Megálltam, szembefordultam velük és magamhoz szorítottam a kicsit. A másodperc törtrésze alatt mellettem termettek, azzal együtt, hogy kitépték a karomból a babát, hideg penge szúrását éreztem a nyakam környékén...

A halálom pillanatában összeszorult a mellkasom. Legalább fél percig képtelen voltam levegőt venni, olyan érzés volt, mintha valami kiszakadt volna a testemből. Kívülről láttam, ahogy húznak engem a sivatag homokjában, hallottam a síró kisgyermek hangját...Ági kiáltása rángatott vissza a jelenbe: ne felejtsd el, hogy hol vagy! Itt vagy nálam és biztonságban vagy! Ólomnehéznek éreztem a szemhéjam, ahogy felpillantottam, s észrevettem, hogy a füleimbe csorognak a könnyeim...

Nem tudom, csupán a tudatalattim játéka volt-e mindaz, amit láttam, de annyi biztos, hogy az élmény segített nekem elfogadni olyan sérelmeket, amiket eddig nem tudtam, megérteni olyan történéseket, amiket eddig felfoghatatlannak éreztem. Annyi arab nevet, amennyit az utazás során én Áginak elsoroltam, sosem tudtam, konkrét muszlim vallási törvényekről, városokról, helyekről, időpontokról beszéltem - mindennek utánanéztem a neten és megdöbbenve konstatáltam, hogy minden úgy volt, ahogy mondtam. Ezek után, még a szkeptikusoknak is azt mondom, próbálják ki bátran!

Ez most kicsit bőlére sikeredett, nézzétek el nekem! :) Még mindig az élmény hatása alatt állok és egyszerűen kikívánkozott belőlem mindez. Ígérem, legközelebb a realitás talaján maradok és írok Nektek Nagy Feró feleségéről, SP rajongóiról, meg Geszler Dóri Pilates-edzéseiről is. :) De most a reinkarnációs utazás váltotta ki belőlem azt a bizonyos WOW-faktort. :)

Szép Napot!

Kitti



Címkék: 6
Értékelés: 4.96154 Hozzászólások: ()
2010-09-02 12:40:40

SP jelenség - mit szóltok hozzá?

Először a tizenéves lányismerőseim vágyakozó sóhajai, majd az újságok rémhírei - már megint megsérült egy rajongó SP koncertjén, - az ajánlott oldalak a Facebookon, majd végül már az is szembehozta velem Éder Krisztiánt, ha kinyitottam a csapot. :-)

Na jó, nem viccelek. Szóval kíváncsi lettem rá, s mivel úgy éreztem, a 22 éves zenész megosztó személyisége igencsak borzolja a kedélyeket, meggyőztem a főszerkesztőnket arról, hogy készítsünk vele egy interjút. Mert ha a mi olvasóinkat közvetlenül nem is, de a lányaikat bizonyára érinti az SP - láz.

Aki még nem volt Krisztián valamelyik koncertjén, annak, csupán az érthetőség kedvéért leírom most, hogy ezért a srácért egyszerűen megőrülnek a rajongói. De szó szerint. Ahhoz hasonló lelkesedést, ahogyan a lányok sorbaállnak nála akár órákig egy közös fotóért, vagy hogy egyáltalán egy másodpercre a szemükbe nézzen, korábban, bevallom, csak a sulibálon láttam anno, amikor megjelent Szandi. :-) Mondjuk, nekünk eszünkben sem volt rávetni magunkat, de a mai világ már más...

Meddig fokozódhat még az őrület? Krisztián hiába kéri a közönségét, vigyázzanak egymásra, nem valami hatékony: egy kislánynak eltört a lába a tömegben, mert egyszerűen letaposták a többiek, egy másikat belöktek a mozgólépcső alá, s a szerkezet csúnyán megsebesítette. Persze, sokszor olvastunk már a világsajtóban olyat, hogy Madonna vagy Britney koncertjén halálra tapostak valakit, szörnyű, persze hogy szörnyű, de ezek a hírek mégis távolinak, valószínűtlennek tűntek. A mi kis országunkat eddig elkerülte ez a fajta fanatikus bálványimádat.

S mit szól ehhez maga a kiváltó ok, azaz Éder Krisztián? A Meglepetés jövőheti számában többek között ezt is elolvashatjátok. A vele készült beszélgetés során a hallomásból róla kialakult kép teljesen összeomlott bennem és felépült egy másik...egészen kellemesen csalódtam. :-)

Ti mit gondoltok erről az egész hisztériáról, ami körülötte kialakult?

MÁS téma: Ha a számításokat semmi nem húzza keresztül, november 15-én IGAZI, KÉZZELFOGHATÓ KÖNYV formájában is megjelenik a GYÉMÁNTFIÚ! :-) Nagyon köszönöm Nektek a sok-sok levelet, amit a Kiadónak küldtetek, a kedves érdeklődés meghozta gyümölcsét! :-)

Szép Napot Nektek!

Kitti



Címkék: 4
Értékelés: 5.00000 Hozzászólások: ()

BLOG LEÍRÁSA

MAGAMRÓL

ÜZENŐFAL

2012-01-30 19:32:26 Kathy Kedves Kitti ! jan.25-n találkoztunk, de. 11-kor.Fantasztikus a Fényemberek,köszönöm Neked.

2011-12-21 14:44:41 Nati Kedves Kitti!
Teljesen elvarázsolt a könyved, vagyis csak a 21. fejezetig olvastam, mert addig van meg.
Kérlek küld el Nekem, mert majd megöl a kíváncsiság, hogy mi lesz Chris-sel és Jane-nel. Minden gondolatom a könyv körül forog.
Kérlek küld el nekem.
E-mail címem:
natika15@citromail.hu

2011-08-27 12:19:21 vityol Mikor és hol lehet olvasni a Smink nélkül folytatását? Nagyon jó!

2011-05-23 13:18:29 Stünde tévedtem a Féynembereket olvastam!!:D
már annyi könyvet elolvastam hogy néha nem tudom minek mi a címe:D

2011-02-07 19:28:08 Kriszti Kedves Kitti! Észveszejtő, ahogy írsz! Öröm, hogy ilyen tehetséggel áldott meg minket a Sors. A Gyémántfiút imádtam, most kezdem a Fényembereket. Azt kell hogy mondjam, jó a Harry Potter és a Twilight saga is remek... De ez mindkettőt veri! Miután elolvastam a könyved, én is írni kezdtem. Köszönöm, hogy megadtad ezt a csodás élményt!

2010-10-01 14:23:23 Relay Amikor egy általánosba jártunk, sosem gondoltam volna, hogy épp te leszel az, aki ekkora karriert fut majd be. Mindig is furcsa kis szerzet voltál, és emlékszem, hogy nem nagyon szerettek. Még mindig előttem van a kép, ahogy a fiúk elvették a verseid, amiket órán írtál, hangosan felolvasták szünetben és kinevettek miattuk. De nagyon büszke vagyok rád, mert mint ahogy ők, akik kiröhögtek téged, nem, de te elmondhatod magadról, hogy elértél valamit az életben! Gratulálok hozzá!

2010-09-22 22:46:38 mkcs Szia Kitti !

A kezdetektől a Fényemberekre vártam !
A Smink nélkül is tetszett és a Gyámántfiú is -végül belopta magát a szívembe - , de igazán kíváncsi vagyok a Fényemberek 2. fejezetére ! mkcs

2010-09-16 22:06:48 Ambrus Petrus Szia Kitti! Hihetetlen csaj vagy (Ezt jó értelemben mondom)! Imádok olvasni, ha valami megfog, a könyvet egyszerűen nem tudom lerakni( persze ha van rá időm). Volt már rá példa, hogy egy hónap alatt közel 4 ezer oldalt olvastam el. A lényeg, hogy amit írsz az változatos, mindig új, laza, kötöttségek nélküli. Egyszerűen fantasztikus. Puszika!

2010-09-14 16:15:47 monika65 Kedves Kitti!
Kíváncsi volnék a véleményedre... http://monika65.blog.nlcafe.hu
előre is kösz!!

2010-09-08 16:02:09 Gréty Robinson Szia Kitti!
Ez egyszerűen hihetetlen, amit a nagy utazásodon átéltél. Wow. Szerintem is :) Én is kíváncsi volnék, hogy én ki lehettem egyik előző életemben! Talán egyszer majd rászánom magam és utána kutatok! További szép napot!
Pusszantás: Gréty

2010-08-24 13:35:10 Melinda Szia! Nem voltunk osztálytársak, de én mindenesetre emlékszem rád. Középiskolában voltunk sulitársak. Mindössze 1 évig. Sajna. De jó volt az is. Sokat lehetett tőled tanulni. A diákok vezetőjeként példát mutattál. Szép napot továbbra is. -Melinda-

2010-08-23 11:14:51 Szurovecz Kitti Kedves Melinda! :-) Nagyon köszönöm. Most csiklandozza az oldalam a kíváncsiság, melyik Melinda lehetsz, mert 4 iskolába is jártam és mindenhol volt Melinda osztálytársam. :-)

2010-08-17 13:44:12 Melinda Szia Kitti! Már régen is látszott rajtad, hogy tehetséges vagy. Gratulálok a sikeredhez. -Egy régi iskolatársad-

2010-08-16 16:09:10 szurovecz.kitti Kedves Szeka! Mindig pontos i-vel írtam a nevem és magasról teszek a trendekre.:-)

2010-08-12 07:44:36 szeka Kitti, ha már olyan veszettül trendinek képzeled magad, miért nem írod y-al a végén a neved?

2010-08-09 08:59:43 Rita Szia Kitti! Te aztán érted, hogyan csigázd fel az ember érdeklődését :)).Biztos vagyok benne, hogy ez a könyved is nagy sikerű lesz majd, akárcsak a Gyémántfiú és a Smink nélkül. Gratula ;)

2010-07-29 10:54:53 Miri Kitti! A nice-on láttam egy cikket a készülő webes könyvedről és 1 nap alatt elolvastam az eddig kitett 220 oldalt! :-) Elképesztően jó és a Smink Nélkül beharangozója is nagyon felkeltette az érdeklődésem. Attól tartok, velem szereztél egy új rajongót! Puszi: Mirjam

2010-07-14 16:44:23 Weninger Reni Szia Kitti, nagyon örültem amikor a minap azt olvastam a Facebookon hogy lesz majd 2. regényed. Remélem, hogy a Smink Nélkül második része mert nagyon-nagyon tetszett nekem a könyv. :-) És mikor? Mert már a Gyémántfiút is elolvastam, azaz teljesen kifogytam belőled! :-) Szimpatikus hogy minden olvasóddal szóbaállsz és Te magad szerkeszted a rajongói oldalad. NAGYON SOK SIKERT KÍVÁNOK NEKED, HIHETETLEN TEHETSÉGGEL ÁLDOTT MEG A SORS! Szeretettel, Reni

2010-06-25 22:50:59 Solymos Zoltán :) Szia Kittilány! Szoktam nézegetni a blogod, értelmes gondolataid vannak, jól írsz, tetszik. A Smink Nélkül című könyved megvettem a csajomnak szülinapra, aztán meg lenyúltam tőle! :) Végre egy nő, aki meri nevén nevezni a dolgokat! A sztori iszonyú jó, letehetetlen regény és nem csak nőknek.

2010-06-21 19:43:30 Dani Andrea Bocs, Kitti, de már nálam is kiverte a biztosítékot!

SZÓLJ HOZZÁ!

Név:
E-mail:
Két szám összege: 5 meg 10 =:
HOZZÁSZÓLÁS:
© StoryOnline 2007