VÁLASSZ: -

2010-07-27 21:08:06

Lázár sztorijáról...(is)




Nem lehet jó most Kovács Lázárnak lenni. Bármi is történt valójában, ők azt már évekkel ezelőtt megbeszélték és helyretették a feleségével - most azonban valaki feltépte a régi sebeket. Legyünk őszinték, mindenkinek megvan a saját szennyese, vannak az életünknek időszakai, amikre nem emlékszünk vissza szívesen. Ez pedig teljesen normális és szükség is van rájuk. Hiszen az elkövetett baklövéseink, azok felismerése és feldolgozása mind formálják, alakítják a személyiségünket. Én az ilyen szituációkban mindig a "visszavonhatatlan tényt" sajnálom, azaz a gyereket. A kicsit, aki nem tehet semmiről.

Szíven ütött Lázárék története, mert évekkel ezelőtt nekem is meg kellett élnem egy ehhez hasonló drámát és pontosan tudom, milyen nehéz egy családnak feldolgozni ezt a sajnos nagyon is mindennapi traumát. Túl sok gyerek van körülöttem, túl sok kicsi jár az óvodába, ahová a kisfiam is, akinek nincsen apukája. Ez azért elgondolkodtató. Talán azért van ez, mert mi nők, mindig érzelmi alapon döntünk anélkül, hogy mérlegelnénk, miféle változásokat hozhat az elhatározásunk a jövőnkre nézve. A várandósság egyébként is egy megváltozott tudatállapot, amikor az emberlánya arra rendezkedik be lelkileg, hogy védelmezze a testében növekvő pici lényt...abban a kilenc hónapban nem számít, mi ennek az ára. Hogy nem a megfelelő kapcsolatban élünk? Az olyankor mellékes, első a gyerek.

Mázlistának tartom magam, mert az én esetemben minden jól alakult. Amikor a picikém másfél éves lett, a sors az utamba sodort valakit, aki azóta a társammá és Ádám apukájává vált. Míg ő nem volt az életemben, szerencsétlennek éreztem magam a velem történtek miatt, de amikor észrevétlenül a mindennapjaink részévé vált, rájöttem, hogy ami történt, az pontosan így volt jó. Egyedül kellett maradnom ahhoz, hogy rátaláljak, egy nagyon drasztikus dolognak kellett történni, hogy igazán értékelni tudjak egy boldog párkapcsolatot. Mióta velem, velünk van és ma már nyugodt szívvel mondhatom, hogy a fiam teljes jogú apukája, minden átértékelődött bennem. Nincs az a dolog, ami fontosabb volna számomra annál, hogy otthon béke legyen, szeretet és nyugalom. Még főzni és vasalni is megtanultam, pedig ezek a dolgok korábban igencsak távol álltak tőlem.

Nem tudom, miért meséltem ezekről a dolgokról. Úgy kikívánkozott, feldúlt engem ez a Lázár sztori...biztos vagyok benne, hogy tanult az esetből és ma már nagyon megbecsüli a feleségét, a két kisfiát, akiket a sors adott neki. Akkor érezzük igazán, hogy a szeretteink milyen fontosak számunkra, amikor közel állunk az elvesztésükhöz. Ez most szörnyen közhelyesen hangzik, tudom, de ettől még igaz.

S mielőtt még bárki fölött is ítélkeznénk, nézzünk be a saját szekrényünkbe is...ja, hogy kiesett egy csontváz? :-) Nem téma. Bárkivel előfordul. :-)

Kitti


Címkék: 11
Értékelés: 4.86047 Hozzászólások: ()
2010-07-14 13:19:07

Rékasi Károly meglepetése!

 

Először is jó hangulattal, egy hatalmas lábas Enci által főzött lecsóval, (amibe rendhagyó módon cukkíni is került). Ez nálam telitalálat, mert ha a csapból lecsó folyna, akkor én bizony aláállnék úgy tavasztól őszig. Úgy is meg lehet csinálni, hogy kifejezetten könnyű legyen, és ne terhelje meg az ember gyomrát a nagy melegben. 

Persze, nem a lecsó volt az, ami igazán meglepett azon a napsütéses szerdai napon Telkiben, hanem azok a különleges csokigolyók, amiket Kari desszert gyanánt orvul elénk rakott. Mindegyik más színű volt, az egyik például erősen hajazott egy miniatűr káposztára az árnyalatait tekintve, de egyöntetűen elmondható volt az összesről a következő jelző: ellenállhatatlan. A Rékasi féle csokigolyó egyedi fejlesztés, olyannyira, hogy csak Balatonszárszón, a házaspár pálinkafőzdéjében, vagy a kijelölt kóstolóhelyeken lehet hozzájutni. S hogy mi benne a különleges? Az, hogy a saját, különböző pálinkáiknak aromáit zárják trüffelkrémes csokoládébörtönbe. Amikor megkérdeztem Karit, elismert színészként miért épp a szeszfőzést választotta második hivatásául, azt felelte: a pálinkakészítésnek története, kultúrája van, ami mindig is izgatta és érdekelte őt, ezért nagyon élvezi, hogy megalapította feleségével együtt ezt a vállalkozást. Persze, mindent lelkiismeretesen végig is kóstolnak! Mondtam is nekik, már nem csodálkozom, hogy ilyen jó kedvetek van! :)

No de természetes nem pálinkáscsoki kóstolás apropóján látogattuk meg Rékasi Károlyt. A Meglepetés magazinnak készítettem egy interjút vele, és azzal a hölggyel, aki az egyik legfontosabb szereplője az életének. Elárulom, nem Détár Enikőről beszélek! :) A többit majd jövőhéten, a lapban.

 

Nagy élmény volt a napokban, hogy több év keresés után végre megtaláltam Pap Ritát és Bodnár Attilát, akikre nagyon kíváncsiak voltak az olvasóink, ezt az érdeklődő levelekből éreztük. A múlthéten meg is látogattuk őket Ausztriában, egészen pontosan Oberwartban. A település egyik érdekessége az volt számomra, hogy csekélyke 7000 fős lakossága ellenére eltart egy akkora bevásárlóközpontot, mint a Westend. Rita és Attila semmit nem változtak azóta, hogy kislányként a tévében láttam őket, viszont van két csodálatos gyerekük: Fanni, aki, nem túlzok, úgy néz ki mintha összegyúrták volna Dakota Fanningot és Scarlett Johanssont, valamint Krisztián, aki a jövő nagy focireménysége. Nem írom most le, miért is hagyták el 6 éve az országot, ám az interjúból ez is kiderül. Ja és isteni csokikat vettem Ausztriában, aminek a fele hazáig elfogyott. :)

 

Köszönöm az interjú-blog szereplőire érkezett voksokat, amiket e-mailben és hozzászólásban kaptam! Ha minden igaz, egy-két héten belül olvashatjátok az elsőt.

 

A Gyémántfiú kedvelőinek üzenem, hogy hétfőn fenn lesz a következő fejezet az oldalamon, köszönöm, hogy a látogatottságom, a hozzászólások sokasága mit sem csökkent, mióta a regény elment nyáriszünetre! :)

 

Szép Napokat mindenkinek!

 

Kitti

 



Címkék: 2
Értékelés: 4.21428 Hozzászólások: ()
2010-07-09 10:50:36

Sztárok legbelső titkai...

Ami viszont nagyon fontos: tudni szeretném azt, kiről olvasnátok szívesen? Ki az, kik azok a színészek, műsorvezetők, zenészek, akikre kíváncsiak vagytok. Én idevarázsolom Nektek őket a blogra. A beszélgetéseket vágatlanul hagyom, azaz mindent le fogok írni, amit rögzített a diktafonom. :) Így még teljesebb képet kaphattok arról, milyen is valójában a kedvencetek személyisége. Egyszóval, először is ötleteket várok: ki legyen az első áldozat? Ha nem írtok semmit, úgyis én döntök! :) Ez már több mint provokáció, nem?

 

Ti mentek valahová nyaralni az idén? Én, úgy tűnik, munkával töltöm a forró hónapokat, mert sok-sok dolog a fővároshoz köt. Építkezés, forgatókönyv és regényírás…no de úgy szép az élet, ha zajlik, nem? A könyvekről jut eszembe: tegnap a Gyémántfiú egyik olvasója hívta fel rá a figyelmem, hogy ennek a webes történetnek már saját rajongói oldala is van. Ő az:

http://www.gyemantfiu.eliveport.com/

Nagyon megtisztelőnek érzem, hogy ez a nyomtatásban soha meg nem jelent könyvem ekkora figyelmet, szeretetet kap – s ezáltal persze én is azoktól, akik hétről hétre várják az új fejezeteket. Ez hihetetlen inspiráló erő! Webes regényt írni egyébként igen izgalmas munka, tekintve, hogy itt aztán nincs utólagos módosítási lehetőség a sztoriban és nagyon figyelni kell arra, hogy logikailag sehol ne lógjon ki a lóláb. :) Szóval, ezúton is szeretném megköszönni Horváth Bettinek és a Twilight Team csapatának a fantasztikus Gyémántfiú rajongói oldalt!

 

Ne feledjétek: várom a javaslatokat exkluzív interjúk ügyében! :)

 

Szeretettel:

 

Kitti

 



Címkék: 5
Értékelés: 5.00000 Hozzászólások: ()

BLOG LEÍRÁSA

MAGAMRÓL

ÜZENŐFAL

2012-01-30 19:32:26 Kathy Kedves Kitti ! jan.25-n találkoztunk, de. 11-kor.Fantasztikus a Fényemberek,köszönöm Neked.

2011-12-21 14:44:41 Nati Kedves Kitti!
Teljesen elvarázsolt a könyved, vagyis csak a 21. fejezetig olvastam, mert addig van meg.
Kérlek küld el Nekem, mert majd megöl a kíváncsiság, hogy mi lesz Chris-sel és Jane-nel. Minden gondolatom a könyv körül forog.
Kérlek küld el nekem.
E-mail címem:
natika15@citromail.hu

2011-08-27 12:19:21 vityol Mikor és hol lehet olvasni a Smink nélkül folytatását? Nagyon jó!

2011-05-23 13:18:29 Stünde tévedtem a Féynembereket olvastam!!:D
már annyi könyvet elolvastam hogy néha nem tudom minek mi a címe:D

2011-02-07 19:28:08 Kriszti Kedves Kitti! Észveszejtő, ahogy írsz! Öröm, hogy ilyen tehetséggel áldott meg minket a Sors. A Gyémántfiút imádtam, most kezdem a Fényembereket. Azt kell hogy mondjam, jó a Harry Potter és a Twilight saga is remek... De ez mindkettőt veri! Miután elolvastam a könyved, én is írni kezdtem. Köszönöm, hogy megadtad ezt a csodás élményt!

2010-10-01 14:23:23 Relay Amikor egy általánosba jártunk, sosem gondoltam volna, hogy épp te leszel az, aki ekkora karriert fut majd be. Mindig is furcsa kis szerzet voltál, és emlékszem, hogy nem nagyon szerettek. Még mindig előttem van a kép, ahogy a fiúk elvették a verseid, amiket órán írtál, hangosan felolvasták szünetben és kinevettek miattuk. De nagyon büszke vagyok rád, mert mint ahogy ők, akik kiröhögtek téged, nem, de te elmondhatod magadról, hogy elértél valamit az életben! Gratulálok hozzá!

2010-09-22 22:46:38 mkcs Szia Kitti !

A kezdetektől a Fényemberekre vártam !
A Smink nélkül is tetszett és a Gyámántfiú is -végül belopta magát a szívembe - , de igazán kíváncsi vagyok a Fényemberek 2. fejezetére ! mkcs

2010-09-16 22:06:48 Ambrus Petrus Szia Kitti! Hihetetlen csaj vagy (Ezt jó értelemben mondom)! Imádok olvasni, ha valami megfog, a könyvet egyszerűen nem tudom lerakni( persze ha van rá időm). Volt már rá példa, hogy egy hónap alatt közel 4 ezer oldalt olvastam el. A lényeg, hogy amit írsz az változatos, mindig új, laza, kötöttségek nélküli. Egyszerűen fantasztikus. Puszika!

2010-09-14 16:15:47 monika65 Kedves Kitti!
Kíváncsi volnék a véleményedre... http://monika65.blog.nlcafe.hu
előre is kösz!!

2010-09-08 16:02:09 Gréty Robinson Szia Kitti!
Ez egyszerűen hihetetlen, amit a nagy utazásodon átéltél. Wow. Szerintem is :) Én is kíváncsi volnék, hogy én ki lehettem egyik előző életemben! Talán egyszer majd rászánom magam és utána kutatok! További szép napot!
Pusszantás: Gréty

2010-08-24 13:35:10 Melinda Szia! Nem voltunk osztálytársak, de én mindenesetre emlékszem rád. Középiskolában voltunk sulitársak. Mindössze 1 évig. Sajna. De jó volt az is. Sokat lehetett tőled tanulni. A diákok vezetőjeként példát mutattál. Szép napot továbbra is. -Melinda-

2010-08-23 11:14:51 Szurovecz Kitti Kedves Melinda! :-) Nagyon köszönöm. Most csiklandozza az oldalam a kíváncsiság, melyik Melinda lehetsz, mert 4 iskolába is jártam és mindenhol volt Melinda osztálytársam. :-)

2010-08-17 13:44:12 Melinda Szia Kitti! Már régen is látszott rajtad, hogy tehetséges vagy. Gratulálok a sikeredhez. -Egy régi iskolatársad-

2010-08-16 16:09:10 szurovecz.kitti Kedves Szeka! Mindig pontos i-vel írtam a nevem és magasról teszek a trendekre.:-)

2010-08-12 07:44:36 szeka Kitti, ha már olyan veszettül trendinek képzeled magad, miért nem írod y-al a végén a neved?

2010-08-09 08:59:43 Rita Szia Kitti! Te aztán érted, hogyan csigázd fel az ember érdeklődését :)).Biztos vagyok benne, hogy ez a könyved is nagy sikerű lesz majd, akárcsak a Gyémántfiú és a Smink nélkül. Gratula ;)

2010-07-29 10:54:53 Miri Kitti! A nice-on láttam egy cikket a készülő webes könyvedről és 1 nap alatt elolvastam az eddig kitett 220 oldalt! :-) Elképesztően jó és a Smink Nélkül beharangozója is nagyon felkeltette az érdeklődésem. Attól tartok, velem szereztél egy új rajongót! Puszi: Mirjam

2010-07-14 16:44:23 Weninger Reni Szia Kitti, nagyon örültem amikor a minap azt olvastam a Facebookon hogy lesz majd 2. regényed. Remélem, hogy a Smink Nélkül második része mert nagyon-nagyon tetszett nekem a könyv. :-) És mikor? Mert már a Gyémántfiút is elolvastam, azaz teljesen kifogytam belőled! :-) Szimpatikus hogy minden olvasóddal szóbaállsz és Te magad szerkeszted a rajongói oldalad. NAGYON SOK SIKERT KÍVÁNOK NEKED, HIHETETLEN TEHETSÉGGEL ÁLDOTT MEG A SORS! Szeretettel, Reni

2010-06-25 22:50:59 Solymos Zoltán :) Szia Kittilány! Szoktam nézegetni a blogod, értelmes gondolataid vannak, jól írsz, tetszik. A Smink Nélkül című könyved megvettem a csajomnak szülinapra, aztán meg lenyúltam tőle! :) Végre egy nő, aki meri nevén nevezni a dolgokat! A sztori iszonyú jó, letehetetlen regény és nem csak nőknek.

2010-06-21 19:43:30 Dani Andrea Bocs, Kitti, de már nálam is kiverte a biztosítékot!

SZÓLJ HOZZÁ!

Név:
E-mail:
Két szám összege: 5 meg 14 =:
HOZZÁSZÓLÁS:
© StoryOnline 2007