VÁLASSZ: -

2010-06-30 16:21:57

Eclipse - csúnya vérfürdő talpig sminkben!

 
Nem hiszitek el, de belépve a terembe az tűnt fel először, hogy egyre több a pasi, aki kíváncsi a Twilight Sagára. Na jó, a közönség kétharmad része még így is belőlünk, áhítatosan sóhajtozó nőkből állt, de úgy látszik, a férfiak is egyre jobban hajlandóak elfogadni a tényt: ez a vámpíros történet jó, még akkor is, ha romantikus volta miatt helyenként számukra csak bilagittal emészthető. :-)

Pedig legyen az ember férfi vagy nő, ha bemegy a moziba és megnézi az Eclipse-t, biztosan nem fogja megbánni. Mint a kirakós játék darabkái, úgy állt össze minden ebben a harmadik részben: a színészek játéka érett, karakteres, a történet képi világa letisztult, tudja mit akar. A remekül megrajzolt csatajelenetek tökéletesen ellensúlyozzák az itt-ott már női szemmel is túlzásba vitt érzelemáradatot.

Ami nagyon jó, hogy ez a film nem veszi túlságosan komolyan önmagát. A játszmák, amik az életünket bonyolítják, akár a párkapcsolatunkban (vagy párkapcsolatainkban?), akár a szüleinkkel, vagy a barátainkkal - mind bele vannak bújtatva ebbe a történetbe. Ettől lesz még a vámpír és a vérfarkas is emberi, ettől nevetünk olyan jót, amikor a rendőrfőnök megpróbálja eltántorítani a természetfeletti lényeket a verekedéstől. Mintha bizony megállíthatná őket...:)

Imádtam a sátras jelenetet, ami remekül megmutatta, ha az ember igazán szeret valakit, akkor képes átlépni a saját határain. Képes legyőzni a féltékenységet, az irigységet, a haragot, a félelmet hogy elveszítheti, aki számára a legfontosabb. Aki már olvasta, vagy látta, az biztos tudja, arról beszélek, amikor Bella csaknem megfagyott és Jake volt a hősugárzó. Ez utóbbi szereplő egyébként egyre inkább belopja magát a szívembe, mert minden megvan benne, ami Edwardból hiányzik. Romantikus "oldschool" vámpírunkat ugyanis még egyszer sem kaptam rajta, hogy szívből, önfeledten nevetett volna, netalán túlzásba vitte volna a humort. Jacob viszont...:-) Mindent egész szívvel tesz, sugárzik belőle az élet - nem lehet rá azt mondani, hogy megalszik a tej a szájában. :-) A való életben én az ilyen embereket bírom. Egy romantikus hős egy hétnél tovább nem húzná nálam, s gyanítom másnál sem. Lányok, csak a szemünk kívánja...:-) Erre viszont tökéletes Edward Cullen.

Apropó Edward! Ti a való életben láttatok már olyat, hogy egy férfi egyetlen megértő mosollyal és simogatással elintézi, ha a szívszerelme pár perce még mással csókolózott? Ha ismertek ilyet, jelentkezzetek, mert a Meglepetés magazinban okvetlen be kell mutatnunk az illetőt. :) Csodájára járna a világ! :) (Edward Cullen nevével nem ér nevezni.)

Nem vagyok benne biztos, hogy nem direkt így szerették volna a filmkészítők, de oltári vicces volt az is, amikor a vámpírok manökenpózban, kisminkelve, új frizurával, partiszerkóban beálltak az erdő közepére, hogy akkor ők most a végzetüket várják. Végülis, tök evidens, hogy harcolni kiskosztümben és tűsarkúban kell. :) Az egyébként zseniális csatajelenet kezdetéről az jutott eszembe, amikor egy volt osztálytársam, Mary anyukája azt mondta Xenára: "jól festett amazon a dzsungel mélyén". :) Na, ez is körülbelül annyira volt hiteles.

No, csupán ezt és semmi mást nem tudok az Eclipse-re mondani elmarasztalólag. Amit nagyon sajnáltam - mondjuk ez nyilván egy tudatos dramaturgiai döntés volt - hogy a végén nem szalad világgá a "kutyus", mint a könyvben. Az olvasva is iszonyatosan megható volt és hiányoltam a vászonról. :(

Ahogy kijöttünk a filmről, legszívesebben azonnal megnéztem volna a Breaking Dawn-t, de sajnos erre még egy évet várnom kell. Gergő pedig vámpírosan vezetett hazafelé. Kapaszkodnom kellett, ezért úgy gondolom, őt is elkapta a feeling. De az is lehet, hogy csak haza akart érni, mielőtt véget ér a meccs...:)

Szép napot és jó Eclipse - nézést!
:)

Kitti



Címkék: 6
Értékelés: 3.67999 Hozzászólások: ()
2010-06-17 19:54:32

Bugyi a címlapon...ez már a vég!




Ha egy brazil szappanoperában Zsanuária, a mexikói cseléd csinálna ilyet, akkor azon talán még jót röhögnék. De hogy ma, Magyarországon, a 21. században valakinek ilyen méltatlan módon jusson eszébe bizonyítani az igazát...! Kész vagyok.

Amikor megláttam azt a bizonyos napilapot, azt éreztem, nem, ilyen már nincs. Miért nem hagyják végre békében nyugodni Daróczi Dávidot? Ami az elmúlt hónapokban történt az ügy körül, az már tényleg kezd egy meglehetősen rossz filmsorozathoz hasonlítani...Claudia nem nyilatkozik - ezzel is jelezve: nem szeretné, ha tovább gyűrűznének a hullámok. Bizonyára szeretne megnyugodni, lelkileg felépülni, mint ahogy mindenki más, aki védtelenül vált részesévé ennek a tragédiának. Ám erre addig, amíg címlapokon bugyikat mutogatnak és mocskolódnak, nem sok esély van! Az, ami velük megtörtént, sajnos bármikor, bármelyikünkkel megtörténhetne. Mégsem kellene elviselnünk nap mint nap, hogy igaztalan vádakat vágnak a képünkbe az utcán, nem kellene szemlesütve kilépnünk a kapun és vigyázni, nehogy a tekintetünk egy újságosbódéra vándoroljon...Én magam is voltam már olyan lelkiállapotban, hogy biztosan tudom, ha úton útfélen akadályozták volna, hogy lezárjam magamban a múltat, talán már nem is élnék.

Persze, erre lehet mondani: ott ragyognak a képernyőn, sokat keresnek, népszerűek, el vannak kényeztetve, hát viseljék el, ha valami gázos ügybe keverednek, akkor is sújtja majd őket az érdeklődés súlya...DE! Mint ahogy számtalanszor elmondtam már szerintem ezen a blogon, és biztos unjátok is: ŐK IS EMBEREK! Aki nem tudja elviselni, hogy a pártjukra állok, amikor úgy érzem, megérdemlik, annak nem kötelező olvasni ezt a blogot. Divat ma csak azért utálni valakit, mert sikeresebb nálunk. Erre a vonatra, bocs, de én nem szállok fel...! Még akkor sem, ha történetesen újságíró vagyok.

Szívből kívánom Claudiának, hogy élje túl, győzze le ezt a gusztustalan hadjáratot és egy nap majd legyen nagyon boldog!

Ennyit erről. Téma lezárva. Bocs, hogy puffogtam egy sort, de van az a pont, ahol nálam is kimegy a biztosíték. Különben meg, ha nagyon akarnék, én is írhatnék alsóneműkről. Na jó, nem, de nadrágokról igen. A minap a Kozso hazaugrott Amerikából és benézett hozzánk egy címlapfotózásra. Alaposan felkészült: elhozta a fél gardróbját, hogy a stylist tudjon miből választani. Egy adag ékkövekkel díszített feltűnő holmit én vittem be a műtermünkbe...Arra gondoltam, talán az aulától a stúdióig vezető cirka ötven méterre nem ártana bebiztosítanom magam, mert ezekkel a cuccokkal a kezemben bármikor támadás áldozatává válhatok. :) Ennyit a sztárok privát holmijáról. Kozso, remélem, nem haragszol meg, de azok a nacik a lelkembe égtek! :) Kő és strasszmániás vagyok! :)

A kőről meg a gyémánt jutott eszembe. Arról pedig a Gyémántfiú. Képzeljétek, már 3000 olvasója van a történetnek, ami meglepő, de egyben nagy büszkeség is számomra. Ha van kedvetek, lapozzatok bele Ti is a weboldalamon. Mondjuk bugyikról nem esik benne szó...Ááááááááá....NEM ÉRTEM AZ EMBEREKET!

Szép Napot!

Kitti




Címkék: 4
Értékelés: 3.02081 Hozzászólások: ()
2010-06-14 12:48:19

Foci VB, mint válóok? :)

  

Na, jó, gyerekként azért én is ki voltam akadva! Mai napig él bennem a kép, hogy apám ül a szoba közepén egy fotelban, jobbján sörösüveg, balján szotyi, a tévé persze üvölt – nehogy egy mozzanatról lemaradjon amiatt, hogy mi is a szobában vagyunk. Időnként elkáromkodja magát vagy épp örömteli bődülés hagyja el a torkát. Nos, én gyerekként ebből csak annyit értettem meg, hogy csöndben kell unatkoznom és nem nézhetem a Walt Disney mesedélutánt…

Ma – jó 20 évvel később – már egész máshogy állok ehhez a foci VB történethez. Ez nekem szabadság. Ez alkotóidő. Szórakozás. A hónap, amikor még a lábaimon is ki vannak lakkozva a körmök, mert időmilliomosnak érzem magam! J ÉLJENEK A MECCSEK! Még akkor is, ha a szívemre teszem a kezem és azt mondom: Isten lássa lelkem, nem szeretem a focit. Szerencsére a kedvesem és a négyéves kisfiam, Ádám elragadtatottan nézik a mérkőzéseket. Ami ilyenkor bosszant, az maximum annyi, hogy a szőnyeg tökmaghéj mintázatúnak tűnik a nappaliban minden este, ám ezen könnyen lehet segíteni. Ami a meccseket illeti, nekem a kedvenc részem a Himnusz, mert olyankor közelről is megmutatják a játékosokat és ugye vannak közöttük nem éppen a Notre Dame toronyőréhez hasonló példányok…J Legális pasimunstra.  

Ugyanakkor tudom, iszonyú nagyot nőnék Gergő szemében, ha csak egyszer is, a lelkesedés egyetlen szikráját mutatnám a foci kapcsán. Becsületemre legyen mondva, én megpróbáltam. Rávettem magam még tavasszal, hogy kimenjek vele egy válogatott meccsre. Hát tehetek én róla, hogy elnézte az időpontot és végül nem jutottunk el oda? Roppant nagy szerencsétlenség. Pedig én őrülten lelkes voltam. J El tudjátok képzelni, mennyire sajnáltam. Augusztusra villámnyaralás elnevezéssel beadott nekem egy londoni mérkőzést…ezt az ajánlatot! J Meglátjuk, mi lesz belőle.

Ám addig még nagyon sok dolgom van. Többek között rohamtempóban írom a Gyémántfiú fejezeteit, ami, amellett hogy igazán élvezetes meló, olykor kínoz, megbőget, lefáraszt. Kész csoda, hogy a családom képes engem elviselni, amikor könyvet írok. Megesik, hogy kérdeznek tőlem valamit, válaszolok, aztán meg nem emlékszem az egész párbeszédre, mert épp valahol Kínában járok gondolatban. De nem tehetek mást, amikor olyan jó! J Ráadásul ömlenek hozzám a levelek azoktól, akik szeretik a történetet és ez mindig új lendületet ad! Nagyon köszönöm!

APROPÓ GYÉMÁNTFIÚ! KÉSZÍTETTEM AZ OLVASÓKNAK EGY KÖZÖSSÉGI OLDALT. AKI TAGJA A KLUBNAK, JÓ BESZÉLGETÉSEKBEN, WEBES JÁTÉKOKBAN VEHET RÉSZT, EMELLETT AZONNAL ÉRTESÜL ARRÓL, HA A HONLAPOMRA FELKERÜLT A REGÉNY ÚJABB FEJEZETE!

CSATLAKOZNI A KÖVETKEZŐ LINK CÍMSORBA MÁSOLÁSA UTÁN TUDTOK:

 

http://www.facebook.com/#!/pages/Szurovecz-Kitti-Gyemantfiu-rajongoi-oldal/127892383900168?ref=ts

 

Szép Napot!

 

Kitti

 



Címkék: 0
Értékelés: 4.75000 Hozzászólások: ()
2010-06-09 12:58:03

Amit még híres nők is elszúrnak...

A huszonéves egyetemista lány az éj leple alatt egy fán lapulva kémlel befelé a kétszintes családi házba. Annak reményében, hogy most aztán kiderül: a pasija tényleg a legjobb haverja lelkét ápolgatja otthon – ahogy mondta -, vagy egy másik nő miatt szkippelte a megbeszélt randit. Mindez úgy hangzik, mint egy amerikai vígjáték egyik jelenete, de higgyétek el, nem az! Tényleg vannak lányok, akik ilyen megalázó helyzetbe hozzák magukat pusztán azért, mert rengeteg csalódás érte őket és az új kapcsolat kezdetén igen bizalmatlanok. Az előbb ecsetelt esetben ott volt a gond, hogy az eszközként használ faág (reccs!), nem átallott letörni a féltékeny barátnő alatt, akinek a manőver nem csupán a párja elvesztésébe, de még egy kartörésbe is belefájt…

A pszichológusok szerint, amikor egy kapcsolat elején mi nők, elrontunk valamit – mondjuk úgy, túl gyorsan szeretnénk magunknak minél nagyobb darabot a teremtés koronájából – tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy hibát követünk el. Pontosan tudjuk, hogy aznap már nem kéne harmadjára felhívnunk, mégis megtesszük. Érezzük, nem biztos, hogy örül a fürdőszobája polcán ottfelejtett arckrémnek, de azért mi mégiscsak szeretnénk hagyni valamit önmagunkból a privát terében, jelezve, hogy stipistopp, ez már a mi területünk. A férfiaknál általában a harmadik ilyen tevékenységünkkor telik be a pohár. Először csak azt vesszük észre, hogy tartózkodóvá válnak, majd egyre-másra lemondják a randikat, végül pedig már telefonon is elérhetetlen lesz ugyanaz az ember, aki egy hete még szerelmes szavakat suttogott a fülünkbe, miközben kéz a kézben andalogtunk az öreg Lánchídon. Ilyenkor persze bőgünk, okoljuk a pasit, önmagunkat, aztán újra a pasit és megint önmagunkat. A végén jobb esetben belátjuk, hogy hibáztunk és fogadkozunk: soha többé nem leszünk ilyen tapadósak! Aztán a következő kapcsolatnál mégis minden újra kezdődik…

Nekem volt „szerencsém” ezt a helyzetet fordítva is átélni. Azt, amikor valaki berobban az életedbe és úgy a nyakadra telepszik pár hét leforgása alatt, hogy azt érzed, nem kapsz levegőt. Rád zúdítja a törődését, a szeretetét, minden szabadidejét veled szeretné tölteni és neked lelkiismeret furdalásod van, mert nem tudod viszonozni mindezt. S miért nem? Azért, mert az egész olyan kötelező jellegűvé válik, mielőtt még mély érzelmek alakulhatnának ki benned a másik iránt. Én türelmes ember vagyok, de amikor egyik éjjel arra ébredtem, hogy ő nem alszik, hanem a számítógépemben turkál és felelősségre von, mi az, hogy az előző párom fotóit még nem töröltem ki, már én is felrobbantam. Férfiban ugyan igen ritka ez a típus, de örülök, hogy megtapasztaltam és már nagyon is bele tudom képzelni magam azoknak a pasiknak a helyébe, akikre ráakaszkodnak. Hiába, egy nőben többnyire hamarabb kialakulnak a mély érzések, de meg kell tanulnunk uralni őket. Nekem is akkor lett végre boldog kapcsolatom, amikor ez sikerült. A kedvesem azóta is szokta mondogatni: olyan jó, hogy sosem erőltettünk semmit, nálunk minden csak úgy magától kialakult, mint a börtönben a boksz! :)

Nos, remélem sikerült kedvet csinálnom Nektek a Marie Claire néhol kacagtató, máshol tanulságos cikkéhez. :) Továbbá meg szeretném köszönni, hogy olyan sokan eljöttetek a Smink Nélkül dedikálására a Könyvhéten, s hogy egyre többen olvassátok a neten a Gyémántfiút! :) Olyan sokat foglalkozom a történettel, hogy egyik éjjel azt álmodtam: Nick Richards dínóvá változott! Kár lenne érte! :)

 

Szeretettel:

 

Kitti

 



Címkék: 2
Értékelés: 4.93750 Hozzászólások: ()
2010-06-01 10:50:29

Stohl rovat?! Ilyen nincs!

A balesetet is mindig megnézzük, ha csak a szemünk sarkából is, nem? Kíváncsiak vagyunk, izgalommal tölt el bennünket az, ha valami veszélyeset látunk. Ha a kocsmában verekedés tör ki, annak is mindig megvan a maga nézőközönsége. Mielőtt hívnánk a mentőket, vagy a rendőrséget, még megvárunk egy-két pofont. A Nemzeti Színház egyes előadásaira alig lehet mostanában jegyet szerezni– s ezúttal ez nem csupán azért van, mert zseniális darabok vannak a repertoáron. Elindult a katasztrófaturizmus, ahogy mondani szokták. Mint ahogy azt is, hogy minden csoda három napig tart, de ennek valahogy nem akar vége lenni. Valahogy nem tudunk napirendre térni…


Én nem szégyellem bevallani, most éppen nem tudom, hol is tart Stohl András ügye. Nem tudom, mi derült ki tegnap, tegnapelőtt, vagy a múlthéten, mert már egyáltalán nem olvasom ezeket a híreket. Valahogy eltelt velük a lelkem és már nem akarok több szörnyűségről hallani. Pont elég, hogy 2010 úgy látszik – legalábbis ez idáig – a tragédiák éve a hírességek világában. Szakítások, balesetek, halálesetek…és még sorolhatnám. Ugyanakkor valószínűleg legalább ugyanennyi jó dolog is történt, csak a pozitív hírek sosem kapnak ekkora publicitást. Elvégre órákon át nem lehet arról csacsogni a közértben, hogy Pécsi Ildikó színművésznőnk betöltötte a 70. évét és milyen csodálatos pályát tudhat maga mögött.

Épp a múlthéten volt szerencsém hozzá, s a vele töltött 2-3 órában hetekre feltöltődtem derűből, optimizmusból, lelkesedésből. Vannak olyan kivételes emberek, akiknek az örök szépség is megadatik. Akikkel, ha beszélgetsz, megfeledkezel a ráncokról, a hibákról, minden olyan tényezőről, amit egyébként másokon észrevennél. Vannak, akik belülről szépek, sugárzók! Ildikó ilyen. Egy újságírónak a lehető legnagyobb ajándék olyasvalakivel készíteni interjút, aki igazi személyiség, akinek eszében sincs elhallgatni a gondolatait, aki vállalja az érzéseit a világgal, az emberekkel kapcsolatban. Akiben ennyi a tartalom. Tódulnak az értékes gondolatai és én már nem is tudom, mit írjak le belőlük, mert sehogysem akar beleférni a dolog két oldalba. Még szerencse, hogy nálunk, a Meglepetés magazinnál Ildikónak állandó rovata van évek óta: Mammama a gyerekeknek ad tanácsot ügyes-bajos kérdésekben. Elárulta, sokszor napokig gondolkozik azon, mit is válaszoljon a kicsiknek, akik a bizalmukba fogadták.

Nézzétek el nekem, hogy ez a bejegyzés nem a Stohl- ügyről szólt. Ha azt a címet adtam volna neki, hogy Pécsi Ildikó fantasztikus ember, talán rá sem klikkeltetek volna. Én fontosnak tartottam, hogy ezt Veletek is megosszam!

Szeretettel:

 

Kitti



Címkék: 4
Értékelés: 4.55555 Hozzászólások: ()

BLOG LEÍRÁSA

MAGAMRÓL

ÜZENŐFAL

2012-01-30 19:32:26 Kathy Kedves Kitti ! jan.25-n találkoztunk, de. 11-kor.Fantasztikus a Fényemberek,köszönöm Neked.

2011-12-21 14:44:41 Nati Kedves Kitti!
Teljesen elvarázsolt a könyved, vagyis csak a 21. fejezetig olvastam, mert addig van meg.
Kérlek küld el Nekem, mert majd megöl a kíváncsiság, hogy mi lesz Chris-sel és Jane-nel. Minden gondolatom a könyv körül forog.
Kérlek küld el nekem.
E-mail címem:
natika15@citromail.hu

2011-08-27 12:19:21 vityol Mikor és hol lehet olvasni a Smink nélkül folytatását? Nagyon jó!

2011-05-23 13:18:29 Stünde tévedtem a Féynembereket olvastam!!:D
már annyi könyvet elolvastam hogy néha nem tudom minek mi a címe:D

2011-02-07 19:28:08 Kriszti Kedves Kitti! Észveszejtő, ahogy írsz! Öröm, hogy ilyen tehetséggel áldott meg minket a Sors. A Gyémántfiút imádtam, most kezdem a Fényembereket. Azt kell hogy mondjam, jó a Harry Potter és a Twilight saga is remek... De ez mindkettőt veri! Miután elolvastam a könyved, én is írni kezdtem. Köszönöm, hogy megadtad ezt a csodás élményt!

2010-10-01 14:23:23 Relay Amikor egy általánosba jártunk, sosem gondoltam volna, hogy épp te leszel az, aki ekkora karriert fut majd be. Mindig is furcsa kis szerzet voltál, és emlékszem, hogy nem nagyon szerettek. Még mindig előttem van a kép, ahogy a fiúk elvették a verseid, amiket órán írtál, hangosan felolvasták szünetben és kinevettek miattuk. De nagyon büszke vagyok rád, mert mint ahogy ők, akik kiröhögtek téged, nem, de te elmondhatod magadról, hogy elértél valamit az életben! Gratulálok hozzá!

2010-09-22 22:46:38 mkcs Szia Kitti !

A kezdetektől a Fényemberekre vártam !
A Smink nélkül is tetszett és a Gyámántfiú is -végül belopta magát a szívembe - , de igazán kíváncsi vagyok a Fényemberek 2. fejezetére ! mkcs

2010-09-16 22:06:48 Ambrus Petrus Szia Kitti! Hihetetlen csaj vagy (Ezt jó értelemben mondom)! Imádok olvasni, ha valami megfog, a könyvet egyszerűen nem tudom lerakni( persze ha van rá időm). Volt már rá példa, hogy egy hónap alatt közel 4 ezer oldalt olvastam el. A lényeg, hogy amit írsz az változatos, mindig új, laza, kötöttségek nélküli. Egyszerűen fantasztikus. Puszika!

2010-09-14 16:15:47 monika65 Kedves Kitti!
Kíváncsi volnék a véleményedre... http://monika65.blog.nlcafe.hu
előre is kösz!!

2010-09-08 16:02:09 Gréty Robinson Szia Kitti!
Ez egyszerűen hihetetlen, amit a nagy utazásodon átéltél. Wow. Szerintem is :) Én is kíváncsi volnék, hogy én ki lehettem egyik előző életemben! Talán egyszer majd rászánom magam és utána kutatok! További szép napot!
Pusszantás: Gréty

2010-08-24 13:35:10 Melinda Szia! Nem voltunk osztálytársak, de én mindenesetre emlékszem rád. Középiskolában voltunk sulitársak. Mindössze 1 évig. Sajna. De jó volt az is. Sokat lehetett tőled tanulni. A diákok vezetőjeként példát mutattál. Szép napot továbbra is. -Melinda-

2010-08-23 11:14:51 Szurovecz Kitti Kedves Melinda! :-) Nagyon köszönöm. Most csiklandozza az oldalam a kíváncsiság, melyik Melinda lehetsz, mert 4 iskolába is jártam és mindenhol volt Melinda osztálytársam. :-)

2010-08-17 13:44:12 Melinda Szia Kitti! Már régen is látszott rajtad, hogy tehetséges vagy. Gratulálok a sikeredhez. -Egy régi iskolatársad-

2010-08-16 16:09:10 szurovecz.kitti Kedves Szeka! Mindig pontos i-vel írtam a nevem és magasról teszek a trendekre.:-)

2010-08-12 07:44:36 szeka Kitti, ha már olyan veszettül trendinek képzeled magad, miért nem írod y-al a végén a neved?

2010-08-09 08:59:43 Rita Szia Kitti! Te aztán érted, hogyan csigázd fel az ember érdeklődését :)).Biztos vagyok benne, hogy ez a könyved is nagy sikerű lesz majd, akárcsak a Gyémántfiú és a Smink nélkül. Gratula ;)

2010-07-29 10:54:53 Miri Kitti! A nice-on láttam egy cikket a készülő webes könyvedről és 1 nap alatt elolvastam az eddig kitett 220 oldalt! :-) Elképesztően jó és a Smink Nélkül beharangozója is nagyon felkeltette az érdeklődésem. Attól tartok, velem szereztél egy új rajongót! Puszi: Mirjam

2010-07-14 16:44:23 Weninger Reni Szia Kitti, nagyon örültem amikor a minap azt olvastam a Facebookon hogy lesz majd 2. regényed. Remélem, hogy a Smink Nélkül második része mert nagyon-nagyon tetszett nekem a könyv. :-) És mikor? Mert már a Gyémántfiút is elolvastam, azaz teljesen kifogytam belőled! :-) Szimpatikus hogy minden olvasóddal szóbaállsz és Te magad szerkeszted a rajongói oldalad. NAGYON SOK SIKERT KÍVÁNOK NEKED, HIHETETLEN TEHETSÉGGEL ÁLDOTT MEG A SORS! Szeretettel, Reni

2010-06-25 22:50:59 Solymos Zoltán :) Szia Kittilány! Szoktam nézegetni a blogod, értelmes gondolataid vannak, jól írsz, tetszik. A Smink Nélkül című könyved megvettem a csajomnak szülinapra, aztán meg lenyúltam tőle! :) Végre egy nő, aki meri nevén nevezni a dolgokat! A sztori iszonyú jó, letehetetlen regény és nem csak nőknek.

2010-06-21 19:43:30 Dani Andrea Bocs, Kitti, de már nálam is kiverte a biztosítékot!

SZÓLJ HOZZÁ!

Név:
E-mail:
Két szám összege: 14 meg 12 =:
HOZZÁSZÓLÁS:
© StoryOnline 2007