VÁLASSZ: -

2010-05-26 16:52:38

Bakik élő adásban!

A múlthéten az egyik legnézettebb netes videó Kárász Robi beszélgetése volt Moldova Györggyel, a Mokkában. Ma a konkurens csatorna is „erősített” szegény Erdélyi Mónika bakijával. Mielőtt még rájuk húznánk a vizes lepedőt, érdemes megbarátkoznunk a gondolattal, hogy élő adásban műsort vezetni, beszélgetni és egyáltalán létezni, nem is olyan egyszerű dolog.

A reggeli műsorok üteme hihetetlen pörgős. Az egyik vendég kimegy, már jön is be a következő, egy merőben más témában. A műsorvezetőnek a másodperc törtrésze alatt kell „átkapcsolnia” az agyát politikából bulvárba, onnan mondjuk ezotériába, majd a gyerekneveléssel kapcsolatos témákba… meglehetősen szerteágazó, nem? Olyan pedig nem létezik, hogy egy műsorvezetőt minden egyformán érdekeljen, mert valljuk be, ő is ember és nem biztos, hogy focidrukker. Igen, most Mónikáról és a zavarba ejtő botlásáról beszélek. Szerintem teljesen emberi dolog az is, hogy hibázott élő adásban – nyilván nem simogatták meg ezért a fejét, - de úgy gondolom, vállalható, ha valaki egy új szerepkörben még nem teljesít tökéletesen.


Aztán ott van Robi, aki egy riportja alatt „farkast kiáltott” a múlthéten, amin nem is csodálkozom, mert az elmúlt hónapokban minden lehetséges fórumon kikezdték őt a magánélete miatt. Kizártnak tartom, hogy ő, aki igencsak jártas politikai kérdésekben, ne ismerte volna az elhíresült „öregecskedő feleség”-es mondatot. Egész egyszerűen összezavarodott: lehet, hogy már a saját műsorában is a családi problémáit fogják boncolgatni? Képzelhetitek, minek lehet kitéve lelkileg hónapok óta, ha ilyeneket hallucinál be. No de hiába, ha az ember kiáll a sarokra, ne csodálkozzon rajta, ha lefékez mellette egy autó. Akarom mondani, aki a nyilvános szereplésből él, automatikusan vállalja a rizikót, hogy mindenkinek lesz véleménye a tetteiről, a mondatairól, a viselkedéséről. Aztán kiről hogy pereg le a sok szidalom – van, aki megmakacsolja magát és bírja, van, aki belerokkan. Sok sztár mondta már nekem: nem, Kitti, nem olvasom a fórumokat, ha olvasnám, már az idegosztályon lennék. Nem akarom itt játszani a védőügyvédet, de olyan könnyen törünk pálcát valaki fölött, anélkül, hogy halványlila gőzünk lenne arról, mi eredményezett kínos helyzetet az életében. Nekem az is furcsa, hogy vannak emberek, akik ráérnek egész nap az interneten lógni azért, hogy valakit pocskondiázhassanak…

Azért volt egy valamivel „vidámabb” baki is, ami nemrégiben szembejött velem. A Showder Klubból ismert Tóth Szabi-Bálint Feri (a rend kedvéért Téesz és Béfé, az Erdélyi Humorkommandó) párossal készítettem interjút néhány hete, akik eljuttattak hozzám egy általuk készített rádióriport felvételt szórakoztatás gyanánt. A megszólaló nem más, mint Cicciolina. :) A fiúk többek között azt is megkérdezték tőle, tudja-e, ki az a Pilinszky? Mire a riportalany azt felelte: sajnos nem, nem cseng ismerősen. A srácok azzal folytatták, hogy Pilinszky egy híres erdélyi pornószínész. Cicciolina rávágta, hogy sajnos nem dolgozott még vele. No és arra hivatkozva tette le a telefont az interjú során, hogy most nem ér rá, mert, idézem: "tele van emberekkel." :)  No, ez azért már erős… :)
Nyugodtak lehetünk, a kereskedelmi tévék ettől azért még messze le vannak maradva. :)

Szép Napot!

Kitti

 


 

 

 



Címkék: 8
Értékelés: 3.26414 Hozzászólások: ()
2010-05-20 14:36:06

Robert Pattinson felforgatta az életem

Sokan kérdezték tőlem e-mailben és a blogon is, mi volt az, ami elindította bennem ezt a történetet s mi az, amire a folytatásban számítani lehet a Gyémántfiú kapcsán. Először is – aki már korábban is olvasta a blogomat, az tudja – hogy amikor Magyarországon járt, én reggeltől estig utána nyomoztam, hogy egy cikket írhassak róla a Meglepetés magazinnak. Azokban a napokban rengeteg dolog történt: sok-sok rajongójával megismerkedtem, beszélgettem az őt körülvevő stáb tagjaival, és ahogy körvonalazódott előttem ennek az angol fiatalembernek az élete, annál inkább éreztem, az ő lénye ezernyi kérdést vet fel bennem.


Először arra gondoltam, hogy itt egy fiatal srác, aki tulajdonképpen sosem volt igazán szabad. Hiszen épp csak nagykorú lett, köré telepedtek a filmesek, a menedzserek, a testőrök és esélye sem maradt arra, hogy úgy éljen, ahogy egy hasonló korú fiatalnak kellene. Persze, ezt ő vállalta a világhírnévvel együtt, ám mindenki a saját kárán tanul: arra bizonyára nem gondolt, hogy őrült rajongók fogják leteperni, összeharapdálni, amikor kilép az utcára. Márpedig vele már megtörténtek ezek a dolgok, ezért szükségessé vált az állandó őrző-védő szolgálat. Rob, amikor Magyarországon járt, úgy élt, mintha egy „luxusbörtönben” volna. Nagyon szerette volna megnézni a várost, sétálni egyet a Lánchídon, amit csak a hotelszobája ablakából csodálhatott meg. Hogy éljek főszerkesztőm, Hegedűs Noémi szavaival: úgy vigyáztak rá, akár egy különleges ékszerre. Ez egyébként nem csoda, hiszen a Summit Entertainment filmkészítő cégnek felbecsülhetetlen károkat okozna, ha ő teszem azt, egyik napról a másikra eltűnne…

Nem fűzöm tovább a gondolatot, mert az már túl sokat elárulna a Gyémántfiú sztorijából, amit a neten, a saját honlapomon írok. Persze, az én főszereplőm nem Robert Pattinson, de sok-sok párhuzam van közte és az én Nickolas Richardsom között – mindez természetesen szándékos volt. Ért már olyan vád a napokban, hogy: persze, ilyen karaktert írtál főhősnek, mert vele most bármit el lehet adni…! Ehhez csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy a Gyémántfiú fejezeteit ingyen adom és azért kezdtem el írni, mert Robert lénye megfogott és kikívánkozott belőlem a történet. Én nem vagyok író. Újságíró vagyok, aki próbálkozik a regényírással is. Ez hozzáad az életemhez valamit, amitől a napjaim különlegesebben telnek. Önzőn hangzik, tudom, de elsősorban a magam öröméért írok. Az számomra csak a grátisz, ha ez tetszik Nektek!

Szeretettel:

 

Kitti





Címkék: 6
Értékelés: 3.53074 Hozzászólások: ()
2010-05-16 21:00:45

Bikicsunáj mindent visz!


Egyetlen gond van csak. Hogy míg mi önfeledten nevetünk a produkcióikon és a baráti körünkben „ezt nézd meg, ezt látnod kell” kurjantásokkal visszük a hírt hogy újabb Benedek bácsi és Zsűrigyilkos tűnt fel a színen, addig ezek az emberek teljesen komolyan gondolják, hogy igazi tehetségek és sztárokká válhatnak. Hogy valójában bohócot csinál belőlük az ovistól az értelmiségiig mindenki, azt nem veszik észre. Vakon bíznak a tapsban, a látszólag pozitív fogadtatásban – meg sem fordul a fejükben, hogy közröhej tárgyává váltak.

MA REGGEL A GYÉMÁNTFIÚ KAPCSÁN VENDÉGESKEDTÜNK A MOKKÁBAN, ESZES SZABI ÉS ÉN. A VIDEO LINKJE A KÖVETKEZŐ: http://tv2.hu/mokka/video/robert-pattinson-dublore

Tavaly ősszel épp egy ilyen eset kapcsán ismertem meg Ági nénit. Ő az RTL műsorában próbálkozott egy régi Szandi dallal, amit nem mindennapi táncával és öltözékével fűszerezett. Vicces volt, de szeretnivalóan aranyos, ezért úgy döntöttünk a szerkesztőségben, hogy készítünk vele egy riportot. Nem mindennapi fogadtatásban részesültünk őrmezei otthonában: hatalmas dolognak érezte, hogy vele interjú készül és háromfogásos ebédet főzött a tiszteletünkre. A nagy alkalomra meghívta a szomszédokat, a rokonokat és a vidéken élő családi barátokat is, így amolyan házibuli hangulatba csöppentünk, ahol kétségkívül a nagymama volt a főszereplő. Mert természetesen műsorral is készült: népdalokat énekelt nekünk, önfeledten táncolt, a családtagok pedig – hogy is mondjam – bocsánatkérő szemekkel néztek ránk a nappaliban rendezett show alatt. Szemmel látható volt, ők egy életen át kegyesen azt hazudták a nagymamának, hogy szenzációsan énekel és ő Pásztor Erzsi alteregója. Számukra az volt a fontos, hogy a család szeretett összetartója – aki mint kiderült, rántotthús készítésben és felhőtlen életkedvben verhetetlen – boldog legyen. Ági néni pedig valóban boldog, s ha neki a szereplés okoz örömet, miért ne tegye? „Kincsem, nem számít az sem, ha kinevetnek! Addig is jól érezték magukat az emberek, s ezt én értem el náluk. Akkor sikerem volt, vagy nem?” – kérdezte tőlem a dalos kedvű nagymama. Én pedig csakugyan kevés olyan lelkes-mosolygós nyugdíjast látok az után, mint a szóban forgó Ági néni. Amikor eljöttünk tőle, már bántott, hogy a jövetelem célja egy a tévében látott vicces néni még viccesebb bemutatása volt. Szerencsére a dologból egy kedves, kacajfakasztó cikk született, különösen ügyeltem arra, hogy Ági néni ne egy bolondos, feltűnési viszketegségben szenvedő öreglány látszatát keltse, hanem egy nagymamáét, akitől minden kortársa tanulhatna valamit az élet szeretetéről.

Most pedig itt van nekünk az új ifjú titán, Bikicsunáj. Letöltjük, kinevetjük, továbbküldjük a róla készült videót a barátainknak, „papírzsepisztárt” csinálunk belőle, majd amikor jönnek az új, igazi tehetségek, elfelejtjük őt. Na jó, néha még elővesszük talán, ahogy Szalacsi bácsit is, hogy ismét kiröhöghessük. Csak arról ne feledkezzünk meg, hogy ő is ember, akinek lelke van s nem biztos, hogy tisztában van azzal, ő most miért is olyan „népszerű”. Amikor pedig leesik a tantusz, leforrázva, csalódottan azon töpreng majd, vajon ki merjen-e menni még egyáltalán az utcára…? A négyévesek pedig eközben azon verekednek össze az ovi udvarán, ki játssza Bikicsunájt, amikor „megasztárosat” játszanak. Mert ahogy hősünk sincs tisztában azzal, hogy amit csinál, az nem kultúra, hanem ciki, úgy a legkisebbek sincsenek - megjegyzem, náluk ez teljesen normális. Mindenesetre nyugtalanító ez a jelenség. :(

No, váltsunk témát. :) Nagyon örülök, hogy egyre többen olvassátok a Gyémántfiú című online regényem. Köszönöm a sok-sok kedves hozzászólást és a kevésbé kedveseket is, mert azokból is sokat tanulhatok. A türelmetlenkedőknek pedig (boldog vagyok, hogy vannak) azt üzenem, hogy igyekszem hetente több alkalommal új fejezettel gyarapítani a történetet, amennyire a munkám, az időm engedi. Hiszen az újságírás mellett gyereket nevelek és néhány napja a Smink Nélkül című könyvem kapcsán esélyt kaptam arra, hogy egy nagy álmom valóra váljon. Ezzel együtt pedig egy új kihívás szakadt a nyakamba. De erről sajnos még nem beszélhetek, pedig minden vágyam világgá kiabálni. :(

Legyen szép napotok, hetetek! :)

Kitti

 

 

 



Címkék: 4
Értékelés: 4.38461 Hozzászólások: ()
2010-05-10 16:14:33

A Stohl ügyről...:(


A zseniálisan tehetséges emberek általában nem könnyű esetek a privát életben. Ezt jól tudom, mert van szerencsém őket nap, mint nap közelről figyelni. Újságíróként azt mondom, András az én „nehézemberségi” listámon a Top 5-ben van. Bármikor tárcsáztam a számát az elmúlt években, remegett a gyomrom, mert tudtam, nála csak végletek léteznek: vagy azt mondja, hogy hagyjam ezzel a marhasággal most és lecsapja a telefont, vagy nagyon kedvesen megkérdezi, mikor kávézunk együtt a Nemzeti színészbüféjében.

Az elmúlt egy-két évben azonban inkább az utóbbi verzió volt rá jellemző. Ha összehasonlítom az öt évvel ezelőtti Bucit a mostanival, akkor két totálisan különböző embert látok. Igazi családapává érett, aki mindent megtenne a lányaiért s a nőért, akit szeret. Épp ezért, szinte mindig két végén égeti a gyertyát. Tavaly ősszel a Meglepetésnek én írtam minden Csillag Születik cikket, így gyakran előfordultam a backstageben szombat esténként. Figyelni is megható volt, amikor a kulisszák mögött szinte minden alkalommal megjelent András párja a kisbabájukkal a karján és a nagylányai is mindig megnézték. Buci akkoriban is iszonyú sokat dolgozott, de azt nem lehetett nem észrevenni: minden lehetőséget megragad, ha csak egy negyedórára is, de a szeretteivel lehessen.


Örömmel nyugtáztam magamban, hogy ez a tipikus rosszfiú, aki mindig vonzotta a veszélyt, a kalandokat, a kínos szituációkat, végre megtért, hazatalált, megváltozott és olyan nyugalmat látok az arcán, s egyáltalán körülötte, mint még soha. Mert megtalálta azt az asszonyt, akiért megérte változtatni az életszemléletén, akinek gyűrűt húzott az ujjára, noha nem gondolta volna, hogy még egyszer az életben házasodni fog. Mégis megtörtént és minden olyan gömbölyűvé vált, már-már túlságosan is. András mindig olyan nagy szeretettel beszélt Ancsikáról, a három lányáról, biztos voltam benne, hogy nagyon megbecsüli ezt a nehezen megtalált boldogságot. „A kicsi mindjárt itt lesz, okvetlen nézd meg, mielőtt elmennél!” – még mindig emlékszem a büszke mosolyára egy tavaly őszi szombat estéről…

Most mérges vagyok. Tudom, blogba nem illik ilyet írni, de a jó fenébe is, miért? És most nem arra gondolok, hogy a történtek után a szeptemberi X-Faktorban nem ő fog ott állni Nóri mellett, mert urambocsá’ ez még nem tragédia. De mi lesz a lányaival? A kedvesével? A hihetetlenül toleráns, maximálisan megértő Ancsikával, ha esetleg rosszul végződik az egész? Nem tudni, András miért került „olyan” állapotba a volán mögé azon a bizonyos hajnalon, nem tudhatjuk, milyen gondok nyomasztották, mit igyekezett levezetni, amikor a pohár után nyúlt. :( De bármi legyen is az, semmi nem menti fel őt a történtek súlya alól. Minden összejátszhatott: a fáradtság, az alkohol, hogy épp szemben jöttek azok a szerencsétlenek az adott pillanatban, s a sors egyetlen suhintással zúzott szét életeket azon a hajnalon. Nem ítélkezem, mert nem az én dolgom. Andrást próbálom mentegetni önmagamban, megérteni a megérthetetlent, pusztán azért mert még mindig magam előtt látom a képet, azt a nyugodt harmóniát, amiben a családja és ő léteztek az elmúlt években. Miért? Miért? Miért? Nem, Buci. Nincs igazad. Egy ilyen pofonra még neked sem volt szükséged! :(

Egy jó ismerősöm, - aki börtönben dolgozik,- szokta nekem mondani: tudod, a legszörnyűbb, hogy a súlyosabb büntetést nem az kapja, aki hibát vétett, hanem a család odahaza. Én úgy érzem, vádaskodni, mocskolódni nem szabad, hiszen ezzel is csak azoknak okozunk még nehezebb napokat, akik szeretik azt az embert, aki ebben a történetben bűnös. Ráadásul ők ártatlanul kerültek most méltatlan helyzetbe. Minden bántó szóval az ő szívükbe is döfnénk egy kést…:(

Bocs, hogy ez most nem sikerült valami vidámra!
Talán legközelebb…

De azért van egy némi hírem is! :) A mai napon elindult internetes regényem, a Gyémántfiú. Ha van kedved, olvass bele a fönn található bannerre kattintva, ingyen van, Érted van! :) A másik pedig hogy május 15-én szombaton délután négytől dedikálom a Smink Nélkül-t a Nők Lapja Családi Hétvégén a Városligetben. :) Mindenkit szeretettel várok!

Kitti



Címkék: 17
Értékelés: 4.27825 Hozzászólások: ()
2010-05-05 10:53:33

Détár Enikő elűzte a gonoszt

Détár Enci például amolyan „szellemtakarítást” kért a házukban néhány évvel ezelőtt. Mindezt azért, mert a ma már nagyfia, Zsebi akkor még nagyon kicsi volt és egyre sűrűbben ébredt éjszakánként sikítozva a szobájában. Persze, a szülei minden alkalommal felrohantak hozzá, de csak nagyon nehezen tudták megnyugtatni Zsebit, aki a sarokban egyetlen pontra szegezte a tekintetét iszonyú ijedt arccal. Egy alkalommal anyukája megkérdezte tőle: kisfiam, van itt még rajtunk kívül valaki? A kicsi azt felelte: már nincs. Enikő hátán végigfutott a hideg és férje minden ellenérzésének dacára kihívott egy „szellemszakértőt” a házba, hogy tisztítsa meg a teret. Az már sosem derül ki, hogy a kisfiú éjszakai rémképeit az szűntette meg, hogy tudatában volt annak, erre járt az ezoterikus bácsi és rendet rakott, vagy a szakember tényleg tett valamit, amitől a lidérc visszavonulót fújt.

Nekem csak egyszer volt dolgom szellemekkel. Kérdés, hogy volt-e egyáltalán, vagy csupán az emberi agy önnön megtévesztése volt, amit egy vidéki kastélyban készített fotókon látni véltem? Néhány éve az a hír kapott szárnyra, hogy Zalacsányban, a Batthyány Kastélyban szellemek járnak. A legenda a következőkről szólt: ha pontban éjfélkor belefényképezünk a hallban található ódon tükörbe, a képen megjelennek a kastély egykori tulajdonosai szürke, áttetsző szellemalakban. Mi kíváncsiak lettünk és elindultunk Zalacsányba. Éjfélkor pedig annak rendje és módja szerint lekapcsoltattuk a hallban a lámpákat a recepcióssal, aki már régen hozzászokott az efféle próbálkozásokhoz és nem csinált ügyet a dologból. Mi pedig fotóztunk, természetesen vakuval egyszer, kétszer, háromszor. Később, fönn a szobában megnéztük a képeket és frászt kaptunk: az egyiken korhű ruhában pózolt a tükör előtt egy férfi és egy nő, egymásba karolva. A másikon, akár egy portré, úgy jelent meg egy ódivatú szakállat viselő férfi arca. Ezek után nem volt valami nyugodt éjszakánk a kastélyban. Minden reccsenésre, susogásra összerezzentünk az ódon, bár gyönyörűen felújított épületben. Másnap azzal nyugtattuk egymást, hogy csupán a porszemek táncoltak a vaku fényében, az okozhatta ezt az érzéki csalódást. De lehet, hogy csak mi képzeltük az alakokat a képekre. Amikor este hazaérkeztünk, az otthoni, előszobai tükörrel is kipróbáltuk ugyanezt. Ezúttal a porszemek nem lejtettek megtévesztő táncot. Később a neten megkerestük a kastély valaha volt tulajdonosainak arcképeit és arra lettünk figyelmesek, hogy egyikük ugyancsak hasonlít az általunk lefényképezett alakhoz. Egy fórumon valaki azt írta, a kastély körüli erdőben, a fák között gyermekarcokat sikerült megörökítenie éjszaka. Csaknem száz évvel ezelőtt ott egy árvaház állt, ami leégett… :( Ez volt az a pont, ahol abbahagytam a kastélyszellemek körüli kutatómunkát, mert magam is megijedtem…

Persze azért átéltem mókás történeteket is ezoterikus vonalon. A minap egy ismerősöm azt bizonygatta, az ilyen témájú filmek azért készülnek, hogy finoman felnyissák az emberek szemét: nem vagyunk egyedül a földön. Nem mindenki olyan ember, amilyennek látszik! Mert vámpírok igenis léteznek és úgynevezett hüllőemberek is. Értük, miattuk van a globális felmelegedés is, ők akarják az egészet! Tehát vigyázva menj végig az utcán, mert nem tudhatod, miféle szörnyeteget rejteget magában az, aki szembejön veled. Ennél már csak az jobb, amikor valamelyik gagyi tévécsatornán, telefonon végeznek gerincműtétet valakin, és gyógyítanak az éteren keresztül.

Úgy érzem, a szellemektől, a hüllőemberektől meg a vámpíroktól vagyunk legkevésbé veszélyeztetve. A belső szörnyek sokkal ijesztőbbek, amik olyan emberek fejében bujkálnak, akikről elsőre nem is gondolnánk. Családapák, akik egy belső hangtól vezérelve mészárolják le a családjukat, gyerekek, akik képesek agyonütni a társaikat anélkül, hogy ennek tudatában volnának. Nem is olyan régen, egy munka kapcsán tettem egy látogatást a fiatalkorúak börtönében. A bentlakók közül sokan a nevüket nem tudják tökéletesen elmondani, nincsenek tisztában az angol WC használatával, ám abban perfektek, hogyan kell kocsit feltörni, vagy úgy elvágni valakinek a torkát, hogy garantáltan ne élje túl…

Nem akarom itt játszani az okosat, de ahelyett, hogy túlságosan elmélyülnénk a túlvilági félelmeinkben, jobb, ha a valós veszélyeket próbáljuk meg kivédeni, elkerülni. Mert az élet szép és olyan békésnek tűnnek az utcák, amikor a gyerekkel sétálgatunk, a játszótéren homokozunk, vagy megeszünk a sarkon egy hamburgert a mozi után. Ilyenkor eszünkbe sem jut, hogy ugyanezen a helyen egyszer tragédia történt és az elkövetők nem természetfeletti lények voltak.

Száz szónak is egy a vége, van az életben elég rettegnivalója az embernek. Én tiszteletben tartom, ha valaki hisz ezekben a dolgokban, s köréjük építi az egész életét, csak velem ne akarja senki elhitetni, hogy előbb vagy utóbb a kígyóemberek veszik át az uralmat! :)

Szép napot, hetet Nektek!

Kitti

Meglepetés folyamatban: www.sminknelkul.hu



Címkék: 5
Értékelés: 5.00000 Hozzászólások: ()

BLOG LEÍRÁSA

MAGAMRÓL

ÜZENŐFAL

2012-01-30 19:32:26 Kathy Kedves Kitti ! jan.25-n találkoztunk, de. 11-kor.Fantasztikus a Fényemberek,köszönöm Neked.

2011-12-21 14:44:41 Nati Kedves Kitti!
Teljesen elvarázsolt a könyved, vagyis csak a 21. fejezetig olvastam, mert addig van meg.
Kérlek küld el Nekem, mert majd megöl a kíváncsiság, hogy mi lesz Chris-sel és Jane-nel. Minden gondolatom a könyv körül forog.
Kérlek küld el nekem.
E-mail címem:
natika15@citromail.hu

2011-08-27 12:19:21 vityol Mikor és hol lehet olvasni a Smink nélkül folytatását? Nagyon jó!

2011-05-23 13:18:29 Stünde tévedtem a Féynembereket olvastam!!:D
már annyi könyvet elolvastam hogy néha nem tudom minek mi a címe:D

2011-02-07 19:28:08 Kriszti Kedves Kitti! Észveszejtő, ahogy írsz! Öröm, hogy ilyen tehetséggel áldott meg minket a Sors. A Gyémántfiút imádtam, most kezdem a Fényembereket. Azt kell hogy mondjam, jó a Harry Potter és a Twilight saga is remek... De ez mindkettőt veri! Miután elolvastam a könyved, én is írni kezdtem. Köszönöm, hogy megadtad ezt a csodás élményt!

2010-10-01 14:23:23 Relay Amikor egy általánosba jártunk, sosem gondoltam volna, hogy épp te leszel az, aki ekkora karriert fut majd be. Mindig is furcsa kis szerzet voltál, és emlékszem, hogy nem nagyon szerettek. Még mindig előttem van a kép, ahogy a fiúk elvették a verseid, amiket órán írtál, hangosan felolvasták szünetben és kinevettek miattuk. De nagyon büszke vagyok rád, mert mint ahogy ők, akik kiröhögtek téged, nem, de te elmondhatod magadról, hogy elértél valamit az életben! Gratulálok hozzá!

2010-09-22 22:46:38 mkcs Szia Kitti !

A kezdetektől a Fényemberekre vártam !
A Smink nélkül is tetszett és a Gyámántfiú is -végül belopta magát a szívembe - , de igazán kíváncsi vagyok a Fényemberek 2. fejezetére ! mkcs

2010-09-16 22:06:48 Ambrus Petrus Szia Kitti! Hihetetlen csaj vagy (Ezt jó értelemben mondom)! Imádok olvasni, ha valami megfog, a könyvet egyszerűen nem tudom lerakni( persze ha van rá időm). Volt már rá példa, hogy egy hónap alatt közel 4 ezer oldalt olvastam el. A lényeg, hogy amit írsz az változatos, mindig új, laza, kötöttségek nélküli. Egyszerűen fantasztikus. Puszika!

2010-09-14 16:15:47 monika65 Kedves Kitti!
Kíváncsi volnék a véleményedre... http://monika65.blog.nlcafe.hu
előre is kösz!!

2010-09-08 16:02:09 Gréty Robinson Szia Kitti!
Ez egyszerűen hihetetlen, amit a nagy utazásodon átéltél. Wow. Szerintem is :) Én is kíváncsi volnék, hogy én ki lehettem egyik előző életemben! Talán egyszer majd rászánom magam és utána kutatok! További szép napot!
Pusszantás: Gréty

2010-08-24 13:35:10 Melinda Szia! Nem voltunk osztálytársak, de én mindenesetre emlékszem rád. Középiskolában voltunk sulitársak. Mindössze 1 évig. Sajna. De jó volt az is. Sokat lehetett tőled tanulni. A diákok vezetőjeként példát mutattál. Szép napot továbbra is. -Melinda-

2010-08-23 11:14:51 Szurovecz Kitti Kedves Melinda! :-) Nagyon köszönöm. Most csiklandozza az oldalam a kíváncsiság, melyik Melinda lehetsz, mert 4 iskolába is jártam és mindenhol volt Melinda osztálytársam. :-)

2010-08-17 13:44:12 Melinda Szia Kitti! Már régen is látszott rajtad, hogy tehetséges vagy. Gratulálok a sikeredhez. -Egy régi iskolatársad-

2010-08-16 16:09:10 szurovecz.kitti Kedves Szeka! Mindig pontos i-vel írtam a nevem és magasról teszek a trendekre.:-)

2010-08-12 07:44:36 szeka Kitti, ha már olyan veszettül trendinek képzeled magad, miért nem írod y-al a végén a neved?

2010-08-09 08:59:43 Rita Szia Kitti! Te aztán érted, hogyan csigázd fel az ember érdeklődését :)).Biztos vagyok benne, hogy ez a könyved is nagy sikerű lesz majd, akárcsak a Gyémántfiú és a Smink nélkül. Gratula ;)

2010-07-29 10:54:53 Miri Kitti! A nice-on láttam egy cikket a készülő webes könyvedről és 1 nap alatt elolvastam az eddig kitett 220 oldalt! :-) Elképesztően jó és a Smink Nélkül beharangozója is nagyon felkeltette az érdeklődésem. Attól tartok, velem szereztél egy új rajongót! Puszi: Mirjam

2010-07-14 16:44:23 Weninger Reni Szia Kitti, nagyon örültem amikor a minap azt olvastam a Facebookon hogy lesz majd 2. regényed. Remélem, hogy a Smink Nélkül második része mert nagyon-nagyon tetszett nekem a könyv. :-) És mikor? Mert már a Gyémántfiút is elolvastam, azaz teljesen kifogytam belőled! :-) Szimpatikus hogy minden olvasóddal szóbaállsz és Te magad szerkeszted a rajongói oldalad. NAGYON SOK SIKERT KÍVÁNOK NEKED, HIHETETLEN TEHETSÉGGEL ÁLDOTT MEG A SORS! Szeretettel, Reni

2010-06-25 22:50:59 Solymos Zoltán :) Szia Kittilány! Szoktam nézegetni a blogod, értelmes gondolataid vannak, jól írsz, tetszik. A Smink Nélkül című könyved megvettem a csajomnak szülinapra, aztán meg lenyúltam tőle! :) Végre egy nő, aki meri nevén nevezni a dolgokat! A sztori iszonyú jó, letehetetlen regény és nem csak nőknek.

2010-06-21 19:43:30 Dani Andrea Bocs, Kitti, de már nálam is kiverte a biztosítékot!

SZÓLJ HOZZÁ!

Név:
E-mail:
Két szám összege: 19 meg 10 =:
HOZZÁSZÓLÁS:
© StoryOnline 2007