VÁLASSZ: -

2010-04-30 11:23:14

Gombos Edina titka

Pontosan tudja magáról a FEM3 háziasszonya, Gombos Edina, hogy nem tartozik a nádszál karcsú nők közé. Épp ezért, amikor a Meglepetés fogyókúrás különszámát készítettük, tőle is megkérdeztem: mi az, amivel nem elégedett önmagán. Legnagyobb csodálatomra azt felelte, minden úgy tökéletes, ahogy van. Majd kifejtette, őt a férje nem éhségtől idegesnek, edzéstől fáradtnak szereti látni, hanem egészségesnek, kerekdednek és vonzónak. Ő bizony este kilenckor is bevágja a nagy tányér olasz tésztát, ha meg kívánja és kizárólag a szabadban hajlandó mozogni, akkor, amikor kedve van hozzá. Szóba sem jöhet önsanyargatás csupán azért, mert a divatcégek nagy része úgy gondolja, csak rezgő csontú teremtések léteznek a világban.

Én sem vagyok egy „brünhilda” alkat a magam 55 kilós kategóriájában, de meg kell mondjam, gondot jelent a farmervásárlás, mert a csípőmön nem tudom összegombolni a ki tudja kinek gyártott darabokat. Ettől az irányzattól csak még nagyobbnak érzi magát az ember, a próbafülkék neonfényének köszönhetően pedig katasztrófának tűnik az összhatás. Mégis, valahogy úgy érzem, Edinának van igaza. Hiszen ez a kóros soványság ideálkép valamikor kialakult, s előtte a férfiak szerették, ha van mit fogni egy nőn. Sőt, a legtöbben a mai napig azon a véleményen vannak, inkább betegesnek tűnik, ha egy nő sovány. Ami a legfontosabb szerintem, hogy amikor tükörbe nézünk, képesek legyünk igazán külső szemlélőként figyelni önmagunkat. Ha meglátnánk ezt a lányt az utcán, kövérnek gondolnánk? Úgy éreznénk, le kéne adnia pár kilót? Ha egy őszinte nem a válasz, akkor nincs miért aggódnunk. Még akkor sem, ha nem 34-es a konfekcióméretünk.

A soványság, mint divathullám, úgyis leáldozóban van! Exkluzív női magazinok egy ideje világszerte munkálkodnak azon, hogy kiűzzék a lányok agyából: boldognak lenni csakis csont soványan lehet! Manapság már nem látunk gebéket az értelmes újságok címlapjain, mert valaki végre felébresztette a világot, vagy épp a világ önmagát: hé, itt valami nagyon nagy baj van az egészséges nőképpel! S én most nem azokról a lányokról, asszonyokról beszélek, akiknek valóban komoly testsúly problémáik vannak! Nekik igenis, kell fogyniuk, már csak az egészségük érdekében is. Tudtátok, hogy Magyarországon csak a felnőttek 15%-a végez rendszeres sporttevékenységet? Ugye milyen hervasztó? Iskolásként én is utáltam a sportot, mert nem volt benne sikerélményem. Olyan béna voltam, hogy mindig engem talált fejbe a kézilabda és a rövidtáv futások alkalmával akkorákat estem, mint egy ólajtó. Felnőttként mégis megszerettem a mozgást: a gimnasztikát, a niát, és természetesen a futást, ami óriási energiákat szabadít fel bennem. Egy Margitsziget kör, valami jó zenével a fülemben és úgy érzem, újjászülettem. Még az íráshoz is ilyenkor jönnek a legjobb ötletek. Ráadásul minden lelkifurdalás nélkül eszem meg este a melegszendvicsem.

Ugyanezen a véleményen van Bódi Sylvi is, aki a Meglepetés fogyókúrás különszámának címlaplánya. Hinnétek, hogy ez a csupa élet, hihetetlen csinos teremtés csaknem 60 kiló? S ebből egyáltalán nem csinál ügyet. :) Ebben a speciális lapszámban olyan egészséges étrendeket állítottunk össze, amiket nem is diétásnak neveznék, sokkal inkább érvényes rájuk a következő mondat: szabadulj meg élvezettel attól a picitől, ami rajtad van! Sok sikert hozzá! :) De higgyétek el, túlzásba esni nem érdemes. Gondoljatok csak Edina vagy Sylvi esetére! Ők sem csontkollekciók, hanem igazán boldog, kiegyensúlyozott nők, akikre jó ránézni! S ez a lényeg, nem?

Szeretettel:

Kitti

Itt készül egy kis meglepetés: www.sminknelkul.hu



Címkék: 6
Értékelés: 4.09090 Hozzászólások: ()
2010-04-26 21:10:23

Geszler Dorottya tartja a szavát :)

Gyomorszorító érzés ám első könyves szerzőként a könyvfesztivál forgatagában üldögélni és várni, hogy valaki személyesen is kíváncsi legyen arra, amit írtál. Persze, a kiadóm felkészített arra, két héttel a Smink Nélkül boltokba kerülése után ne számítsak kígyózó sorokra, jobban teszem, ha megpróbálok magamnak tömeget szervezni. Nos, én megpróbáltam. Ami annyit jelent, hogy szétkürtöltem az ismerőseim és barátaim körében: gyertek el, segítsetek rajtam! :)

Ők pedig jöttek. Legalábbis a számomra legfontosabbak, a hozzám legközelebb állók. Ráadásul elszántan: azt mondták, amíg én itt leszek, ők is maradnak. Együtt nevettünk a helyzet komikumán: a könyv nem igazán fogyott a partin, a kikészített aprósüteményem annál inkább. Az arra járók egy része azt hihette, itt kóstoltatás van, mert kérdés nélkül markoltak bele a linzerbe és mentek tovább. Jött egy anyuka, aki megkóstolta a sütit, vitt belőle a gyerekének, majd a férjének is és negyedszer sem átallott visszajönni, megjegyezvén: a párjának nagyon ízlett az a lekváros, vihetne-e még néhányat? A körülöttem állók közül ezen a ponton bukott ki valaki: közölte a hölggyel, hogy a közértben egész baráti áron lehet ilyen sütit venni, ez itt nem pékáru bemutató, hanem dedikálás folyik. :)

Volt egy édes idős néni, aki többször is szemügyre vette a regényt, majd elmesélte, hogy bizony, annak idején, amikor ő fiatal volt, még nem jelentett gondot bérből, fizetésből megvenni néhány áhított könyvet, ma a kisnyugdíjból már csak a száját táthatja az ember a bemutatókon, mert az árak elszálltak, a jövedelmek azonban maradtak a földön.:)
De nagyon aranyos volt, végül már a csíkos szatyrát is letette a székem mellé és még az unokáiról is mutatott fotókat.

Ami még nagyon örültem, hogy nem sokkal később befutott Geszler Dorottya, aki nagyon kíváncsi volt arra, milyen formában írtam őt bele a könyvembe. Azonnal megnyugtattam, nincs oka az aggodalomra: ő ugyanis a női főszereplőm gyerekkori példaképe. Rajta kívül egyedül Erdélyi Mónika neve szerepel a Smink Nélkül-ben, ami a valós sztárvilágot illeti, mivel egy másik karakter minden délután, a nap fénypontjaként várja a kibeszélőshowt. :)


Mindenesetre Dóri megjelenése az eseményen rendkívül jólesett!

Később marketinges végzettséggel rendelkező barátnőm kacagtatott meg bennünket, mondván, majd ő megmutatja, hogy kell könyvet eladni: megpróbált rávenni pár lézengő vendéget, hogy kukkantson bele a Smink Nélkül-be, ám amikor megkérdezte őket, miben segíthet, jobbára csak a sütire voltak kíváncsiak, arra viszont nagyon. :)


Mindent összevetve tanulságos, jó hangulatú délutánt töltöttünk a barátaimmal a Könyv Fesztiválon. Amikor letelt a két órám, mondtam a többieknek, maradjunk még egy kicsit, hátha most fognak megrohamozni az emberek kígyózó sorokban!
J Mire Zozi barátunk bemondta a frankót: „Szerintem menjünk, úgy láttam a Facebookon, hogy Medveczky Ilona nem mondta tutira.” :) Este fél hétkor már határozottan úgy éreztem magam, mintha egy jelenetbe csöppentem volna a Jóbarátokból. Véletlenül sem a Szex és New Yorkból. :)

Legyetek jók! Olvassátok a Smink Nélkült, itt többen azt mondják, jó könyv! :)


Szeretettel:


Kitti

Találkozzunk még többet!

www.sminknelkul.hu

www.facebook.com/meglepetes



Címkék: 3
Értékelés: 4.25000 Hozzászólások: ()
2010-04-21 21:45:54

Antónia mindig rosszal kezd :(

Már korábban is eltöprengtem, vajon miért van az, hogy Erős Antóniának szinte mindig az első mondata fél hétkor – közvetlenül a beköszönés után – hogy: „hárman meghaltak, kilencen megsebesültek.” Rendben, tudom, hogy a negatív híreket is el kell mondani, de könyörgöm, miért ne kezdhetnénk csak egyszer valami olyasmivel, ami örömteli? Mondjuk Gipsz Jakab megnyerte a sakk világkupát, legyünk rá büszkék, vagy Taktarabuktán átadták az óvodásoknak az új játszóteret!


Nem akarok álszentként viselkedni, hiszen én is dolgoztam, dolgozom a bulvárban és pontosan tudom, hogy az emberek szeretnek szörnyülködni, borzongani. Hogy miért, arra még nem jöttem rá, csak feltevéseim vannak: talán a saját gondjaikkal könnyebb megbirkózniuk, ha látják, hogy mások még náluk is nagyobbakkal küzdenek…


De van az a pont, amikor már nálam is elszakad az a bizonyos cérna. Halálesetek, öngyilkosság, repülőgép szerencsétlenség, médiabotrány, egy kedves ismerősöm lábtörése. Még az időjárás is konokul passzolt a sok bajhoz. Ami sok, az sok. Nem vagyok ezoterikus beállítottságú ember, de ami most van, arra égi dolgokban igencsak jártas kolleganőm, Dóri azt mondta nekem: „Kitti, ezekben a napokban rossz energiák vannak a levegőben. De már csak néhány hétig tart!” Szívből remélem, hogy a próféta beszélt belőle és alábbhagynak a szerencsétlen történések.


Hiperérzékeny vagyok – s gondolom nem élek egyedül a Földön ezzel a tulajdonsággal – így iszonyúan nehezen viselem a szerencsétlenségeket, még akkor is, ha engem közvetlenül nem érintenek. Ilyenkor van az, hogy síráson kapom magam és nem tudom megmagyarázni, miért is zokogok, csak azt érzem, hogy valami rossz, nagyon rossz…


De az idők során megtanultam magam tudatosan kirángatni a rossz hangulatból. Mert nem engedhetem meg magamnak, hogy a családom huzamosabb ideig szomorúnak lásson, mert akkor átveszik a letargiámat és tovább gyűrűznek a Dóri szavaival élve negatív energiák. Ez pedig nem vezet jóra.


A napokban tudatosan elkezdtem hát keresni az örömforrásokat: lefutottam öt kilométert a Margitsziget zöldjében, újra előhalásztam a kedvenc könyvem, s rávettem a családom egy kellemes esti sétára. Persze, akkora király azért nem vagyok, mert hűséges segítőtársam, a csoki is bevetésre került. :)


Így már jól vagyok, s gőzerővel készülök életem első könyv dedikálására, ami szombaton délután fél ötkor lesz a Millenárison a Tavaszi Könyv Fesztivál keretei között. Ha van kedvetek, csatlakozzatok! Ha nem jön közbe égbekiáltó dolog, akkor a sokak által nagyra tartott házi csokis kekszemmel is megörvendeztetlek Benneteket! :)

 

Végezetül csak annyit, hogy történjen bármi vész, öntsön ránk bármennyi bánatot az élet, vagy épp a média, a legfontosabb, hogy a lelkünkbe csak azt a rosszat engedjük be, amit feltétlen muszáj! Hiszen annyi apróság van, aminek igenis lehet örülni a mindennapokban! Csak néhány dolog: a házunk előtt megépült a körforgalom és még virágoskertet is kaptunk! Azóta a balesetek és a káromkodások elmaradoztak az ablakunk alatt. :) Nyílnak a virágok, nem zúgnak a fejünk felett a repülők (minden rosszban van valami jó) és végre világosban érünk haza a munkából. :) Csak észre kell vennünk mindazt, ami jó, ami szép! :)

 

Szívből kívánok szebb hetet, mint ez a mostani volt!

 

Kitti


www.szuroveczkitti.hu



Címkék: 4
Értékelés: 5.00000 Hozzászólások: ()
2010-04-19 09:48:56

Köszönöm, hogy itt vagy velem!

Szeretném leszögezni, a Smink Nélkül című regényem eddig negatív kritikát olyan embertől, aki olvasta volna, nem kapott. Ugyanakkor jött néhány pikírt hangulatú levél, ami a blogomat bírálta, miszerint nyelvészetileg korántsem tökéletes. Én erre csak annyit tudtam mondani, hogy elfogadom, ám ennek a netes naplónak nem is célja, hogy kifogástalan legyen. Amikor írni kezdtem, nem az vezérelt, hogy ékesszóló magyar nyelvből kapj tőlem leckét, sokkal inkább az, hogy elmesélhessem mindazt, ami foglalkoztat, s ami talán Belőled is kivált reakciókat, késztetést arra, hogy "beszállj" egy-egy témába....

Amikor pedig velem együtt puffogsz azon, milyen elkeserítő, hogy egyre férfiatlanabb a férfinép, vagy épp azt méltatjuk, milyen csodálatos módon képes magába szippantani az embert az Alkonyat világa, akkor úgy érzem, a blog teljesítette a küldetést, amiért létrejött. :-) Köszönöm, hogy itt vagy velem, olvasod amít írok és Te is megosztod velem a gondolataid! Nagyon jó érzés, hogy nem püfölöm a klaviatúrát hiába. :)

Ami pedig még ennél is nagyobb öröm számomra, az, hogy egyre többen vannak, akik a kezükbe veszik a könyvem. Ráadásul némelyek nem restek leírni nekem e-mail, vagy komment formájában a művel kapcsolatos gondolataikat. Büszke vagyok a soraikra, így arra gondoltam, a szívemnek legkedvesebbeket itt és most közzéteszem:

"Valósággal beleszerettem Selmeczi Edébe! Milyen kár hogy olyan pasik nincsenek a valóságban, akikben együtt van a romantika, a szenvedély, az ész, a gyakorlatiasság, a felelősségtudat, az eszeveszett jóképűség és a normális értékrend. :( Kitti! Nagyon élveztem a könyvet az első sortól az utolsóig. Szerettem a szereplőket akik egytől egyig tökéletesen meg lettek rajzolva általad, miközben olvastam, láttam az arcukat. A történeted több mint filmszerű, nagyon várom a folytatását! :) " (Annamari)


"Csak szeretném közölni, hogy elolvastam a könyvedet.:-))) Hát ne vedd sértésnek, tényleg ne, de nem gondoltam, hogy ilyen jó!!!!!!! Párszor ugyan megbőgetett, de tényleg nagyon tetszett. És voltak meglepetések a végén!gratulálok! És várom a folytatást, köszönöm, élmény volt! " (Ági)

"Gratulálok a könyvedhez, valóban letehetetlen. Tegnap vettem meg és az éjszakába nyúlóan olvastam. Szerencsés és sikeres lettél és leszel is. Csak így tovább!! Neked megy ez a könyv írás és szerintem ne is hagyd abba!! Üdvözlettel Ildikó "

"Szia Kitti! Talán csak úgy tudnám kifejezni az élményt amit a könyved olvasása adott nekem, hogy kb. ugyanazt éreztem mint mikor először olvastam Stephanie Meyert. Persze a te regényed egész más, de nem tudtam letenni, végig fogvatartotta a figyelmem. Köszönöm! Anita"

...és ha ezek mellé még a Nap is sütne, teljes lenne a boldogságos hangulatom. Reggel a kedvesem poénkodott is ezen egy sort. Azt mondja: "Viktor múlt héten vasárnap azt mondta, holnap reggel egy másik országban ébredünk. Az időjárás alapján most Angliában vagyunk. Nem lehetett volna akkor már valami mediterrán vidék?" :) :) :)

Szép Napot Neked!

Kitti

Találkozzunk még többet: www.sminknelkul.hu  www.facebook.com/meglepetes



Címkék: 3
Értékelés: 4.66667 Hozzászólások: ()
2010-04-14 10:54:34

Hová tűnt a FÉRFI?

Félhosszú, lenyalt, feketére festett, esetleg melírozott haj. Formára szedett szemöldök, színes kontaktlencse, az átlagos testsúly hatvan kiló vasággyal együtt. Popsi nincs, mert ami megmaradt azt eltakarja az üleprésznél igen bő nadrág. A sápadt bőr is természetes, ami jórészt azt feltételezi, hogy a megfigyelt személy általában a számítógép előtt tölti a szabadidejét és nem fecsérli el az erőit némi egészséges testmozgásra. Adott még a kötelezően halálra vált, mosolytalan, depresszív arckifejezés. Noha azok a lányok, akik élnek-halnak ezért a férfitípusért, ezt vélhetően inkább titokzatosnak mondanák…


Biztosan Te is láttad már ezt a jelenséget, mert ott van mindenhol. A buszon, a plázában, az orvosi rendelőben, és főként a mozivásznon, a televízióban. Félreértés ne essék, engem nem az ápoltság zavar! Amiről most beszélek, az már alaposan túllő a metroszexualitás fogalmán is. Amikor ezekre a srácokra nézek – mert egyikük sem több huszonötnél – az jut eszembe: na mi van, gyerekek, kiment a divatból az életöröm? Mi váltotta ezt ki? Mi az, ami miatt az egészségtelen, szerintem női szemmel korántsem vonzó megjelenés divattá vált?

 

Valahogy egyre inkább eltűnik az IGAZI FÉRFI az utcákról, úgy érzem, a mai ideál már egész más képet mutat, mint annak idején. Az édesanyámnak például mindig másféle férfiak tetszettek. A múltkor együtt kapcsolgattuk a tévét, s amikor a zenecsatornán az egyik épp nagyon is népszerű magyar fiatal énekes klipje ment, a mamám megkérdezte: ez olyan, mint egy lány, nem? Én erre azt feleltem: anya, most képzeld el, ezért a „lányért” ölre mennek a kiscsajok, egymás haját tépik, ha kell, csak hogy hozzáérhessenek. Jogos a kérdés az anyukám részéről: hol vannak most a Bruce Willisek, vagy épp a Silvester Stallone-k? Valami elindult Jude Low-nál, aztán Leonardo Dicaprion és Ashton Kutcheren át eljutottunk Robert Pattinsonig, akit ha jobban megfigyelünk, már-már lányosan szép vonások jellemeznek. Aztán ott van Henry Cavill, aki jobb pillanataiban már-már babás. :)

 

Kérdés, hogy kinek jó ez? Mert a rajongói oldalakon rendre azt olvasom a hozzászólásokban: jaj, de cuki! Milyen édes! Iszonyú aranyos! Én meg azt mondom, a hétszentségit, egy férfi ne cuki legyen, hanem FÉRFIAS. Szerintem cseppet sem hízelgő, ha valakit ilyen jelzővel illetnek abban az esetben, ha történetesen az erősebbik nemet képviseli. Hiszen ha pátyolgatjuk őket, ahelyett, hogy éreztetnénk velük hogy ők az erősebbek, hogy mi a szerepük valójában ebben a világban, akkor tényleg identitászavarosak lesznek valamennyien és ember nem akad majd a metrón, akinek szőrös a mellkasa. Pedig ez szerintem komoly tragédia volna! :)

 

Mint minden mást, a női ízlést is erőteljesen befolyásolja a média, a divat, vagy akár a filmek világa. Ám ami a vásznon jól mutat, menőnek, titokzatosnak és szexinek tűnik, az már korántsem biztos, hogy az életben is olyan magával ragadó. Bízom benne, nem én vagyok az egyetlen nő, akit taszít ez az átalakulás, ez a furcsa dolog, ami a fiatal férfiakkal történik manapság. Most lehet, hogy a hazai tinisztárok rajongói legszívesebben megköveznének amiatt, amit ide leírtam, de nagyon bízom benne, hogy ők is és azok is kinövik majd ezt a stílust, akik képviselik. Lehet, hogy kéne egy-két új Brad Pitt és George Clooney, az talán megoldaná a dolgokat. Bár azt hiszem, ez azért ennél jóval bonyolultabb, összetettebb kérdés.
Azonban már a mosoly, a derűs, magabiztos arckifejezés javítana egy picit a képen…

 

Jó volna elhinni ezekről a srácokról, hogy egy napon életerős, felelősségteljes társak és családapák lesznek. Csak épp nagyon nehéz, hiszen a trend és az ezzel együtt járó tutujgatás nem ebbe az irányba tereli őket. Ahogy Gergőm szokta mondani, amikor meglát egy ilyen arcot a tévében: na, öcsém, téged kéne egy kicsit elvinni, horgászni, vagy bezavarni egy focipályára, esetleg lenyíratni veled a füvet a telken. Nem biztos, hogy túlélnéd! Ezek persze férfiasan durva odavetett mondatok, de azért elgondolkodtatóak. :)

 

Mára ennyit, mert mennem kell interjút készíteni valakivel, aki sajnos szintén nem egy Clooney…:)

 

Szép Napot!
 

Kitti
 

U.i.: Ha van kedvetek, kukkantsatok be: www.sminknelkul.hu

 



Címkék: 3
Értékelés: 4.75000 Hozzászólások: ()
2010-04-09 12:02:21

Egy horror éjszaka története

Már évekkel ezelőtt kialakult nálunk az a szép szokás, hogy hajnal egykor fekszünk le. Ez azért van, mert nálunk a felnőtt élet csak este kilenc után kezdődik, amikor is Ádám nevű hároméves fiúgyermekünk elborul a 101 kiskutya című mese felénél. Rend szerint akkor, amikor Horace-től és Jasper-től megszöknek a kis dalmaták. Szóval gyerek elborulás után napi ügyek megbeszélése, lelazító röhögés, fürdés, miegyéb, és egy rész a Dallasból, ami tökéletesen nyugodt állapotba hoz bennünket. Jockey mosolya jó hatással van rám. :)

Szóval, ez volt a program tegnap este is, csakhogy a következő történt: amikor épp elszenderedtünk volna, úgy hajnal egykor megjelent a házunk előtt egy úttisztító autó. Tudod, az a nagy sárga, ami olyan hangos, hogyha százméternyire van tőled, akkor is úgy érzed, beszakad a dobhártyád. Egy ideig körbe-körbejárt a körforgalomban, mi csendben tűrtünk, ám a pöfögő szörnyeteg még fél óra múlva sem hagyta abba. Ez volt az a pont, amikor a párom kirohant az erkélyre és enyhe haragra gerjedt, látván, hogy sárga autós emberünk járó motor mellett meghitt beszélgetésbe és sűrű vállveregetésbe bocsátkozott egy arra járó taxisofőrrel. A dolog vége az lett, hogy félóra múlva a rendőrség segítségével végre csend lett a ház előtt.

Azt hittük, fellélegezhetünk, ám hajnal kettőre megérkezett a szomszéd az éjszakai műszakból – pechünkre a barátnőjével. A helyzet az, hogy az ágyukat egy méter plusz egy papírvékony fal választja el a miénktől, így mindent hallhatunk, azt is, amit nem szeretnénk. Istenem, ők hangosan szeretik. :) Ami este kilenckor mondjuk vicces, az hajnalban már nem annyira. Kicsit átkopogtunk. Annyira kicsit, hogy a gyerek felébredt a szobájában és félkómásan megjelent az ágyunk mellett, hogy velünk akar aludni, mert rosszat álmodott.

Azt tudni kell, hogy Ádám, ha nyugtalanul alszik, nem könnyű eset: rugdos, takarót húz le rólunk és néha le is fejel bennünket, s ez utóbbi, amikor a legszebb álmodból ébredsz, azt hiszem, a váratlan fejbelövéshez lehet hasonló érzés. Nagy nehezen azért elaludtunk, de újabb egy óra múltán arra lettem figyelmes, hogy Gergő ingerülten jár-kel a lakásban és nyitja-csukja a szekrények ajtaját. Félálomban, mérgesen, Ádi által összerugdosott állapotomban nem épp kedvesen kérdezem életem szerelmétől: mi a fenét csinálsz már? Nem igaz, hogy egy percet nem alhatok nyugodtan.  Geri hirtelen nagyon pipa lett, hiszen hasonlóan fáradt, mint én: hogy lehetek ilyen? Ő csak egy másik takarót keresett, mert fázott. Elszántan öltözködni kezdett, ő most azonnal bemegy az irodába aludni. Spontán veszekedés alakult ki, majd megbántam a rossz modorom és megkértem őt, feküdjön vissza, de persze Ádi felébredt, mire lezajlott a jelenet.

A kicsi hajnal négykor már nem akart lefeküdni: játszhatok a számítón? – kérdezte álmatlan szemekkel. Bekapcsoltam neki a gépet és megfőztem a kávét. Geri átvonult a másik szobába a plusz takaróval együtt, én pedig ott maradtam a bögrémmel, a gyerkőccel, s a tavaszi napfelkeltével, az első reggeli autók hangjával…először fáradtságomban pityeregni, aztán írni kezdtem. :) Mert mi mást is csinálhatnék ezen a korai órán? Azt hiszem igaz, hogy az ember fáradtan a legtermékenyebb. Amikor pedig valami olyat írok, amivel elégedett vagyok, akkor rend szerint jó kedvem kerekedik. Hirtelen már nem olyan bosszantó a világ, mint éjszaka volt…Ádi szürcsölgeti mellettem a kakaót, a klaviatúra kopog, és Geri hortyogása hallatszik a szomszéd szobából. :) Idill!

Ráadásként pedig, miután felébresztett a kávé, arra is ráébredtem, hogy ma van a születésnapom. Visszavonhatatlanul túléltem a negyed századot, hiszen huszonhat éves lettem…
Azóta eltelt néhány óra és már nem is számít, hogy keveset aludtam. Az íróasztalom ugyanis roskadozik a virágoktól és a csokitól – ez utóbbiból betegre fogom magam enni ma  Most át tudnám ölelni a világot, olyan jól esik, hogy vannak, akik szeretnek, s akiket szerethetek! De mielőtt túlzásba vinném az ömlengést – mert van az a pont, ahol elkezdődik – most befejezem. :)
Legyen szép Napod, szép hétvégéd!

Ami még fontos történés, hogy elkészült a weboldalam:
A www.szuroveczkitti.hu és a www.sminknelkul.hu honlapokon mindent megtaláltok a regényemről, a munkáimról, rólam. Az oldalak nem csak azért vannak, hogy legyenek: a terveim szerint egy hétről hétre frissülő online szappanoperát fogtok kapni tőlem abban az esetben, ha szeretitek a Smink Nélkül-t…

Szeretettel:

Kitti



Címkék: 2
Értékelés: 4.10000 Hozzászólások: ()
2010-04-03 13:42:50

Parfümfelhőben a Bel Ami forgatáson :)

 Úgy tizennégy lehettem. Anyám leküldött a sarki boltba kóláért. Abban az évben költöztünk a városba, így nem tudhattam, hogy a helyi fiúknak van egy évek óta jól bevált szokása: egy platós kocsival járják az utcákat, s amikor meglátnak egy nőnemű lényt, leugranak róla és kíméletlen öntözésbe kezdenek, amihez az utálatos szódás szifont is bevetik. Amikor végeztek velem, simán indulhattam volna a vizes póló versenyen a helyi strandon, noha akkor még nem igazán volt mit mutogatnom. :-) Otthon puffogva öltöztem át, majd biciklire pattantam, hogy meglátogassam a barátnőmet és elújságoljam neki, mit tettek velem ezek a szörnyetegek. Nem kellett volna, mert az úton még egyszer elkapott a locsolókocsi...pár nap múlva ágynak estem enyhe tüdőgyuszival. Tehát valahogy úgy jártam, mint szegény kis Nemecsek, csak az én esetem szerencsére nem végződött olyan tragikusan. Srácok! Erre is gondoljatok, mielőtt egy vödör vízzel öntenétek le a lányokat!

Mondjuk, néha a kölnivel sem járunk jobban. Kislány koromban, Körösújfaluban -ahol a nagyszüleim éltek - még szokás volt mixelni az ilyesmit: egy kis szappan - aminek csak egy fokkal volt jobb illata a mosószappannál - valamint némi víz és egy használt kölnis üveg! Már kész is a remek kutyulék, ami elől előszeretettel menekültek a családom nőtagjai. No meg az apáktól is, akik szappanos vízzel öntöző fiuk mögött kóvályogtak már délelőtt tízkor, mert ugye sehonnan nem lehetett eljönni anélkül, hogy a családi pálinkából ne ittak volna legalább egy ici-picit. :) Felnőtt fejjel már a Húsvét vicces. Ezért szeretem. :) A kedvesem már nem locsol. Legalábbis kölnivel nem. :) Olyan Isten nincs! A fiam meg még nem locsol, nem is érti, mi ez a hülyeség, ugyanakkor pancsolni meg nagyon szeret. De a parfüm illatát nem állhatja...

Apropó parfüm. Szerintem csütörtök este, amikor a Bel Ami forgatáson várakoztam kétszázad magammal, hogy borostyánszemű hősünk előtűnjön, szerintem tuti hogy Guiness-rekord dőlt meg, csak erre senki nem figyelt oda. A lányok ugyanis valóságos parfüm felhőbe bújtatták a Kollach Mihály teret, nem csodáltam volna ha a főszereplő - a vámpírok kifinomult szaglása miatt - elájul már a fekete Merciből való kiszállás pillanatában. :) A forgatás a szagok miatt lefújva! :)

Érdekes volt megfigyelni a tömegben a barátnőikkel szolidaritásból Edward Cullent váró srácokat is. "Na ugye hogy nem is csillog a feje?" "Meddig nézed még? Menjünk már haza!" "Jézusom, mint egy hathetes hulla!" - ilyen mondatok röpködtek. Nem csodáltam volna, ha a rajongó lányok egy emberként ugrottak volna rá a férfinem elenyésző képviselőire a téren, akik szemmel láthatóan képtelenek voltak lelkesedni a női vágyak tárgyáért. :)

Persze, ahogy az ilyen alkalmakkor lenni szokott - hosszas várakozás, unalom, felfokozott idegállapot - szóba került a szex is. A lányok arról beszélgettek, mi mindent tudnának kezdeni Rob Pattinsonnal egy sötét szobában. Az egyikük azt ecsetelte, talán el sem jutnának az ágyig, mert képtelen lenne órákig beszélgetni vele előtte, ugyanis nem túl jó az angolja. "Különben is, még sosem voltam idegen nyelvű emberrel!" - tette hozzá kacarászva, mire valaki megszólalt a tömegben: "Nekem minden nyelv idegen volt először!" :):):)

Fiúk, bírjátok ki! :) Még egy esküvői jelenet a hét közepén, és a stáb átteszi a székhelyét valahová vidékre, s akkor talán visszakapjátok a lányokat, asszonyokat!

Ha már végképp nem bírnak magukkal, adjátok a kezükbe frissen megjelent regényemet, a Smink Nélkül -t. :) Ez itt a reklám helye. Álszent dolog volna nem bevallani, hogy ez fontos nekem. Legalább beismerem, ez azért rendes dolog tőlem, ugye? :)

Mindemellett pedig, igyekszem szórakoztatni, ha már itt vagyok. Bízom benne, valamennyire sikerül.

:)

Élvezzétek a tavaszt!

Kitti



Címkék: 3
Értékelés: 4.13333 Hozzászólások: ()

BLOG LEÍRÁSA

MAGAMRÓL

ÜZENŐFAL

2012-01-30 19:32:26 Kathy Kedves Kitti ! jan.25-n találkoztunk, de. 11-kor.Fantasztikus a Fényemberek,köszönöm Neked.

2011-12-21 14:44:41 Nati Kedves Kitti!
Teljesen elvarázsolt a könyved, vagyis csak a 21. fejezetig olvastam, mert addig van meg.
Kérlek küld el Nekem, mert majd megöl a kíváncsiság, hogy mi lesz Chris-sel és Jane-nel. Minden gondolatom a könyv körül forog.
Kérlek küld el nekem.
E-mail címem:
natika15@citromail.hu

2011-08-27 12:19:21 vityol Mikor és hol lehet olvasni a Smink nélkül folytatását? Nagyon jó!

2011-05-23 13:18:29 Stünde tévedtem a Féynembereket olvastam!!:D
már annyi könyvet elolvastam hogy néha nem tudom minek mi a címe:D

2011-02-07 19:28:08 Kriszti Kedves Kitti! Észveszejtő, ahogy írsz! Öröm, hogy ilyen tehetséggel áldott meg minket a Sors. A Gyémántfiút imádtam, most kezdem a Fényembereket. Azt kell hogy mondjam, jó a Harry Potter és a Twilight saga is remek... De ez mindkettőt veri! Miután elolvastam a könyved, én is írni kezdtem. Köszönöm, hogy megadtad ezt a csodás élményt!

2010-10-01 14:23:23 Relay Amikor egy általánosba jártunk, sosem gondoltam volna, hogy épp te leszel az, aki ekkora karriert fut majd be. Mindig is furcsa kis szerzet voltál, és emlékszem, hogy nem nagyon szerettek. Még mindig előttem van a kép, ahogy a fiúk elvették a verseid, amiket órán írtál, hangosan felolvasták szünetben és kinevettek miattuk. De nagyon büszke vagyok rád, mert mint ahogy ők, akik kiröhögtek téged, nem, de te elmondhatod magadról, hogy elértél valamit az életben! Gratulálok hozzá!

2010-09-22 22:46:38 mkcs Szia Kitti !

A kezdetektől a Fényemberekre vártam !
A Smink nélkül is tetszett és a Gyámántfiú is -végül belopta magát a szívembe - , de igazán kíváncsi vagyok a Fényemberek 2. fejezetére ! mkcs

2010-09-16 22:06:48 Ambrus Petrus Szia Kitti! Hihetetlen csaj vagy (Ezt jó értelemben mondom)! Imádok olvasni, ha valami megfog, a könyvet egyszerűen nem tudom lerakni( persze ha van rá időm). Volt már rá példa, hogy egy hónap alatt közel 4 ezer oldalt olvastam el. A lényeg, hogy amit írsz az változatos, mindig új, laza, kötöttségek nélküli. Egyszerűen fantasztikus. Puszika!

2010-09-14 16:15:47 monika65 Kedves Kitti!
Kíváncsi volnék a véleményedre... http://monika65.blog.nlcafe.hu
előre is kösz!!

2010-09-08 16:02:09 Gréty Robinson Szia Kitti!
Ez egyszerűen hihetetlen, amit a nagy utazásodon átéltél. Wow. Szerintem is :) Én is kíváncsi volnék, hogy én ki lehettem egyik előző életemben! Talán egyszer majd rászánom magam és utána kutatok! További szép napot!
Pusszantás: Gréty

2010-08-24 13:35:10 Melinda Szia! Nem voltunk osztálytársak, de én mindenesetre emlékszem rád. Középiskolában voltunk sulitársak. Mindössze 1 évig. Sajna. De jó volt az is. Sokat lehetett tőled tanulni. A diákok vezetőjeként példát mutattál. Szép napot továbbra is. -Melinda-

2010-08-23 11:14:51 Szurovecz Kitti Kedves Melinda! :-) Nagyon köszönöm. Most csiklandozza az oldalam a kíváncsiság, melyik Melinda lehetsz, mert 4 iskolába is jártam és mindenhol volt Melinda osztálytársam. :-)

2010-08-17 13:44:12 Melinda Szia Kitti! Már régen is látszott rajtad, hogy tehetséges vagy. Gratulálok a sikeredhez. -Egy régi iskolatársad-

2010-08-16 16:09:10 szurovecz.kitti Kedves Szeka! Mindig pontos i-vel írtam a nevem és magasról teszek a trendekre.:-)

2010-08-12 07:44:36 szeka Kitti, ha már olyan veszettül trendinek képzeled magad, miért nem írod y-al a végén a neved?

2010-08-09 08:59:43 Rita Szia Kitti! Te aztán érted, hogyan csigázd fel az ember érdeklődését :)).Biztos vagyok benne, hogy ez a könyved is nagy sikerű lesz majd, akárcsak a Gyémántfiú és a Smink nélkül. Gratula ;)

2010-07-29 10:54:53 Miri Kitti! A nice-on láttam egy cikket a készülő webes könyvedről és 1 nap alatt elolvastam az eddig kitett 220 oldalt! :-) Elképesztően jó és a Smink Nélkül beharangozója is nagyon felkeltette az érdeklődésem. Attól tartok, velem szereztél egy új rajongót! Puszi: Mirjam

2010-07-14 16:44:23 Weninger Reni Szia Kitti, nagyon örültem amikor a minap azt olvastam a Facebookon hogy lesz majd 2. regényed. Remélem, hogy a Smink Nélkül második része mert nagyon-nagyon tetszett nekem a könyv. :-) És mikor? Mert már a Gyémántfiút is elolvastam, azaz teljesen kifogytam belőled! :-) Szimpatikus hogy minden olvasóddal szóbaállsz és Te magad szerkeszted a rajongói oldalad. NAGYON SOK SIKERT KÍVÁNOK NEKED, HIHETETLEN TEHETSÉGGEL ÁLDOTT MEG A SORS! Szeretettel, Reni

2010-06-25 22:50:59 Solymos Zoltán :) Szia Kittilány! Szoktam nézegetni a blogod, értelmes gondolataid vannak, jól írsz, tetszik. A Smink Nélkül című könyved megvettem a csajomnak szülinapra, aztán meg lenyúltam tőle! :) Végre egy nő, aki meri nevén nevezni a dolgokat! A sztori iszonyú jó, letehetetlen regény és nem csak nőknek.

2010-06-21 19:43:30 Dani Andrea Bocs, Kitti, de már nálam is kiverte a biztosítékot!

SZÓLJ HOZZÁ!

Név:
E-mail:
Két szám összege: 10 meg 12 =:
HOZZÁSZÓLÁS:
© StoryOnline 2007