LEGFRISSEBB BEJEGYZÉSEK

Gombos Edina titka

Miért vagyunk mi nők, olyan gyakran elégedetlenek önmagunkkal? Miért nem szeretjük eléggé a saját testünket? Miért nem tudunk vele kibékülni? Higgyétek el, ez alól még a tökéletesnek hitt hírességek sem kivételek. Gombos Edinának van igaza, aki magasról tesz az önsanyargatásra.

Pontosan tudja magáról a FEM3 háziasszonya, Gombos Edina, hogy nem tartozik a nádszál karcsú nők közé. Épp ezért, amikor a Meglepetés fogyókúrás különszámát készítettük, tőle is megkérdeztem: mi az, amivel nem elégedett önmagán. Legnagyobb csodálatomra azt felelte, minden úgy tökéletes, ahogy van. Majd kifejtette, őt a férje nem éhségtől idegesnek, edzéstől fáradtnak szereti látni, hanem egészségesnek, kerekdednek és vonzónak. Ő bizony este kilenckor is bevágja a nagy tányér olasz tésztát, ha meg kívánja és kizárólag a szabadban hajlandó mozogni, akkor, amikor kedve van hozzá. Szóba sem jöhet önsanyargatás csupán azért, mert a divatcégek nagy része úgy gondolja, csak rezgő csontú teremtések léteznek a világban.

Én sem vagyok egy „brünhilda” alkat a magam 55 kilós kategóriájában, de meg kell mondjam, gondot jelent a farmervásárlás, mert a csípőmön nem tudom összegombolni a ki tudja kinek gyártott darabokat. Ettől az irányzattól csak még nagyobbnak érzi magát az ember, a próbafülkék neonfényének köszönhetően pedig katasztrófának tűnik az összhatás. Mégis, valahogy úgy érzem, Edinának van igaza. Hiszen ez a kóros soványság ideálkép valamikor kialakult, s előtte a férfiak szerették, ha van mit fogni egy nőn. Sőt, a legtöbben a mai napig azon a véleményen vannak, inkább betegesnek tűnik, ha egy nő sovány. Ami a legfontosabb szerintem, hogy amikor tükörbe nézünk, képesek legyünk igazán külső szemlélőként figyelni önmagunkat. Ha meglátnánk ezt a lányt az utcán, kövérnek gondolnánk? Úgy éreznénk, le kéne adnia pár kilót? Ha egy őszinte nem a válasz, akkor nincs miért aggódnunk. Még akkor sem, ha nem 34-es a konfekcióméretünk.

A soványság, mint divathullám, úgyis leáldozóban van! Exkluzív női magazinok egy ideje világszerte munkálkodnak azon, hogy kiűzzék a lányok agyából: boldognak lenni csakis csont soványan lehet! Manapság már nem látunk gebéket az értelmes újságok címlapjain, mert valaki végre felébresztette a világot, vagy épp a világ önmagát: hé, itt valami nagyon nagy baj van az egészséges nőképpel! S én most nem azokról a lányokról, asszonyokról beszélek, akiknek valóban komoly testsúly problémáik vannak! Nekik igenis, kell fogyniuk, már csak az egészségük érdekében is. Tudtátok, hogy Magyarországon csak a felnőttek 15%-a végez rendszeres sporttevékenységet? Ugye milyen hervasztó? Iskolásként én is utáltam a sportot, mert nem volt benne sikerélményem. Olyan béna voltam, hogy mindig engem talált fejbe a kézilabda és a rövidtáv futások alkalmával akkorákat estem, mint egy ólajtó. Felnőttként mégis megszerettem a mozgást: a gimnasztikát, a niát, és természetesen a futást, ami óriási energiákat szabadít fel bennem. Egy Margitsziget kör, valami jó zenével a fülemben és úgy érzem, újjászülettem. Még az íráshoz is ilyenkor jönnek a legjobb ötletek. Ráadásul minden lelkifurdalás nélkül eszem meg este a melegszendvicsem.

Ugyanezen a véleményen van Bódi Sylvi is, aki a Meglepetés fogyókúrás különszámának címlaplánya. Hinnétek, hogy ez a csupa élet, hihetetlen csinos teremtés csaknem 60 kiló? S ebből egyáltalán nem csinál ügyet. :) Ebben a speciális lapszámban olyan egészséges étrendeket állítottunk össze, amiket nem is diétásnak neveznék, sokkal inkább érvényes rájuk a következő mondat: szabadulj meg élvezettel attól a picitől, ami rajtad van! Sok sikert hozzá! :) De higgyétek el, túlzásba esni nem érdemes. Gondoljatok csak Edina vagy Sylvi esetére! Ők sem csontkollekciók, hanem igazán boldog, kiegyensúlyozott nők, akikre jó ránézni! S ez a lényeg, nem?

Szeretettel:

Kitti

Itt készül egy kis meglepetés: www.sminknelkul.hu


Címkék:
Értékelés: 4.09 Hozzászólások: (6)

Geszler Dorottya tartja a szavát :)

A hétvégén megtörtént életem első könyvdedikálása, ami izgalmas, ám egyben mulatságos esemény is volt. Tény, hogy a meghívott hírességek közül egyedül Geszler Dorottya jelent meg, nem kis örömömre. Hiszen Erdélyi Mónikán kívül ő az egyetlen magyar sztár, aki név szerint szerepel Smink Nélkül című regényemben.

Gyomorszorító érzés ám első könyves szerzőként a könyvfesztivál forgatagában üldögélni és várni, hogy valaki személyesen is kíváncsi legyen arra, amit írtál. Persze, a kiadóm felkészített arra, két héttel a Smink Nélkül boltokba kerülése után ne számítsak kígyózó sorokra, jobban teszem, ha megpróbálok magamnak tömeget szervezni. Nos, én megpróbáltam. Ami annyit jelent, hogy szétkürtöltem az ismerőseim és barátaim körében: gyertek el, segítsetek rajtam! :)

Ők pedig jöttek. Legalábbis a számomra legfontosabbak, a hozzám legközelebb állók. Ráadásul elszántan: azt mondták, amíg én itt leszek, ők is maradnak. Együtt nevettünk a helyzet komikumán: a könyv nem igazán fogyott a partin, a kikészített aprósüteményem annál inkább. Az arra járók egy része azt hihette, itt kóstoltatás van, mert kérdés nélkül markoltak bele a linzerbe és mentek tovább. Jött egy anyuka, aki megkóstolta a sütit, vitt belőle a gyerekének, majd a férjének is és negyedszer sem átallott visszajönni, megjegyezvén: a párjának nagyon ízlett az a lekváros, vihetne-e még néhányat? A körülöttem állók közül ezen a ponton bukott ki valaki: közölte a hölggyel, hogy a közértben egész baráti áron lehet ilyen sütit venni, ez itt nem pékáru bemutató, hanem dedikálás folyik. :)

Volt egy édes idős néni, aki többször is szemügyre vette a regényt, majd elmesélte, hogy bizony, annak idején, amikor ő fiatal volt, még nem jelentett gondot bérből, fizetésből megvenni néhány áhított könyvet, ma a kisnyugdíjból már csak a száját táthatja az ember a bemutatókon, mert az árak elszálltak, a jövedelmek azonban maradtak a földön.:)
De nagyon aranyos volt, végül már a csíkos szatyrát is letette a székem mellé és még az unokáiról is mutatott fotókat.

Ami még nagyon örültem, hogy nem sokkal később befutott Geszler Dorottya, aki nagyon kíváncsi volt arra, milyen formában írtam őt bele a könyvembe. Azonnal megnyugtattam, nincs oka az aggodalomra: ő ugyanis a női főszereplőm gyerekkori példaképe. Rajta kívül egyedül Erdélyi Mónika neve szerepel a Smink Nélkül-ben, ami a valós sztárvilágot illeti, mivel egy másik karakter minden délután, a nap fénypontjaként várja a kibeszélőshowt. :)


Mindenesetre Dóri megjelenése az eseményen rendkívül jólesett!

Később marketinges végzettséggel rendelkező barátnőm kacagtatott meg bennünket, mondván, majd ő megmutatja, hogy kell könyvet eladni: megpróbált rávenni pár lézengő vendéget, hogy kukkantson bele a Smink Nélkül-be, ám amikor megkérdezte őket, miben segíthet, jobbára csak a sütire voltak kíváncsiak, arra viszont nagyon. :)


Mindent összevetve tanulságos, jó hangulatú délutánt töltöttünk a barátaimmal a Könyv Fesztiválon. Amikor letelt a két órám, mondtam a többieknek, maradjunk még egy kicsit, hátha most fognak megrohamozni az emberek kígyózó sorokban!
J Mire Zozi barátunk bemondta a frankót: „Szerintem menjünk, úgy láttam a Facebookon, hogy Medveczky Ilona nem mondta tutira.” :) Este fél hétkor már határozottan úgy éreztem magam, mintha egy jelenetbe csöppentem volna a Jóbarátokból. Véletlenül sem a Szex és New Yorkból. :)

Legyetek jók! Olvassátok a Smink Nélkült, itt többen azt mondják, jó könyv! :)


Szeretettel:


Kitti

Találkozzunk még többet!

www.sminknelkul.hu

www.facebook.com/meglepetes


Címkék:
Értékelés: 4.25 Hozzászólások: (3)

Antónia mindig rosszal kezd :(

Az elmúlt hetekben az öröm elment szabadságra, legalábbis nagyon úgy tűnik. Rossz hírek, botrányok, tragédiák történtek és már nem tudok elmenni mellettük még akkor sem, ha a mindennapjaimban állhatatosan próbálom megtalálni az apró örömöket.

Már korábban is eltöprengtem, vajon miért van az, hogy Erős Antóniának szinte mindig az első mondata fél hétkor – közvetlenül a beköszönés után – hogy: „hárman meghaltak, kilencen megsebesültek.” Rendben, tudom, hogy a negatív híreket is el kell mondani, de könyörgöm, miért ne kezdhetnénk csak egyszer valami olyasmivel, ami örömteli? Mondjuk Gipsz Jakab megnyerte a sakk világkupát, legyünk rá büszkék, vagy Taktarabuktán átadták az óvodásoknak az új játszóteret!


Nem akarok álszentként viselkedni, hiszen én is dolgoztam, dolgozom a bulvárban és pontosan tudom, hogy az emberek szeretnek szörnyülködni, borzongani. Hogy miért, arra még nem jöttem rá, csak feltevéseim vannak: talán a saját gondjaikkal könnyebb megbirkózniuk, ha látják, hogy mások még náluk is nagyobbakkal küzdenek…


De van az a pont, amikor már nálam is elszakad az a bizonyos cérna. Halálesetek, öngyilkosság, repülőgép szerencsétlenség, médiabotrány, egy kedves ismerősöm lábtörése. Még az időjárás is konokul passzolt a sok bajhoz. Ami sok, az sok. Nem vagyok ezoterikus beállítottságú ember, de ami most van, arra égi dolgokban igencsak jártas kolleganőm, Dóri azt mondta nekem: „Kitti, ezekben a napokban rossz energiák vannak a levegőben. De már csak néhány hétig tart!” Szívből remélem, hogy a próféta beszélt belőle és alábbhagynak a szerencsétlen történések.


Hiperérzékeny vagyok – s gondolom nem élek egyedül a Földön ezzel a tulajdonsággal – így iszonyúan nehezen viselem a szerencsétlenségeket, még akkor is, ha engem közvetlenül nem érintenek. Ilyenkor van az, hogy síráson kapom magam és nem tudom megmagyarázni, miért is zokogok, csak azt érzem, hogy valami rossz, nagyon rossz…


De az idők során megtanultam magam tudatosan kirángatni a rossz hangulatból. Mert nem engedhetem meg magamnak, hogy a családom huzamosabb ideig szomorúnak lásson, mert akkor átveszik a letargiámat és tovább gyűrűznek a Dóri szavaival élve negatív energiák. Ez pedig nem vezet jóra.


A napokban tudatosan elkezdtem hát keresni az örömforrásokat: lefutottam öt kilométert a Margitsziget zöldjében, újra előhalásztam a kedvenc könyvem, s rávettem a családom egy kellemes esti sétára. Persze, akkora király azért nem vagyok, mert hűséges segítőtársam, a csoki is bevetésre került. :)


Így már jól vagyok, s gőzerővel készülök életem első könyv dedikálására, ami szombaton délután fél ötkor lesz a Millenárison a Tavaszi Könyv Fesztivál keretei között. Ha van kedvetek, csatlakozzatok! Ha nem jön közbe égbekiáltó dolog, akkor a sokak által nagyra tartott házi csokis kekszemmel is megörvendeztetlek Benneteket! :)

 

Végezetül csak annyit, hogy történjen bármi vész, öntsön ránk bármennyi bánatot az élet, vagy épp a média, a legfontosabb, hogy a lelkünkbe csak azt a rosszat engedjük be, amit feltétlen muszáj! Hiszen annyi apróság van, aminek igenis lehet örülni a mindennapokban! Csak néhány dolog: a házunk előtt megépült a körforgalom és még virágoskertet is kaptunk! Azóta a balesetek és a káromkodások elmaradoztak az ablakunk alatt. :) Nyílnak a virágok, nem zúgnak a fejünk felett a repülők (minden rosszban van valami jó) és végre világosban érünk haza a munkából. :) Csak észre kell vennünk mindazt, ami jó, ami szép! :)

 

Szívből kívánok szebb hetet, mint ez a mostani volt!

 

Kitti


www.szuroveczkitti.hu


Címkék:
Értékelés: 5.00 Hozzászólások: (4)

Köszönöm, hogy itt vagy velem!

A napokban elkezdődött a regényem promóciós kampánya, ami annyit jelent, hogy a könyvesboltok plakátjain, az újságokban és sok-sok internetes weboldalon belém ütközhetsz, mint ahogyan én is magamba. Sokat aggódtam azon az elmúlt hetekben, hogy ez milyen érzés lesz, hogy Belőled mit vált majd ki. Nos, kapok hideget,meleget. Szerencsére azonban sokkal több meleget! :)

Szeretném leszögezni, a Smink Nélkül című regényem eddig negatív kritikát olyan embertől, aki olvasta volna, nem kapott. Ugyanakkor jött néhány pikírt hangulatú levél, ami a blogomat bírálta, miszerint nyelvészetileg korántsem tökéletes. Én erre csak annyit tudtam mondani, hogy elfogadom, ám ennek a netes naplónak nem is célja, hogy kifogástalan legyen. Amikor írni kezdtem, nem az vezérelt, hogy ékesszóló magyar nyelvből kapj tőlem leckét, sokkal inkább az, hogy elmesélhessem mindazt, ami foglalkoztat, s ami talán Belőled is kivált reakciókat, késztetést arra, hogy "beszállj" egy-egy témába....

Amikor pedig velem együtt puffogsz azon, milyen elkeserítő, hogy egyre férfiatlanabb a férfinép, vagy épp azt méltatjuk, milyen csodálatos módon képes magába szippantani az embert az Alkonyat világa, akkor úgy érzem, a blog teljesítette a küldetést, amiért létrejött. :-) Köszönöm, hogy itt vagy velem, olvasod amít írok és Te is megosztod velem a gondolataid! Nagyon jó érzés, hogy nem püfölöm a klaviatúrát hiába. :)

Ami pedig még ennél is nagyobb öröm számomra, az, hogy egyre többen vannak, akik a kezükbe veszik a könyvem. Ráadásul némelyek nem restek leírni nekem e-mail, vagy komment formájában a művel kapcsolatos gondolataikat. Büszke vagyok a soraikra, így arra gondoltam, a szívemnek legkedvesebbeket itt és most közzéteszem:

"Valósággal beleszerettem Selmeczi Edébe! Milyen kár hogy olyan pasik nincsenek a valóságban, akikben együtt van a romantika, a szenvedély, az ész, a gyakorlatiasság, a felelősségtudat, az eszeveszett jóképűség és a normális értékrend. :( Kitti! Nagyon élveztem a könyvet az első sortól az utolsóig. Szerettem a szereplőket akik egytől egyig tökéletesen meg lettek rajzolva általad, miközben olvastam, láttam az arcukat. A történeted több mint filmszerű, nagyon várom a folytatását! :) " (Annamari)


"Csak szeretném közölni, hogy elolvastam a könyvedet.:-))) Hát ne vedd sértésnek, tényleg ne, de nem gondoltam, hogy ilyen jó!!!!!!! Párszor ugyan megbőgetett, de tényleg nagyon tetszett. És voltak meglepetések a végén!gratulálok! És várom a folytatást, köszönöm, élmény volt! " (Ági)

"Gratulálok a könyvedhez, valóban letehetetlen. Tegnap vettem meg és az éjszakába nyúlóan olvastam. Szerencsés és sikeres lettél és leszel is. Csak így tovább!! Neked megy ez a könyv írás és szerintem ne is hagyd abba!! Üdvözlettel Ildikó "

"Szia Kitti! Talán csak úgy tudnám kifejezni az élményt amit a könyved olvasása adott nekem, hogy kb. ugyanazt éreztem mint mikor először olvastam Stephanie Meyert. Persze a te regényed egész más, de nem tudtam letenni, végig fogvatartotta a figyelmem. Köszönöm! Anita"

...és ha ezek mellé még a Nap is sütne, teljes lenne a boldogságos hangulatom. Reggel a kedvesem poénkodott is ezen egy sort. Azt mondja: "Viktor múlt héten vasárnap azt mondta, holnap reggel egy másik országban ébredünk. Az időjárás alapján most Angliában vagyunk. Nem lehetett volna akkor már valami mediterrán vidék?" :) :) :)

Szép Napot Neked!

Kitti

Találkozzunk még többet: www.sminknelkul.hu  www.facebook.com/meglepetes


Címkék:
Értékelés: 4.67 Hozzászólások: (3)

Hová tűnt a FÉRFI?

Világéletemben szívesen utaztam BKV járatokon, mert szeretem figyelni az embereket. Az utóbbi időben olyan dolog szúrt szemet, ami mellett már nem tudok elmenni szó nélkül: szinte eltűntek a metróvonalakról a férfias külsejű férfiak…

Félhosszú, lenyalt, feketére festett, esetleg melírozott haj. Formára szedett szemöldök, színes kontaktlencse, az átlagos testsúly hatvan kiló vasággyal együtt. Popsi nincs, mert ami megmaradt azt eltakarja az üleprésznél igen bő nadrág. A sápadt bőr is természetes, ami jórészt azt feltételezi, hogy a megfigyelt személy általában a számítógép előtt tölti a szabadidejét és nem fecsérli el az erőit némi egészséges testmozgásra. Adott még a kötelezően halálra vált, mosolytalan, depresszív arckifejezés. Noha azok a lányok, akik élnek-halnak ezért a férfitípusért, ezt vélhetően inkább titokzatosnak mondanák…


Biztosan Te is láttad már ezt a jelenséget, mert ott van mindenhol. A buszon, a plázában, az orvosi rendelőben, és főként a mozivásznon, a televízióban. Félreértés ne essék, engem nem az ápoltság zavar! Amiről most beszélek, az már alaposan túllő a metroszexualitás fogalmán is. Amikor ezekre a srácokra nézek – mert egyikük sem több huszonötnél – az jut eszembe: na mi van, gyerekek, kiment a divatból az életöröm? Mi váltotta ezt ki? Mi az, ami miatt az egészségtelen, szerintem női szemmel korántsem vonzó megjelenés divattá vált?

 

Valahogy egyre inkább eltűnik az IGAZI FÉRFI az utcákról, úgy érzem, a mai ideál már egész más képet mutat, mint annak idején. Az édesanyámnak például mindig másféle férfiak tetszettek. A múltkor együtt kapcsolgattuk a tévét, s amikor a zenecsatornán az egyik épp nagyon is népszerű magyar fiatal énekes klipje ment, a mamám megkérdezte: ez olyan, mint egy lány, nem? Én erre azt feleltem: anya, most képzeld el, ezért a „lányért” ölre mennek a kiscsajok, egymás haját tépik, ha kell, csak hogy hozzáérhessenek. Jogos a kérdés az anyukám részéről: hol vannak most a Bruce Willisek, vagy épp a Silvester Stallone-k? Valami elindult Jude Low-nál, aztán Leonardo Dicaprion és Ashton Kutcheren át eljutottunk Robert Pattinsonig, akit ha jobban megfigyelünk, már-már lányosan szép vonások jellemeznek. Aztán ott van Henry Cavill, aki jobb pillanataiban már-már babás. :)

 

Kérdés, hogy kinek jó ez? Mert a rajongói oldalakon rendre azt olvasom a hozzászólásokban: jaj, de cuki! Milyen édes! Iszonyú aranyos! Én meg azt mondom, a hétszentségit, egy férfi ne cuki legyen, hanem FÉRFIAS. Szerintem cseppet sem hízelgő, ha valakit ilyen jelzővel illetnek abban az esetben, ha történetesen az erősebbik nemet képviseli. Hiszen ha pátyolgatjuk őket, ahelyett, hogy éreztetnénk velük hogy ők az erősebbek, hogy mi a szerepük valójában ebben a világban, akkor tényleg identitászavarosak lesznek valamennyien és ember nem akad majd a metrón, akinek szőrös a mellkasa. Pedig ez szerintem komoly tragédia volna! :)

 

Mint minden mást, a női ízlést is erőteljesen befolyásolja a média, a divat, vagy akár a filmek világa. Ám ami a vásznon jól mutat, menőnek, titokzatosnak és szexinek tűnik, az már korántsem biztos, hogy az életben is olyan magával ragadó. Bízom benne, nem én vagyok az egyetlen nő, akit taszít ez az átalakulás, ez a furcsa dolog, ami a fiatal férfiakkal történik manapság. Most lehet, hogy a hazai tinisztárok rajongói legszívesebben megköveznének amiatt, amit ide leírtam, de nagyon bízom benne, hogy ők is és azok is kinövik majd ezt a stílust, akik képviselik. Lehet, hogy kéne egy-két új Brad Pitt és George Clooney, az talán megoldaná a dolgokat. Bár azt hiszem, ez azért ennél jóval bonyolultabb, összetettebb kérdés.
Azonban már a mosoly, a derűs, magabiztos arckifejezés javítana egy picit a képen…

 

Jó volna elhinni ezekről a srácokról, hogy egy napon életerős, felelősségteljes társak és családapák lesznek. Csak épp nagyon nehéz, hiszen a trend és az ezzel együtt járó tutujgatás nem ebbe az irányba tereli őket. Ahogy Gergőm szokta mondani, amikor meglát egy ilyen arcot a tévében: na, öcsém, téged kéne egy kicsit elvinni, horgászni, vagy bezavarni egy focipályára, esetleg lenyíratni veled a füvet a telken. Nem biztos, hogy túlélnéd! Ezek persze férfiasan durva odavetett mondatok, de azért elgondolkodtatóak. :)

 

Mára ennyit, mert mennem kell interjút készíteni valakivel, aki sajnos szintén nem egy Clooney…:)

 

Szép Napot!
 

Kitti
 

U.i.: Ha van kedvetek, kukkantsatok be: www.sminknelkul.hu

 


Címkék:
Értékelés: 4.75 Hozzászólások: (3)

Egy horror éjszaka története

Neked is vannak rossz éjszakáid? A rossz alatt most nem azt értem, hogy szimplán nem tudok aludni, hanem jóval többet…figyelj csak!

Már évekkel ezelőtt kialakult nálunk az a szép szokás, hogy hajnal egykor fekszünk le. Ez azért van, mert nálunk a felnőtt élet csak este kilenc után kezdődik, amikor is Ádám nevű hároméves fiúgyermekünk elborul a 101 kiskutya című mese felénél. Rend szerint akkor, amikor Horace-től és Jasper-től megszöknek a kis dalmaták. Szóval gyerek elborulás után napi ügyek megbeszélése, lelazító röhögés, fürdés, miegyéb, és egy rész a Dallasból, ami tökéletesen nyugodt állapotba hoz bennünket. Jockey mosolya jó hatással van rám. :)

Szóval, ez volt a program tegnap este is, csakhogy a következő történt: amikor épp elszenderedtünk volna, úgy hajnal egykor megjelent a házunk előtt egy úttisztító autó. Tudod, az a nagy sárga, ami olyan hangos, hogyha százméternyire van tőled, akkor is úgy érzed, beszakad a dobhártyád. Egy ideig körbe-körbejárt a körforgalomban, mi csendben tűrtünk, ám a pöfögő szörnyeteg még fél óra múlva sem hagyta abba. Ez volt az a pont, amikor a párom kirohant az erkélyre és enyhe haragra gerjedt, látván, hogy sárga autós emberünk járó motor mellett meghitt beszélgetésbe és sűrű vállveregetésbe bocsátkozott egy arra járó taxisofőrrel. A dolog vége az lett, hogy félóra múlva a rendőrség segítségével végre csend lett a ház előtt.

Azt hittük, fellélegezhetünk, ám hajnal kettőre megérkezett a szomszéd az éjszakai műszakból – pechünkre a barátnőjével. A helyzet az, hogy az ágyukat egy méter plusz egy papírvékony fal választja el a miénktől, így mindent hallhatunk, azt is, amit nem szeretnénk. Istenem, ők hangosan szeretik. :) Ami este kilenckor mondjuk vicces, az hajnalban már nem annyira. Kicsit átkopogtunk. Annyira kicsit, hogy a gyerek felébredt a szobájában és félkómásan megjelent az ágyunk mellett, hogy velünk akar aludni, mert rosszat álmodott.

Azt tudni kell, hogy Ádám, ha nyugtalanul alszik, nem könnyű eset: rugdos, takarót húz le rólunk és néha le is fejel bennünket, s ez utóbbi, amikor a legszebb álmodból ébredsz, azt hiszem, a váratlan fejbelövéshez lehet hasonló érzés. Nagy nehezen azért elaludtunk, de újabb egy óra múltán arra lettem figyelmes, hogy Gergő ingerülten jár-kel a lakásban és nyitja-csukja a szekrények ajtaját. Félálomban, mérgesen, Ádi által összerugdosott állapotomban nem épp kedvesen kérdezem életem szerelmétől: mi a fenét csinálsz már? Nem igaz, hogy egy percet nem alhatok nyugodtan.  Geri hirtelen nagyon pipa lett, hiszen hasonlóan fáradt, mint én: hogy lehetek ilyen? Ő csak egy másik takarót keresett, mert fázott. Elszántan öltözködni kezdett, ő most azonnal bemegy az irodába aludni. Spontán veszekedés alakult ki, majd megbántam a rossz modorom és megkértem őt, feküdjön vissza, de persze Ádi felébredt, mire lezajlott a jelenet.

A kicsi hajnal négykor már nem akart lefeküdni: játszhatok a számítón? – kérdezte álmatlan szemekkel. Bekapcsoltam neki a gépet és megfőztem a kávét. Geri átvonult a másik szobába a plusz takaróval együtt, én pedig ott maradtam a bögrémmel, a gyerkőccel, s a tavaszi napfelkeltével, az első reggeli autók hangjával…először fáradtságomban pityeregni, aztán írni kezdtem. :) Mert mi mást is csinálhatnék ezen a korai órán? Azt hiszem igaz, hogy az ember fáradtan a legtermékenyebb. Amikor pedig valami olyat írok, amivel elégedett vagyok, akkor rend szerint jó kedvem kerekedik. Hirtelen már nem olyan bosszantó a világ, mint éjszaka volt…Ádi szürcsölgeti mellettem a kakaót, a klaviatúra kopog, és Geri hortyogása hallatszik a szomszéd szobából. :) Idill!

Ráadásként pedig, miután felébresztett a kávé, arra is ráébredtem, hogy ma van a születésnapom. Visszavonhatatlanul túléltem a negyed századot, hiszen huszonhat éves lettem…
Azóta eltelt néhány óra és már nem is számít, hogy keveset aludtam. Az íróasztalom ugyanis roskadozik a virágoktól és a csokitól – ez utóbbiból betegre fogom magam enni ma  Most át tudnám ölelni a világot, olyan jól esik, hogy vannak, akik szeretnek, s akiket szerethetek! De mielőtt túlzásba vinném az ömlengést – mert van az a pont, ahol elkezdődik – most befejezem. :)
Legyen szép Napod, szép hétvégéd!

Ami még fontos történés, hogy elkészült a weboldalam:
A www.szuroveczkitti.hu és a www.sminknelkul.hu honlapokon mindent megtaláltok a regényemről, a munkáimról, rólam. Az oldalak nem csak azért vannak, hogy legyenek: a terveim szerint egy hétről hétre frissülő online szappanoperát fogtok kapni tőlem abban az esetben, ha szeretitek a Smink Nélkül-t…

Szeretettel:

Kitti


Címkék:
Értékelés: 4.10 Hozzászólások: (2)

Parfümfelhőben a Bel Ami forgatáson :)

Először is Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánok Nektek! :) És sok locsolót! Persze, ezt még magam sem gondolom komolyan. Engem életemben egyszer áztattak el úgy igazán. Azaz kétszer, csakhogy egyetlen nap leforgása alatt!

 Úgy tizennégy lehettem. Anyám leküldött a sarki boltba kóláért. Abban az évben költöztünk a városba, így nem tudhattam, hogy a helyi fiúknak van egy évek óta jól bevált szokása: egy platós kocsival járják az utcákat, s amikor meglátnak egy nőnemű lényt, leugranak róla és kíméletlen öntözésbe kezdenek, amihez az utálatos szódás szifont is bevetik. Amikor végeztek velem, simán indulhattam volna a vizes póló versenyen a helyi strandon, noha akkor még nem igazán volt mit mutogatnom. :-) Otthon puffogva öltöztem át, majd biciklire pattantam, hogy meglátogassam a barátnőmet és elújságoljam neki, mit tettek velem ezek a szörnyetegek. Nem kellett volna, mert az úton még egyszer elkapott a locsolókocsi...pár nap múlva ágynak estem enyhe tüdőgyuszival. Tehát valahogy úgy jártam, mint szegény kis Nemecsek, csak az én esetem szerencsére nem végződött olyan tragikusan. Srácok! Erre is gondoljatok, mielőtt egy vödör vízzel öntenétek le a lányokat!

Mondjuk, néha a kölnivel sem járunk jobban. Kislány koromban, Körösújfaluban -ahol a nagyszüleim éltek - még szokás volt mixelni az ilyesmit: egy kis szappan - aminek csak egy fokkal volt jobb illata a mosószappannál - valamint némi víz és egy használt kölnis üveg! Már kész is a remek kutyulék, ami elől előszeretettel menekültek a családom nőtagjai. No meg az apáktól is, akik szappanos vízzel öntöző fiuk mögött kóvályogtak már délelőtt tízkor, mert ugye sehonnan nem lehetett eljönni anélkül, hogy a családi pálinkából ne ittak volna legalább egy ici-picit. :) Felnőtt fejjel már a Húsvét vicces. Ezért szeretem. :) A kedvesem már nem locsol. Legalábbis kölnivel nem. :) Olyan Isten nincs! A fiam meg még nem locsol, nem is érti, mi ez a hülyeség, ugyanakkor pancsolni meg nagyon szeret. De a parfüm illatát nem állhatja...

Apropó parfüm. Szerintem csütörtök este, amikor a Bel Ami forgatáson várakoztam kétszázad magammal, hogy borostyánszemű hősünk előtűnjön, szerintem tuti hogy Guiness-rekord dőlt meg, csak erre senki nem figyelt oda. A lányok ugyanis valóságos parfüm felhőbe bújtatták a Kollach Mihály teret, nem csodáltam volna ha a főszereplő - a vámpírok kifinomult szaglása miatt - elájul már a fekete Merciből való kiszállás pillanatában. :) A forgatás a szagok miatt lefújva! :)

Érdekes volt megfigyelni a tömegben a barátnőikkel szolidaritásból Edward Cullent váró srácokat is. "Na ugye hogy nem is csillog a feje?" "Meddig nézed még? Menjünk már haza!" "Jézusom, mint egy hathetes hulla!" - ilyen mondatok röpködtek. Nem csodáltam volna, ha a rajongó lányok egy emberként ugrottak volna rá a férfinem elenyésző képviselőire a téren, akik szemmel láthatóan képtelenek voltak lelkesedni a női vágyak tárgyáért. :)

Persze, ahogy az ilyen alkalmakkor lenni szokott - hosszas várakozás, unalom, felfokozott idegállapot - szóba került a szex is. A lányok arról beszélgettek, mi mindent tudnának kezdeni Rob Pattinsonnal egy sötét szobában. Az egyikük azt ecsetelte, talán el sem jutnának az ágyig, mert képtelen lenne órákig beszélgetni vele előtte, ugyanis nem túl jó az angolja. "Különben is, még sosem voltam idegen nyelvű emberrel!" - tette hozzá kacarászva, mire valaki megszólalt a tömegben: "Nekem minden nyelv idegen volt először!" :):):)

Fiúk, bírjátok ki! :) Még egy esküvői jelenet a hét közepén, és a stáb átteszi a székhelyét valahová vidékre, s akkor talán visszakapjátok a lányokat, asszonyokat!

Ha már végképp nem bírnak magukkal, adjátok a kezükbe frissen megjelent regényemet, a Smink Nélkül -t. :) Ez itt a reklám helye. Álszent dolog volna nem bevallani, hogy ez fontos nekem. Legalább beismerem, ez azért rendes dolog tőlem, ugye? :)

Mindemellett pedig, igyekszem szórakoztatni, ha már itt vagyok. Bízom benne, valamennyire sikerül.

:)

Élvezzétek a tavaszt!

Kitti


Címkék:
Értékelés: 4.13 Hozzászólások: (3)

Robert Pattinson nyomában :)

Már csak kettőt kell aludni és április 2-án reggel a könyvesboltokban a Smink Nélkül. Az izgalomtól szinte már aludni sem tudok – figyelemelterelésként megnéztem az Újholdat, - aminek az lett az eredménye, hogy éjjel álmomban vámpírok tépték szét gyilkos fogaikkal a regényemet. A sok-sok apró papírdarabot kavarta körülöttem a szél…


Még szerencse, hogy a gondolataimat kissé másfelé terelte a héten egy szép feladat! Igazán izgalmas anyagon dolgozom a napokban: egy világsztárról szól, akit zsenge kora ellenőre nők milliói imádnak és épp itt van Budapesten…:)
Igen, Róla van szó. Szorítsatok nekem, hogy egy igazán tartalmas cikket olvashassatok Robertről a Meglepetés magazin következő számában.

Ami pedig a regényem megjelenését illeti…Vagány volna félvállról venni a dolgot, száz százalékosan hinni abban, hogy ez a történet majd mást is épp annyira elvarázsol, mint engem, amikor írtam. Az nem valószínű, hogy szegény kis kötetre rámennek a vámpírok, ahogy megálmodtam, de arra azért megvan az esély, hogy a kritikusoknak, vagy épp Neked nem tetszik majd. Főként ez utóbbi az, ami bennem most hihetetlen lelki feszültséget okoz.

Amikor kinyitom a word dokumentumot – merthogy valós kötet formájában még én sem láttam soha – most furcsa, de úgy tűnik, mintha a párbeszédeket, a gondolatokat nem is én írtam volna. A szereplők önálló életre keltek, ők irányították a sorsukat és igen, volt olyan, amikor olyat írtam Lilláról, vagy Edről, amit ők sosem tettek volna…És akkor nem hagytak engem nyugodni, egy idő után elszabadultak, nem tudtam őket irányítani. Még akkor sem, ha épp jobban vette volna ki magát egy-egy jelenetnél boldogabb befejezés, ők hajthatatlanok maradtak. Órák, sőt napok alatt bepötyögött oldalakat töröltettek ki velem és kezdhettem újra az egészet...Idegőrlő napokat okoztak nekem, de még ezt is szerettem bennük.

Velük éltem három hónapig. Éjjelente róluk álmodtam, reggel pedig azon kaptam magam, hogy már megint elfelejtettem leszállni a buszról, mert épp íródott bennem a történet. Akkora kört mentem a városban a 86.-al, hogy öröm volt nézni. Persze elkéstem az aktuális riportomról. :)Aztán volt, hogy a munkahelyemen folytatódott a fejemben a sztori. Olyankor azonnal írnom kellett, mert a gondolatok testet akartak ölteni. Fura látvány lehettem, amint könnyes szemekkel ülök a monitor mögött, majd tíz perc múlva spontán röhögő görcs tör rám az adott fejezet hangulatának függvényében…:)

A kolleganőim gyakran nem értették, mi van velem. Nem érthették, mert nem akartam beszélni a Smink Nélkül-ről, amíg nincs kész. Egyrészt mert fogalmam sem volt róla, be tudom-e fejezni. Nem bíztam magamban eléggé: mitől volna biztos, hogy sikerül, ha egyszer ez életem első regényírói próbálkozása? Csak a szerelmem látta akkoriban a nyers kézirat részleteit. Emlékszem, amikor olvasta, a torkomban dobogó szívvel vártam a reakcióját. Szerettem, amikor felnevetett, amikor elérzékenyült, amikor iszonyodott a regény történésein, a szereplők gondolatain, mert ez azt jelentette számomra, hogy sikerült valamit átadnom abból, amit szerettem volna...

Remélem, hogy Téged is magával ragad majd úgy, mint azokat, akik azóta elolvasták, annál is inkább mert a sztori nem állt meg. Pereg előttem a film és már újabb negyven oldal tanúsíthatja, hogy a hősök szeretnének tovább élni. A kezemben, s a Te kezedben van a sorsuk.

Remélem, meg tudod bocsátani nekem, hogy nincs közöttük olyan, aki emberi véren élne. :)


Szép Napot!

Nagyon hálás vagyok Neked a biztató és őszinte hozzászólásokért!

Szeretettel:

Kitti

Találkozzunk többet: www.facebook.com/meglepetes

Még több infó a Smink Nélkül-ről: http://www.polc.hu/ajanlo/155/


Címkék:
Értékelés: 4.10 Hozzászólások: (5)

Robert Pattinson Magyarországon

Az egyik kedves blog olvasóm azt írta, nem szereti a fantasztikus regényeket. Az olyan sztorikat szereti, amik reálisak, tehát akár meg is történhetnének. Nos, én is szentül hittem abban, hogy csak azt kedvelem, ami valós is lehet. Csakhogy a családi és baráti nyomás hatására megnéztem az Alkonyatot...

 Edward Cullennel csak egy baj van. Az, hogy nem én találtam ki. :) Más hibát nem tudok felróni neki még akkor sem, ha világ életemben a sötét hajú sötét szemű kombinációért rajongtam. Tény mi tény én tavaly lemaradtam a Twilight hisztériáról, mert abban az időszakban a saját regényem írásával voltam elfoglalva. Fejcsóválva néztem a barátnőimre és a rokonaimra, akik valami romantikus-vámpíros történetről áradoztak és nem értettem, felnőtt nőket hogyan ragadhat magával ennyire egy fantasztikus regény, vagy film. Mert az teljesen rendben van, hogy a gyerekek imádják Harry Pottert, de hogy körülöttem az összes nő nyolcéves kortól nyolcvanig bekészüljön Edward Cullentől... Ez nevetséges.

Aha. Aztán a húgom két hete megtámadott: az Alkonyat DVD-t letette egyenesen a lejátszóm tetejére, hátha egyszer nem tudok jobbat és belenézek. Két hétig méregettük egymást. Én és a borítóképen dermesztően ijesztő ellenszenves pasas. Aztán egy este, amikor válogatott meccs ment a tévében, és már a gyerek is szundított, nagy kénytelen kelletlen betettem a lemezt és a következő két órában megértettem, miért is emeli a tekintetét áhítattal minden nő az égre, amikor meghallja Edward, a gentleman, jóképű, ijesztően vonzó, romantikus, udvarias, türelmes, jó humorú, férfias fiatal vámpír nevét...


Egy biztos, Robert Pattinsonnak nem lehet túl könnyű dolga a nőkkel ezek után. Szerintem nincs az a lány, aki a színésztől, mint halandó embertől ne várna el ugyanolyan – vagy legalább hasonló – jó tulajdonságokat, mint amik az általa megformált vámpírban felfedezhetők. Vajon hány rajongó kérte már meg őt, hogy szívja ki a nyakát autogram helyett? :) Hozzáteszem, Robertet nagyon kitalálták, ugyanis pár éve a Henry Potter És A Tűz Serlegében még észre sem lehetett venni őt Cedric Diggoryként. Ráadásul valami elképesztően hitelesen mutatja meg a szerelmes férfi vívódását, aki tudja, hogy nem kéne, de mégis közeledik a nőhöz, aki elvileg tabu. Pattinson megmutat egy öreg lelket egy fiatal srác testébe zárva, ami elképesztően robbanékony elegy!  Még akkor is, ha ilyen férfi a valóságban nem létezik. S ez talán nem is olyan nagy baj, még akkor sem, ha a filmvásznon elvarázsol.

Gondolj csak bele, te nem kapnál frászt, ha éjjel arra ébrednél, hogy a párod nem alszik, hanem bámul bele az arcodba a sötétben? Vagy követ téged, s mindig feltűnik ott, ahol te épp jársz? Emellett az ágyban is rém unalmas lehet egy idő után, mert az ennyire romantikus lélek túlságosan tisztel Téged ahhoz, hogy ki akarjon próbálni valami újat. :) Ami még vonzó a vásznon, de annál kevésbé vonzó az életben, az a titokzatosság. Mi nők, a való életben utáljuk, ha a férfi rébuszokban beszél és tele van az élete kérdőjellel, furcsaságokkal... és sajnos az esetek többségében nem az áll a dolog hátterében, hogy az illető vámpír. Sokkal valószínűbb, hogy rajtad kívül van még valakije, kőkemény drogos, vagy hasonlók... Szóval, megegyeztem önmagammal abban, hogy ez az Edward fazon csak a vásznon létezik. De az is lehet, hogy azért sorolom itt a negatívumokat, mert irigy vagyok Bellára a sok romantikáért. :) Elvégre nem vonhatom otthon felelősségre a kedvesem, hogy édes, mi miért nem randizunk soha egy harminc méteres fa tetején? És micsoda dolog hogy nem futsz fel velem a hátadon minden nap a Hármas Határhegyre 50 km/óra átlagsebességgel? :)

Arra azért nagyon kíváncsi vagyok, honnan meríthetett Robert, amikor mindössze huszonhárom évesen ilyen hitelesen volt képes alakítani ezt az öreg lelket. A Meglepetés magazinban épp a napokban írtuk meg, hogy ez a zseniális fiatal színész hamarosan kis hazánkba érkezik filmet forgatni. Szívesen elbeszélgetnék vele. És talán valami ajándékot is vinnék neki. Úgy tudom, amikor Barack Obamát megválasztották az Egyesült Államok elnökéül, a magyarok barackpálinkát küldtek neki. Szerintetek Robert megsértődne, ha megajándékoznánk egy patiszonnal? :)

Kitti

Még többet a Smink nélkül című regényről

Itt még gyakrabban találkozhatunk


Címkék:
Értékelés: 4.60 Hozzászólások: (12)

Egyszer engem is megtalált egy kerítő!

Blogot írni nem is olyan egyszerű, mint gondoltam. Főként azért mert egy árnyalatnyival sem tartom magam érdekesebbnek, bárki másnál. De sokat segítettetek nekem a hétvégi hozzászólásokkal, így most arról fogok mesélni, amire kíváncsiak voltatok.

Nagyon örültem, amikor kaptam egy hozzászólást valakitől, aki füzesgyarmati. Ennek apropóján elárulom Nektek, hogy a regényem történetének egy része ebben a kedves, viharsarokban található kisvárosban játszódik. Hogy miért épp ott? Nos azért, mert szüleimnek "hála", életem első 18 évében épp 11 helyen éltem, s ebből az egyik város – amit leginkább az otthonomnak éreztem –, Füzesgyarmat volt. 


Amikor elkezdtem könyvet írni, nagyon fontosnak tartottam, hogy élethűen le tudjam festeni a helyszínek hangulatát, ezért olyan város kellett, ahol pontosan tudom, milyen emlékművek, éttermek, üzletek és terek vannak. Amikor elmeséltem a családomnak, hogy a sztoriban majd gyerekkorom egyik helyszíne is szerepet kap, rögtön elkezdtek sápítozni: jaj, most mindenki azt fogja gondolni, hogy te voltál a kurva, és a saját történetedet írtad meg! Hát nem. Pedig a lehetőség megvolt. :) A mai napig emlékszem arra az esetre, amikor koraérett 14 évesként bementem a helyi kisközértbe. Az a fiatal nő volt ott a pénztáros, aki a HVCS-k (azaz a helyi vagány csávók) bandájának tagjaként már a kilencvenes években hatalmas épített műkörmöket viselt és mobiltelefonja is volt – ami akkoriban még hallatlan luxusnak számított és azt feltételezte, hogy az illető nagyon-nagyon fontos személy lehet. Mi, a kis csitrik csodálattal tekintettünk erre a szőkített hajú, szolibarna, mutatós csajra, aki a városi legendák szerint a bulikon kizárólag Baleyst ivott! :) Szóval ez a lány – miközben pakolta faterom általam visszavitt sörösüvegeit –, meginvitált engem Németországba bártáncosnőnek és biztosított arról, hogy a fix fizetés mellett a bankjegyek, amiket a bugyikámba dugnak a vendégek, az enyémek maradhatnak…Mindezt olyan hangnemben adta elő, mintha nyári diákmunkáról beszélgetnénk. Emlékszem, a másodperc törtrésze alatt hagytam el azt a bizonyos üzletet és vagy fél évig átmentem az utca másik oldalára, ha arra jártam, mert akkoriban az volt a parám, hogy egyszer majd betuszkolnak egy kocsi hátsó ülésére... Többé nem irigyeltem az óriás karmú szőkét, inkább sajnáltam őt. Noha nincs ilyen statisztikai adat, én azért kíváncsi volnék, évente hány fiatal lányt "kínálnak meg" ma Magyarországon hasonló munkakörrel...

Ezt leszámítva semmi veszélyes nem történt velem Füzesgyarmaton. Békés, csendes, rendezett városka egy csodálatos termálfürdővel, tavasztól őszig olyan ott lenni, mintha folyton nyaralna az ember. Odaköt az első nagy buli emléke, az első szerelem, a kamaszkor barátnős intrikái, az ott élők emberszeretete és jóindulata... Ebben a városban még a helyi diszkónak is az volt a neve, hogy Kedves Presszó, s pár méterre tőle a sarki pékség vasárnap hajnalban kinyitott, hogy a sok tánctól elfáradt fiatal friss péksüteményt majszolhasson a parkban a padokon, miközben felkel a nap…Nagy feeling volt. :) Nem vagyok egy szlenges leányzó, de ezt nem tudom máshogy mondani. :) Szóval hálás vagyok Füzesgyarmatnak az ott töltött csodálatos néhány évért és remélem, szerezhettem némi örömet azzal, hogy a Smink nélkül hasábjain bemutattam a városkát, ahová sokszor ma is visszahúz a szívem.

Legyen Szép Hete Mindenkinek!

Kitti

Még többet a Smink nélkül című regényről

Itt még gyakrabban találkozhatunk


Címkék:
Értékelés: 4.31 Hozzászólások: (4)

Meglepetés hétvégére :-)

Szia!

Bár ez csak egy négynapos hét volt én kellőképpen agyhalott lettem a végére ahhoz, hogy elkövethessek egy épkézláb blogbejegyzést. Ráadásul magamról is tudom, milyen ideges leszek, amikor felszínes csapongást kell olvasnom valahol... szóval, megkíméllek Téged! :-) Viszont arra gondoltam, megleplek. Kapsz tőlem ajándékba egy részletet a könyvből, ami épp a napokban ment el a nyomdába, sokak magas színvonalú és lelkiismeretes munkájának köszönhetően. Tíz perc lazítás Neked is kell! Vegyél magadhoz egy jó kávét, rúgd le a cipődet (ha férfi vagy, lazítsd meg a nyakkendőd, ha nincs, akkor csak a nyakadat :-), helyezd magad kényelembe és olvasd el az egyik kedvenc fejezetem a Smink nélkülből. Óriási lámpalázzal várom a véleményed! :-)

Napsugaras, gyönyörű hétvégét!

Kitti

Solymos Zoltán nem is lehetett volna tekintélyt parancsolóbb, ahogy robosztus székében ülve pihentette a szemét Lillán, aki úgy érezte magát az álnok pillantástól, mint valami sarokba szorított kisegér. Rögtön, ahogy megérkeztek, Zoltán megkérte Héliát és Edét, hogy a könyvtárszobában várakozzanak, amíg négyszemközt beszél Lillával. Zoltán nem könnyítette meg a lány dolgát: a súlyos csendnek, ami a helyiségre nehezedett, sehogyan sem akart vége lenni. A pillantás pedig hidegebb volt a jégcsapnál. Persze, Lilla hallotta már a tévében keringő pletykákat Solymos Zoltánról, hogy nála csak egyszer lehet hibázni, és nem ismer kegyelmet, de a saját bőrén megtapasztalni mindezt, még a hallottaknál is sokkal szörnyűbb volt. Úristen, nem lennék a felesége bőrében! – futott át Lilla agyán, és el tudta képzelni, mit kaphatott otthon Leszkó Hélia a róla szóló anyagért. Hát, puszit nem, az biztos.
– Én azt gondolom, tartozom önnek egy bocsánatkéréssel… – kezdte óvatosan Lilla. Nem érkezett válasz, csak néma csönd. Zoltán pillantása továbbra is fogva  tartotta a lány rettegő tekintetét. – Tudom, hogy mindent el kellett volna mondanom a múltamról, de ha ez kiderült volna, ön sosem választott volna ki engem a munkára… Tudom, hogy amit tettem, arra nincs mentség… Higgye el, nagyon sajnálom, és azt gondolom, ez a feladat számomra itt és most ért véget, úgyhogy  én… mennék is. A szerződésbontás részleteit gondolom Edével kívánja megbeszélni… – mondta Lilla, majd felállt, és az ajtó felé araszolt. Egyértelművé vált  számára, hogy Solymos Zoltán egyetlen szóra sem méltatja őt. Már a kilincsen  volt a keze, amikor meghallotta a férfihangját, és összerezzent. Nyoma sem volt  Zoltán szavaiban a korábban megszokott szívélyességnek.
– Visszaülsz a székedre! – életében először tegezte le Lillát. A lány döbbenten ment  a helyére. Nyugtázta magában, hogy ez a pasi több mint karizmatikus. Még a  bunkóság is jól áll neki. Ebben a pillanatban Solymos arcára kiült egy gonosz kis  mosoly. Így folytatta a mondandóját.
– Bizonyára hallottál már róla, hogy egyéb kellemetlenségek miatt a Sztár születik  szombati adása elmarad. Nos, úgy döntöttem, helyette egy kedves kis talkshow-t  rendezünk, amit ha tetszik, nevezhetünk exkluzív interjúnak is Szombati Lillával. A  riporter Leszkó Hélia lesz, aki történetesen megérdemli, hogy szembekerüljön a  nővel, akit mindennek lehordott egy szennylapban. A nő pedig, aki adott esetben te  vagy kislány, szépen elmesél mindent arról a Közel-Keleten töltött ominózus két  évről a kedves nézőknek. – Zoltán élvezettel ejtett ki minden egyes szót.
– Kizárt dolog, hogy ezt megtegyem! – mondta ellentmondást nem tűrően Lilla. –  Mem fogom kiteregetni annak az időszaknak a részleteit… Egyszerűen borzalmas volt, még önmagam előtt is szégyellem!


– Borzalmas? És az talán nem borzalmas, amikor a makulátlannak hitt, csupa elegancia műsorvezetődről kiderül, hogy azelőtt egy közönséges konzumnő volt?  Vérzett a szívem Lilla! – mondta mímelt fájdalommal az arcán Zoltán. – Hogy tehette ezt velem? Tudja, az én lelki sebeim nehezen gyógyulnak, és nagyon, de nagyon rossz beteg vagyok. Beleharapok a kórházi személyzetbe is, ha érti, mire gondolok.
– Á, szóval ez a híres Solymos Zoltán-féle lélektani hadviselés – vágta oda pikírten Lilla.
– Csodálkozom, hogy így mersz velem beszélni! De hogy értsd, amit mondok: csakis úgy tehetjük jóvá az igazgatótanács szemében ezt a kis affért, ha legalább olyan nézettséget hozunk szombat este, amilyet a Sztár születik a múlt héten. A helyzet  pedig úgy áll, hogy az emberek szeretnek turkálni mások bugyijában! Mindenkit érdekel, igaz-e, amit ma írtak rólad, és tartozol nekem annyival, hogy az én show-műsoromban mesélj a részletekről! Kizárólagosan és élő adásban! Ha nem teszed meg, vége a tévés pályádnak, és beperellek szerződésszegésért.
– Ez zsarolás.
– Lehet, de teljesen jogszerű – dőlt hátra elégedetten Zoltán.
Lilla magába roskadt.
– Ha tudtam volna, hogy ez kiderülhet, ha tudtam volna, hogy valaha felszínre kerül a múltam, sosem jelentkeztem volna erre a munkára… – mondta letörve a lány.
– Bocs a szóért, de ha kiállsz a sarokra, akkor ne csodálkozz, ha megbasznak! –  mondta Solymos fapofával, majd váratlanul elmosolyodott. Lilla ránézett, és most először érzett valamiféle cinkos összekacsintást kettejük között.
– Nagyon haragszol rám? – kérdezte Lilla a homlokát ráncolva.
– Nagyon. Úgyhogy azt ajánlom, most tűnj el néhány napra, és a legjobb formádban vonulj be a stúdiómba szombaton.
– Azt hiszem, igazad van. Ez tényleg jó lehetőség arra, hogy kicsit formáljam az emberek fejében rólam kialakult képet… – töprengett Lilla.
– Azért ne vidd túlzásba a hálálkodást, ez csak üzlet. Neked is, nekem is mentenem kell a bőröm. Mindkettőnknek másért. Vékony jégen táncolunk, de azért sem fogunk leszakadni! Így van?
– Így van – mondta mosolyogva Lilla. Solymos fölállt, és kiszólt a többieknek, hogy most már bejöhetnek. Lilla intett a szemével Edének, hogy nincsen semmi baj. Solymos Zoltán a feleségének és Lilla menedzserének is vázolta, mik a tervek. Egyikük sem mert vitatkozni. Később, amikor már mindenki elment, és Zoltán egyedül iszogatott a dolgozószobájában, magában mulatott azon, hogy hosszú évek óta először csak ez a kis kurva mert visszaszólni neki azok közül, akik bármilyen formában is a cégének dolgoztak. Ez a kis kurva.Solymos Zoltánnak be kellett látnia, Szombati Lillában az égvilágon nincsen semmi kurvás. Ahogy ott ült az irodájában, Zoli egy elkeseredett, ijedt kislánynak látta. Épp olyan volt, mint a lányai, amikor rosszat csinálnak. Ez volt az az este, amikor Lilla mint potenciálisan meghódítandó nő, végképp megszűnt létezni Solymos Zoltán számára. Sosem került olyan tehetségekkel nemi kapcsolatba, akikben hosszú távon is lehetőséget látott. Lilla pedig minden kétséget kizáróan ebbe a kategóriába tartozott.


*

Még többet a Smink nélkül című regényről

Itt még gyakrabban találkozhatunk


Címkék:
Értékelés: 4.38 Hozzászólások: (4)

Ki a (...) az a Szurovecz Kitti? :)

Mit keresek én itt? Hiszen jól tudom, hálásabb szerep a háttérben meghúzódva figyelni azokat, akik a rivaldafényben élnek. Én csak kávézom, kérdezek, megértően mosolygok, vagy épp ráncolom a homlokom. Persze, olykor vitatkozom is beszélgetőpartnerrel, mert az őszintétlenséget nem tolerálom. Noha vannak, akikről a legtöbbet épp a hazugság árul el, amivel meg akarnak etetni. De ilyenkor is csak mosolygok, hiszen egy újságíró fő erénye – pláne ebben a csilli-villi sztárközegben (a bulvár szót utálom) – nem más, mint a simulékonyság. Szóval, mióta van szerencsém közelről figyelni a hírességek életét, tudom, mi minden kellemetlen hozadéka (is) van annak, ha valaki ismert. Ennek ellenére mégis itt pózolok ezen a képen – talpig sminkben, felturbózott hajjal és műszempillásan – hála érte a profiknak, de anyám nem ismert meg a fotózás napján. :)

No, lapozzunk. Mostanra biztos felmerült Benned a kérdés, ki a (...) az a Szurovecz Kitti? A Meglepetés magazin újságírója vagyok, s nemrég arra ragadtattam magam, hogy kiírjak magamból mindent, amit a billentyűzet kibír – noha azért a monitor is pirult kőkeményen olykor. 


Most azt gondolod, botránykönyvet írtam, igaz? Olyat, amiből mondjuk, megtudhatod, hogy is halt meg valójában Zámbó Jimmy, vagy igazából miért vált el Liptai Claudia és Gesztesi Károly. Akkor most ki kell, ábrándítsalak: eszemben sincs kiadni a barátaimat, akik megtisztelnek a bizalmukkal s beavatnak a titkaikba. A regényem fiktív történet, a médiagépezet mindennapinak korántsem nevezhető szereplőiről, olyan hősökkel, akik a képzeletemben születtek s mégis sok-sok valódi ember lakik bennük.

Megismerheted Szombati Lillát, aki tizenhat évesen a csirkefeldolgozó üzemből indult el, s a Közel-Keleti kényszer luxus prosti lét megpróbáltatásai után jutott modellként a csúcsra. Aztán ott van a másik kedvenc figurám, Solymos Zoltán, ő a médiacézár, aki tekintélyt parancsoló, látszólag kőkemény mivoltában tartja rettegésben tévés birodalmának valamennyi dolgozóját. Csillebérczi Réka, a tizenéves, feltörekvő énekesnő, aki hasonló hanggal büszkélkedhet, mint a világsztár Anastazia, s most egy nagyszabású tévés tehetségkutató versenyben próbálja ki magát.

Ja! Szeretném leszögezni, ha virágnyelven beszélsz, amikor a kedvesed és mögötted becsukódik a hálószoba ajtó, akkor ezt a könyvet nem Neked találták ki! Itt nincs szépelgés. Nálam csak a valóság játszik. Hova is sorolnám, amit írtam? Létezik olyan, hogy erotikus-romantikus celebkrimi? :) Tarts velem és élvezd! Még jövök. :)

Kitti

Még többet a Smink nélkül című regényről

Itt még gyakrabban találkozhatunk


Címkék:
Értékelés: 4.00 Hozzászólások: (4)
   [1]  [2]  [3] 

BLOG LEÍRÁSA

MAGAMRÓL

ÜZENŐFAL

2012-01-30 19:32:26 Kathy Kedves Kitti ! jan.25-n találkoztunk, de. 11-kor.Fantasztikus a Fényemberek,köszönöm Neked.

2011-12-21 14:44:41 Nati Kedves Kitti!
Teljesen elvarázsolt a könyved, vagyis csak a 21. fejezetig olvastam, mert addig van meg.
Kérlek küld el Nekem, mert majd megöl a kíváncsiság, hogy mi lesz Chris-sel és Jane-nel. Minden gondolatom a könyv körül forog.
Kérlek küld el nekem.
E-mail címem:
natika15@citromail.hu

2011-08-27 12:19:21 vityol Mikor és hol lehet olvasni a Smink nélkül folytatását? Nagyon jó!

2011-05-23 13:18:29 Stünde tévedtem a Féynembereket olvastam!!:D
már annyi könyvet elolvastam hogy néha nem tudom minek mi a címe:D

2011-02-07 19:28:08 Kriszti Kedves Kitti! Észveszejtő, ahogy írsz! Öröm, hogy ilyen tehetséggel áldott meg minket a Sors. A Gyémántfiút imádtam, most kezdem a Fényembereket. Azt kell hogy mondjam, jó a Harry Potter és a Twilight saga is remek... De ez mindkettőt veri! Miután elolvastam a könyved, én is írni kezdtem. Köszönöm, hogy megadtad ezt a csodás élményt!

2010-10-01 14:23:23 Relay Amikor egy általánosba jártunk, sosem gondoltam volna, hogy épp te leszel az, aki ekkora karriert fut majd be. Mindig is furcsa kis szerzet voltál, és emlékszem, hogy nem nagyon szerettek. Még mindig előttem van a kép, ahogy a fiúk elvették a verseid, amiket órán írtál, hangosan felolvasták szünetben és kinevettek miattuk. De nagyon büszke vagyok rád, mert mint ahogy ők, akik kiröhögtek téged, nem, de te elmondhatod magadról, hogy elértél valamit az életben! Gratulálok hozzá!

2010-09-22 22:46:38 mkcs Szia Kitti !

A kezdetektől a Fényemberekre vártam !
A Smink nélkül is tetszett és a Gyámántfiú is -végül belopta magát a szívembe - , de igazán kíváncsi vagyok a Fényemberek 2. fejezetére ! mkcs

2010-09-16 22:06:48 Ambrus Petrus Szia Kitti! Hihetetlen csaj vagy (Ezt jó értelemben mondom)! Imádok olvasni, ha valami megfog, a könyvet egyszerűen nem tudom lerakni( persze ha van rá időm). Volt már rá példa, hogy egy hónap alatt közel 4 ezer oldalt olvastam el. A lényeg, hogy amit írsz az változatos, mindig új, laza, kötöttségek nélküli. Egyszerűen fantasztikus. Puszika!

2010-09-14 16:15:47 monika65 Kedves Kitti!
Kíváncsi volnék a véleményedre... http://monika65.blog.nlcafe.hu
előre is kösz!!

2010-09-08 16:02:09 Gréty Robinson Szia Kitti!
Ez egyszerűen hihetetlen, amit a nagy utazásodon átéltél. Wow. Szerintem is :) Én is kíváncsi volnék, hogy én ki lehettem egyik előző életemben! Talán egyszer majd rászánom magam és utána kutatok! További szép napot!
Pusszantás: Gréty

2010-08-24 13:35:10 Melinda Szia! Nem voltunk osztálytársak, de én mindenesetre emlékszem rád. Középiskolában voltunk sulitársak. Mindössze 1 évig. Sajna. De jó volt az is. Sokat lehetett tőled tanulni. A diákok vezetőjeként példát mutattál. Szép napot továbbra is. -Melinda-

2010-08-23 11:14:51 Szurovecz Kitti Kedves Melinda! :-) Nagyon köszönöm. Most csiklandozza az oldalam a kíváncsiság, melyik Melinda lehetsz, mert 4 iskolába is jártam és mindenhol volt Melinda osztálytársam. :-)

2010-08-17 13:44:12 Melinda Szia Kitti! Már régen is látszott rajtad, hogy tehetséges vagy. Gratulálok a sikeredhez. -Egy régi iskolatársad-

2010-08-16 16:09:10 szurovecz.kitti Kedves Szeka! Mindig pontos i-vel írtam a nevem és magasról teszek a trendekre.:-)

2010-08-12 07:44:36 szeka Kitti, ha már olyan veszettül trendinek képzeled magad, miért nem írod y-al a végén a neved?

2010-08-09 08:59:43 Rita Szia Kitti! Te aztán érted, hogyan csigázd fel az ember érdeklődését :)).Biztos vagyok benne, hogy ez a könyved is nagy sikerű lesz majd, akárcsak a Gyémántfiú és a Smink nélkül. Gratula ;)

2010-07-29 10:54:53 Miri Kitti! A nice-on láttam egy cikket a készülő webes könyvedről és 1 nap alatt elolvastam az eddig kitett 220 oldalt! :-) Elképesztően jó és a Smink Nélkül beharangozója is nagyon felkeltette az érdeklődésem. Attól tartok, velem szereztél egy új rajongót! Puszi: Mirjam

2010-07-14 16:44:23 Weninger Reni Szia Kitti, nagyon örültem amikor a minap azt olvastam a Facebookon hogy lesz majd 2. regényed. Remélem, hogy a Smink Nélkül második része mert nagyon-nagyon tetszett nekem a könyv. :-) És mikor? Mert már a Gyémántfiút is elolvastam, azaz teljesen kifogytam belőled! :-) Szimpatikus hogy minden olvasóddal szóbaállsz és Te magad szerkeszted a rajongói oldalad. NAGYON SOK SIKERT KÍVÁNOK NEKED, HIHETETLEN TEHETSÉGGEL ÁLDOTT MEG A SORS! Szeretettel, Reni

2010-06-25 22:50:59 Solymos Zoltán :) Szia Kittilány! Szoktam nézegetni a blogod, értelmes gondolataid vannak, jól írsz, tetszik. A Smink Nélkül című könyved megvettem a csajomnak szülinapra, aztán meg lenyúltam tőle! :) Végre egy nő, aki meri nevén nevezni a dolgokat! A sztori iszonyú jó, letehetetlen regény és nem csak nőknek.

2010-06-21 19:43:30 Dani Andrea Bocs, Kitti, de már nálam is kiverte a biztosítékot!

SZÓLJ HOZZÁ!

Név:
E-mail:
Két szám összege: 12 meg 12 =:
HOZZÁSZÓLÁS:
© StoryOnline 2007